Szeptember előtt nem egyezhet meg a magyar kormány az EU-val Paks II-ről.
- Az uniós támogatások felfüggesztésével lehet csak fellépni a korrupció ellen.
- Interjú Jávor Benedek európai parlamenti képviselővel.

 
Jávor Benedek - Fotó: Beliczay László, MTI

– Lázár János azt ígéri, a magyar kormány a nyári szünet kezdetéig meg fog egyezni az Európai Bizottsággal Paks II-ről. Hihetünk a Miniszterelnökséget vezető miniszter szavainak?

– Általában kevés realitása van annak, amit Lázár János Paksról mond, és a korábbi optimista kijelentései sem bizonyultak megalapozottnak. Információim szerint a magyar kormány és a Bizottság között számos kérdésben nem körvonalazódik a válasz. Nem számítok gyors megegyezésre. A Bizottságnak önmagában Paks II ellen nincs kifogása, számukra az a lényeges, hogy a magyar kormány tartsa be az európai jogot. Ezért vizsgálják a Paksnak szánt állami támogatás kérdéseit, illetve azt, hogy a magyar kormány nem írt ki pályázatot a beruházásra. De ha az erőművet nem lehet az európai jognak megfelelően felépíteni, a Bizottság keresztülhúzhatja a projektet.

– Mi a legvalószínűbb forgatókönyv az állami támogatások ügyében?

– A Bizottság fenntarthatja azt az álláspontját, hogy a paksi bővítés állami támogatás nélkül nem életképes. Viszont kompromisszumos megoldásként hozzáteheti, hogy Magyarországon olyan különleges körülmények állnak fent, amelyek megengedhetővé teszik az állami segítséget. Ez lényegében azt jelentené, hogy a Bizottság szerint a projekt teljesen értelmetlen, de ha a kormány ennyire ragaszkodik hozzá, akkor megengedi, hogy a magyar adófizetők terhére 60 éven át százmilliárdokat költsön egy veszteséges vállalkozásra.

– Fenntartja, hogy ennyire értelmetlen a beruházás?

– Magyarország energiaigényét lényegesen olcsóbb megoldásokkal is fedezni lehetne. A közelmúltban hoztuk nyilvánosságra a német Wuppertal Intézettel készíttetett tanulmányunkat, mely szerint 2050-ig 30 százalékkal kevesebbe kerülne egy energiahatékonyságra és megújuló energiákra épülő rendszer, mint a paksi bővítés.

– De ha a magyar választóknak megfelel a drágább megoldás, akkor az EU mossa kezeit?

– Komoly esély van arra, hogy nem a Bizottságé lesz az utolsó szó a történetben. Államilag dotált villamosenergia fog megjelenni az osztrák, szlovák, cseh, román piacokon, ami komolyan torzíthatja a versenyt. Ausztria tavaly nyáron keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságán Nagy-Britannia ellen, mert az állam ott erősen támogatta volna a Hinkley Point-i atomprojektet. Valószínű, hogy az osztrák kormány és helyi villamosenergia- termelők az Európai Unió Bírósága elé viszik a Bizottság Paksról szóló döntését is. Abban a pillanatban beadhatják a keresetet, hogy a Bizottság döntést hoz. Ez legkorábban szeptemberre várható. Egy ilyen ügy rendszerint évekig húzódik a Bíróságon, de akár ítélet is születhet, mire az érdemi munkálatok elkezdődnek 2019 körül. Ha azt állapítják meg, hogy az állami támogatás jelentősen torzítja az energiapiacot, akkor a magyar állam nem szállhat be a projekt finanszírozásába. Könnyen kalkulálható egy olyan veszteséges beruházás sorsa, melyet nem lehet közpénzből kimenteni. Úgy járhat, mint a Malév: a magyar kormány végig abban reménykedett, hogy a Bizottság majd szemet huny afelett, hogy közpénzekből finanszírozzák a deficitet.

– A pályáztatás hiánya felett sem lesznek hajlandóak szemet hunyni?

– Nem tudni pontosan, hol tart az egyeztetés. Az optimizmus ebben a kérdésben még kevésbé indokolt, mivel nehéz kompromisszumos megoldást találni. A Bizottság azt állítja, a magyar kormány megsértette az európai közbeszerzési jogot azzal, hogy nemzetközi tender nélkül odaadta az oroszoknak az üzletet. Ezen nincs mit vitatkozni: vagy volt tender, vagy nem. Ha a Bizottság megállapítja a jogsértést, a törvényes helyzet helyreállítására kell köteleznie a tagállamot. Ki kell írni egy pályázatot arra a projektre, ami évek óta zajlik. Ha így alakul, az sok-sok év csúszást jelenthet, a nukleáris beruházásoknál pedig minden év csúszás jelentősen növeli a költségeket. Az egyébként is agyaglábakon ingadozó megtérülésnek az új tenderkiírás megadná a kegyelemdöfést.

– Piaci hitelből lehetne a beruházást finanszírozni?

– Másfél éve nyilvánvaló, hogy Oroszország nagyon súlyos gazdasági gondokkal küzd az alacsony olajárak és az uniós szankciók miatt. Gyakorlatilag csődben van a Vnyesekonombank, amelyet kijelöltek Paks finanszírozására. Ezt erős késéssel a magyar kormány is kezdi megérteni, és most piaci lehetőségek után néznek. Lázár János mondatai a finanszírozásról habonyizmusnak jók, de a valós finanszírozást nem tudják biztosítani. A pénzügyi piacokon nincsenek 30 éves futamidejű piaci hitelek, mint amit az oroszok ígértek, ahogy 30 éves lejáratú államkötvények sem.

– Nemrég az Európai Csalás Elleni Hivatalához (OLAF) fordult az Alstom metrókocsik beszerzésének 2006–2007-es tenderével kapcsolatban is. Miért?

– Az Alstom-ügy bonyolult történet, melynek a magyar metrótender csak az egyik leágazását jelenti. A brit Súlyos Csalások Elleni Hivatal vádiratában szerepel, hogy az Alstom 2 milliárd forint kenőpénzzel nyerte el az üzletet Budapesten, amelyet részben uniós forrásokból fedeztek. Felmerül a gyanúja, hogy a főváros nem a legjobb ajánlatot fogadta el a korrupció miatt, és az uniós adófizetők pénzét nem a legkedvezőbb beszerezésre költötték.

– Képes az OLAF arra, hogy felgöngyölítse az ügyet?

– Kétségtelenül sok gond van az OLAF-fal, de az uniónak ez az egyetlen intézménye, amelyik képes vizsgálatot indítani az uniós pénzek korrupt felhasználásáról. Ugyanakkor nincs felhatalmazása arra, hogy a tagállamokban nyomozást folytasson, csupán dokumentumokat kérhet be a nemzeti hatóságoktól. Ha megállapítja a korrupció tényét, a tagállami hatóságokra kell a feladatot bíznia. De mikor Polt Péter legfőbb ügyészt felszólítják arra, hogy tárják fel a miniszterelnök vejének közvilágítási projektjeit, okkal van bennünk némi szkepszis, mennyire lesz alapos a vizsgálat, amit épp a napokban zárt le a rendőrség, lényegében bűncselekmény megállapítása nélkül.

– Akkor az Alstom-ügy is a magyar ügyészségen fog elvérezni?

– Mivel 2006–2007-es beszerzésről van szó, Polt Péter talán nem fog olyan önmérsékletet tanúsítani, mint más politikai színezetű korrupciós ügyekben. A korrupciós összeg nagysága elképesztő. Ekkora pénzt csak akkor áldoznak a korrupcióra, ha nagyon magas szinten kell meggyőzni a döntéshozókat. Azt szeretném, ha sem a magyar, sem az európai nyomozás során nem úsznák meg azzal a dolgot, hogy két alacsonyabb beosztású tisztviselőt eltávolítanak.

– Hogy lehetne hatékonyabb az OLAF munkája?

– Szükség lenne egy valós nyomozati és szankcionális jogkörrel rendelkező intézményre. Ez lenne az Európai Ügyészség, melyről évek óta vitázunk. A tagállamok egy része élesen ellenzi az intézmény felállítását. A magyar kormány is. Ez érthető módon súlyos fejfájást okozna egy olyan országban, ahol az uniós pénzeket rendszerszinten síbolják el, és a gyanúnk szerint ezek nem kis részben a kormány körül landolnak.

– Mit értek el eddig?

– Több ügyben is sikerült már rászorítaniuk a magyar kormányt, hogy kiküszöböljenek bizonyos visszásságokat. A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program, a Társadalmi Megújulás Operatív Program esetében rendszerszintű problémákat tapasztaltak, és felfüggesztették a támogatásokat. Az aszfaltkeverőügyben is közel 50 milliárd forintba fájt a magyar adófizetőknek, hogy a baráti cégeknek kedvezve cégek sokaságát zárták ki célzottan az útépítési közbeszerzésekből. Ezt tették a gönyűi kikötőépítésnél is, csak pikánsabbá teszi a helyzetet, hogy az áldozat ott már a Közgép volt, amelyet éveken keresztül hasonló módszerekkel hoztak helyzetbe. De úgy tűnik, egyetlen barátság sem tart örökké, még a leglángolóbb sem.

– A végére egy kis hazai: az ellenzéki belső harcokat felerősítő dunaújvárosi választáson, az ön pártja, a PM jelöltje is több szavazatot kapott, mint amennyit a közvéleménykutatások alapján várni lehetett. Önnek mi az álláspontja az újranyílt összefogásvitában?

– A politikai pártok fordítva ülnek a lovon. Egymást revolverezik az összefogással. De jelen pillanatban ez egy álprobléma. Nem matekozással lehet a szavazói bázist kiszélesíteni, hanem azzal, hogy vonzó alternatívákat kínálunk a számukra. Az számít, képesek vagyunk-e a meglévő fix baloldali táboron túl is megszólítani embereket, a bizonytalonokat vagy a politikai középen állókat, akikkel többségbe tudunk kerülni. Ennek a kulcsa az együttműködés, és nem az, hogy mindenki összeborul mindenkivel. Van egy baloldali törzsszavazói bázis, akit hozni kell, és egy azon kívüli, akiket meg kell győzni. Két lista kellene, így nyitni lehet a közép felé is. Nem arról kellene vitatkoznia a pártoknak, hogyan ragasztjuk össze a szeleteket, hanem arról, hogy a meglévő egyharmadot hogyan lehet a torta felévé bővíteni meggyőző stratégiákkal.

 

Jávor Benedek
biológiából doktorált 2006-ban. Az LMP egyik alapítója, frakcióvezető is volt. 2013-ban kilépett a pártból, társaival megalakította a Párbeszéd Magyarországért nevű politikai formációt. 2014 óta tagja az Európai Parlamentnek. A Zöldek frakciójában dolgozik, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság alelnöke.

Zöld Magyarország – Energia Útiterv címmel jelentetett meg egy tanulmányt az egyik legismertebb német energiapolitikai kutatóműhely, a Wuppertal Intézet Jávor Benedek megbízásából. A jelentés szerint az erőmű megépítésével Magyarország 2030-ig évente 43 milliárd eurót költene az energiaszükséglete kielégítésére, míg a legzöldebb megoldással mindössze 31 milliárdot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!