Valki László nemzetközi jogász nyilatkozik a VH-nak

  <h1>Valki László</h1>-
  <h1>Valki László</h1>-

Valki László

- – Kép 1/2

– Ön szerint a több mint 250 ezer amerikai követségi irat nyilvánosságra hozatala a titkos diplomácia végét jelenti?

– Nem hinném. Ez nem egy egyszeri alkalom, voltak már nagy botrányok. Bár igaz, hogy ilyen mennyiségben és céllal még nem szivárogtattak ki külügyi dokumentumokat.

– Akkor lehet, hogy a nyilvánosságra hozók céljával épp ellenkezőleg a még titkosabb, még szigorúbban ellenőrzött diplomácia felé mozdulunk el?

– Voltak kísérletek az ellenkezőjére. Wilson elnök és a szovjetek a ’17-es forradalom után többször emlegették, hogy véget kell vetni a titkos diplomáciának. De ez teljesen illuzórikus cél volt. A diplomácia nem olyan tevékenység, melyet nyilvánosan lehetne művelni.

– Mekkora ezeknek a dokumentumoknak a jelentősége? Mondanak olyat, ami átformálhatja a világképünket?

– Egyelőre ilyet nem olvastam. De vannak köztük olyanok, amelyek egyéni sorsokat igencsak befolyásolhatnak és okot adhatnak aggodalomra. Például az egyik távirat a guantánamói foglyok befogadásáról szóló, Kuvaittal folytatott titkos tárgyalásokról készült. Az arab tárgyaló azt javasolja, hogy azokat a terroristákat, akik súlyos bűncselekményt követtek el, inkább iktassák ki, azaz tegyék el láb alól. A jelentésből kiderül, kiről van szó. Az illető nyilván fokozottabban célpontjává válik az al-Kaidának.

– Az Egyesült Államokban arról beszélnek, hogy sokakat veszélyeztethetnek ezek az iratok. Ön szerint is?

– Így van. A személyes biztonsága vagy a politikai hitele kerül veszélybe annak, akiket említenek. Például annak a németországi nagykövetnek, aki negatívan nyilatkozott a kancellár asszonyról, nyilván nehéz lesz újra találkoznia Merkellel. De általában bármelyik amerikai diplomatának sokkal nehezebb lesz kapcsolatot teremtenie. Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatokban fontos szerepet játszó politikusok számára eddig sem volt kétséges, hogy mások negatív véleményeket alkothatnak róluk. Ráadásul az Egyesült Államok változatlanul a világ legerősebb állama, ha egy másik ország valamit el akar érni, a jövőben sem feledkezhet meg az USA-ról.

– Az eddigi kiszivárogtatások – Watergate-ügy, Pentagon-papírok, iráni fegyverszállítások a nicaraguai kontráknak – mindig egy-egy konkrét történetről szóltak, amelyeket politikai döntéssel meg lehetett oldani. Most inkább az amerikai külpolitikáról, diplomáciáról kapunk átfogó képet.

– Korábban rendszerint egy politikus megbuktatására, vagy egy rosszhiszemű katonai-politikai akció leleplezésére irányult a kiszivárogtatás. De most nincs ilyen konkrét cél. Viszont megvan a gyanúm, hogy az Obama-kormányzat és a Clinton asszony vezette külügyminisztérium lejáratására irányult ez az akció.

– Miért gondolja ezt?

– Éppen a táviratok tartalmának meglehetősen szerteágazó volta miatt. Mintha valakiknek elsősorban az lett volna a céljuk, hogy ezentúl minden héten kétszer szemére lehessen hányni ennek az adminisztrációnak: képtelen őrizni Amerika titkait. Más szóval, hogy az Obama–Clinton kettős biztonsági kockázatot jelent az Egyesült Államok számára.

– Fontos diplomáciai dokumentumokat általában csak évtizedekkel később ismerhetünk meg. Most viszont, mondjuk úgy, lépést tarthatunk a történelemmel.

– Ezt akkor látnám igaznak, ha minden dokumentumhoz hozzá lehetne férni. Ezek csak a nagykövetségek és a külügyminisztérium közti táviratok, amelyek viszonylag sokak számára hozzáférhetőek. Erősen árnyalná a képet, ha megismerhetnénk azokat a táviratokat is, amelyeket a nagykövet csak egyetlen címzettnek küld meg, mondjuk az elnöknek vagy a külügyminiszternek.

– A világban nagy vita zajlik a WikiLeaks vezetője, Julian Assange szerepéről.

– Mindenki Assange-zsal foglalkozik, míg nagyon keveset tudnak a WikiLeaks többi munkatársáról. Legfeljebb csak arról a katonáról, aki állítólag letöltötte az adatokat. Azt hiszem, ennél jóval nagyobb szabású akcióról van szó, amelyet sokan szerveztek és amelyben sokan vettek részt. A 250 ezer beígért dokumentum is ezt tükrözi, hiszen az már önmagában egy válogatás.

– A WikiLeaksé a jövő vagy teljesen ellehetetleníthetik?

– Mint látható, az érintettek mindent elkövetnek az utóbbi érdekében. De mindig lesznek, akiknek – akár Amerikában, akár a világ más részén – érdekében áll majd, hogy valamit kiszivárogtassanak. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!