Az elme pallérozása fontosabb célja lenne a nyelvtanulásnak, mint a tényleges kommunikáció? Lecserélhető egy praktikus nyelv a globalizációellenes harcban? – Az nem baj, ha van választási lehetőség, de az már igen, ha az állam választ helyettünk – Nádasdy Ádám nyelvésszel beszélgettünk.
– Nyelvpedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanulók a komplexebb nyelvtani struktúrájú német nyelvvel találkozzanak először, ne az angollal, mert az angol után második nyelv tanulása gyakran nehézséget okoz. Az oktatási államtitkárság hét elején nyilvánosságra került nyelvoktatási stratégiájából idéztünk. Ön egyetért ezekkel a megállapításokkal?
– Nem igaz, és nyelvészetileg szakszerűtlen a megfogalmazás, hogy komplexebb nyelv a német, mint az angol. De még ha ez igaz is volna, hibás a belőle levezetett következtetés. A nyelvpszichológia állítja, hogy nincs olyan emberi közösség, ahol a gyerekek később tanulnak meg beszélni, márpedig ha valamely nyelv komplexebb lenne, anyanyelvként is nehezebb lenne elsajátítani. A németben például a névelő használatnak sok apró szabálya van, de ezeket két hét alatt meg lehet tanulni és onnantól kezdve már nem jelentenek problémát, míg az angolban ez sokkal nehezebb. Nem is erről van szó. A jó nyelvtanár nem időzik el az apró részleteken, hanem az a célja, hogy a diák minél előbb tudjon kommunikálni az éppen tanult idegen nyelven. Egy régi rossz rendszerhez nem kell visszatérni, amely a szabályokat sulykolta. Látszik, hogy aki ezt elgondolta, nem a nyelvoktatás igazi célját, a kommunikációt tartja elsődlegesnek, hanem egy másik, szintén nemes célt, az elme pallérozását és a rendszeralkotást. Erre azonban még a németnél is alkalmasabb lehetne például az orosz, a latin vagy az ógörög, de volnának még ötleteim. Ha nem az a cél, hogy a gyerek tudjon valamit mondani, hanem, hogy fegyelmet tanuljon, akkor követhető ez a logika. De akkor ne élő nyelvekkel kísérletezzenek, hanem vezessék be a latint, mert ott nem kérdés, hogy mi a cél, az hogy szívassuk és neveljük a gyerekeket. Általános pedagógiai kérdés, hogy miért akarná egy tisztességes pedagógus a nehezebbel kezdeni az oktatást. Ki látott már ilyet, a számtanban és tornaórán is az egyszerűbbel kezdik. Hacsak nem az a cél, hogy elijesszük a gyerekeket.
– Néha úgy tűnik, mintha nem lenne más cél, csak a vég nélküli átalakítás...
– Az egy politikai kérdés, hogy miért választódnak ki mostanában vezető pozícióba olyan emberek, akikben ez az eszelős motor működik. Mint akik a végüket érzik, mindent gyorsan meg akarnak változtatni. Mikor paradox módon ez a kormányzat konzervatívnak vallja magát, akiktől azt várnám, hogy finom kézzel változtassanak, ne nyúljanak semmihez, ha nem muszáj.
– Az oktatási államtitkárság folyamatosan arra hivatkozik, hogy nem beszélünk nyelveket, és ezen szeretnének javítani. Miért van ez így?
– Olyan, mintha valami titokzatos átok felhője ülne a Kárpát-medencén. Valamiért nem elég vonzó a nyelvtanulás az embereknek, az van bennük, hogy nyelvet csak akkor tanulnak, ha muszáj. A pincértől a prostituáltig mindenki megtanulja azt a nyelvet, amire szüksége van, de amíg nincs rá szüksége, addig nem szívesen foglalkozik vele. Magyarországon valahogy nem látják, hogy a nyelvtanulásnak van egy általános célja is. Nem tudom pontosan, mi ennek az oka, lehet, hogy még mindig az orosztanítás szörnyű emléke él az emberekben. Akkor annyira utálta mindenki, hogy én is csak titokban mertem szeretni az oroszt. Lehet, hogy a nyelvtanárok sem mindig a legjobbak, de minden ilyen változtatással, amikor egy nyelvet előtérbe helyeznek, sokakat kell átképezni, és ez a minőség romlásához vezet. Amit a minisztérium mondott azzal kapcsolatban, hogy mi tradicionálisan inkább a német kultúrkörbe tartozunk, nem butaság, a magyarban rengeteg német eredetű szó van, és a metaforarendszere is hasonló. Én értem, hogy a helyi kultúra ábrándját kergetik, hogy maradjunk mások, ne olvadjunk bele a globalizált világba, ez egy fontos gondolat, de óvatosan kell vele bánni. Ezt a tradíciót nem lehet tovább vinni, ez egy ábránd. Praktikusság szempontjából ma már az angol a legfontosabb nyelv, a kirgizek és a németajkúak is tudnak angolul.
– Érdeke a következő generációknak a múltba való kapaszkodás, mivel az államtitkárság elmondása szerint hosszú távra, 20-30 évre terveznek?
– Ugyanaz a helyzet, mint a múlt tiszteletével, amit szintén hangsúlyoz az államtitkárság. Nekünk még otthon az ’50-es években a fejünkbe verték a 64 vármegyét és székhelyeiket, pedig az már akkor is csak a múlt volt. De ezt nem szabad túlerőltetni. Tény, hogy ebben az előző rendszer nagyon sokat ártott, mert megpróbálta elvágni a gyökereket és így az emberek sokszor még ma is tanácstalanok a problematikus kérdésekben. Itt van például Jeszenszky Géza esete, aki nagyon ijesztő és ostoba dolgokat írt a cigányokról, ezzel szemben néhány héttel ezelőtt egy megrendítően szép cikket írt az Élet és Irodalomba a holokausztról. A múlt hánytorgatását helyeslem, de nem mindegy a prioritás. Mondok egy példát: turulszobrot avatnak ahelyett, hogy minden cigánygyerek kezébe angolkönyvet adnának.
– A nemzeti érzés növelése sok helyen szerepel a tankönyvekben. Ön szerint szükség van erre, meg kell mondani a gyerekeknek, miként viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez?
– Szerintem meg kell határoznunk egy értékrendet a gyerekeknek, de nem szabad büntetni őket, ha nem fogadják el. Az én gyermekkoromban nyomatták az iskolában a kommunista értékrendet, otthon pedig a polgárit, és semmi bajom nem lett tőle. Azonban az baj volt, hogy tudtam, az iskolában nem szabad elmondani, hogy mi otthon mit gondolunk. Én a kettős nevelésnek is barátja vagyok, hallja a gyerek ezt is, azt is, az azonban baj lenne, ha csak az iskolában foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!