Összefogás vagy számítás – Miről szól valójában a plakátháború?

A pillanat szívmelengető, a következő egy év dermesztő – ez a tanulsága annak, hogy a Tisztelt Házban elbukott a Fidesz plakáttörvénye, mivel az összes ellenzéki képviselő nemmel szavazott. Emlékeztetőül: a Fidesz úgy módosította volna a választással kapcsolatos szabályokat, hogy a jövőben közterületen csak a kampányidőszakban hirdethessenek a pártok, és a kormány sem cselekedhet másképp. A törvénymódosítás nem titkoltan a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó plakáthelyekről támadó Jobbikkampányt akarta eltüntetni a közterekről. Annál is inkább, mivel számos forrásunk szerint a plakáthadjárat durvulni fog: egyes források szerint 10 ezer, mások szerint 16 ezer „politikai poszter” lenne kinn szeptembertől a választásokig. Ami azt jelenti, hogy a jelenlegi plakátjelenlét négyszereződne-hatszorozódna.

Az ellenzéki összefogás így azt jelenti, a Fideszt egy ügyben sikerült megakasztani – kétharmados törvényeket nem képes átnyomni az Országgyűlésen. Még akkor sem, ha rendkívül fontos számára. Folyosói hírek arról szólnak, hogy a Fidesz megalkudott az LMP-vel, miszerint a Lehet Más átsegíti a jogszabályt a kétharmadosküszöbön. Aztán az LMP kihátrált az egyezségből. Ezt hivatalosan mindkét fél cáfolta, Hadházy Ákos társelnök annyit mondott nyilvánosan, hogy a kormánypárt megkeresett LMP-seket. Ahogy a hírek szerint szocialistákat is. Azonban egyik párt sem hajlott. Ez elvi győzelem.

Az más kérdés, hogy az elvszerűségből ki profitál.

Az LMP. Pro forma ugyan kedvezett volna neki a Fidesz javaslata, hiszen az MSZP és a Jobbik is intenzívebb plakátjelenlétet képes produkálni, mint a Lehet Más, ám most ennél komolyabb politikai haszonnal számolhat.
Ugyanis a javaslat elkaszálásának hatalomtechnikai következménye az, hogy a Jobbik jelenléte megerősödhet. Ami azt jelenti, hogy – egyszerűen a megjelenési sűrűség okán – erősödik az a választói érzékelés, hogy a radikális párt (és leginkább elnöke) esélyesebb a valóságnál. Márpedig az időközi választások tanulsága azt mutatja: a polgárok az erő (vagy legalábbis a látszata) mellé sorakoznak fel – még jobboldaliak is hajlandók szocialista jelöltekre szavazni, és fordítva. Magyarán egy Vona Gáborra kihegyezett közterületi kampány érdemben gyengítheti Botka László szavazatmaximáló képességét. Ez pedig az LMP-nek sem rossz, ugyanis egy erős MSZP-s jelölt elcsábíthatja szavazóbázisának egy részét.

Ráadásul a Jobbik megerősödése – a választási logika szerint – nem vezet kormányváltáshoz. A nagyvárosokban a magát újabban nemzeti néppártként aposztrofáló formáció képtelen annyira megerősödni, hogy boríthassa a kabinetet. Viszont háromosztatúvá teheti a politikai teret, azaz elérheti, hogy ugyan a Fidesz legyen a legnagyobb párt, de ne legyen többsége a parlamentben. Azaz koalíciókényszer álljon elő. Következésképpen a demokratikus ellenzék számára az a kérdés, hogy mi a kisebbik rossz: ha egy ügyben együtt kell szavazni a Fidesszel, vagy ha a Jobbikot erősíti meg?

Mindenesetre szeptemberben a parlament újratárgyalja a javaslatot. (Hétvégi hírek szerint a Fidesz nem vár őszig, rendkívüli ülést hívatnak össze az ügyben - a szerk.)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!