– „Mondj nemet a rasszizmusra!”, olvashatjuk a labdarúgó pályák melletti táblákon, az MLSZ pedig „A gyűlölet nem pálya” mottóval hirdetett kampányt. Mintha ez nem jutna el a szurkolókhoz.

– A futball nem a békéről szól, soha nem is szólt arról. Már a 19. és 20. század fordulóján is azokban az országokban tudott igazán népszerűvé válni, ahol jelentős küzdelmek, feszültségek voltak egyes társadalmi csoportok között. A labdarúgás kiváló terep a kollektív azonosulásra, így aztán hamar ezeknek a területi, nemzeti vagy vallási harcoknak a színtere lett. A trágár, rasszista viselkedésre persze az ilyenkor szokásos felfokozott idegállapot sem mentség. Tény viszont, hogy a mai napig azok a meccsek vonzzák a legtöbb embert, ahol a fülsértő és gyomorforgató rigmusokat halljuk és atrocitásokra is számítani kell.

– Akkor tulajdonképpen kódolva voltak a Fradi–MTK meccsen látott képsorok?

– Nem véletlen, hogy a Csatáry Lászlóra emlékező felirat éppen ott tűnt fel, hiszen az antiszemita megnyilvánulások mindig is ezen az összecsapáson fordultak elő a legnagyobb számban. A keresztény, nemzeti jelentéstartalmakat hordozó Ferencváros és a sokak által a pesti zsidósághoz kapcsolt MTK szembeállítása a múlt század elejére nyúlik vissza, de nem hazai sajátosság, a bécsi Rapid és Austria Wien ellentéthez hasonlóan alakult ki.

– Mit mond el a magyar labdarúgás szereplőiről az ügy eddigi utóélete?

– Nem jelenthető ki, hogy vége lenne a történetnek, mindenesetre egyelőre hiányzik az elhatárolódás más egyesületek, szurkolótáborok részéről. Történt újfent egy antiszemita provokáció, amit a legtöbben közönyösen néznek, de még az érintettek egy része sem foglalkozik vele. A keménymag pedig közben jól láthatóan összezárt, egységbe forrt az ügyben. A fórumokat olvasgatva azt látni, hogy a radikális drukkerek klubszimpátiától függetlenül állnak ki a molinót készítők mellett, sőt, olyanok is feltűntek, akik ki is jelentik, hogy nem kedvelik a focit, pusztán politikai, ideológiai alapon csatlakoznak.

– Meg lehet fékezni ezt a keménymagot?

– Nehezen, legfőképpen azért, mert minden szabály és tiltás, amivel próbálkoznak, külső kényszert jelent, a közeg pedig akkor változna meg, ha az egész belsővé válna, továbbá, ha a drukker érezné, hogy a klubnak árt a viselkedésével. Ehhez képest a molinósokat nem érdekli a Fradi renoméja, úgy vannak vele, hogy ez az egyesület több mint 110 éve megvan, meglesz ezután is.

– És ebben igazuk van?

– Valószínűleg igen, és ez rendben is van, hiszen rossz lenne, ha a sport inná meg a levét ennek a színtiszta politikai ügynek. A felirat nem egy MTK-játékos brutális belépője után került ki, vagyis nem egy spontán, érzelmileg túlfűtött reakció volt, hanem valakik készültek erre, és a játék menetétől teljesen függetlenül feszítették ki, azaz ennyi erővel mindez egy nagygyűlésen is lejátszódhatott volna. Azzal, hogy mégis egy meccsen történt, azt érték el, hogy a foci ismét része lett a napi politikai közbeszédnek, amire utoljára 2001 nyarán a MIÉP révén volt példa, mikor a később a radikális szurkolók által a származása miatt támadott Várszegi Gábor befektetett a Fradiba.

– De nem csak ettől az ügytől lett mostanság széles körben beszédtéma a foci…

– Az, hogy a kormány prioritásként kezeli a labdarúgást nem példa nélküli. Igen ám, de amíg az ’50-es években például olyan fantasztikus csapatunk volt, amelytől joggal várta a vezetés, hogy segít legitimálni a hatalmát, addig ma az ellenkezőjét látjuk. A futball egyre kevésbé népszerű, széles tömegek fordultak el tőle, sőt, kialakult egy, a focival kimondottan ellenséges réteg is. Nekik olaj a tűzre a sorra bejelentett stadionépítések, amely ma már az ellenzéki pártok kommunikációjának is hangsúlyos része lett.

– Az ilyen eseteket elnézve azért joggal vetődik fel a kérdés, hogy erre a közegre érdemes-e állami milliárdokat áldozni.

– A döntéshozók célja az lenne, hogy a szélsőségesek kiszoruljanak a nézőtérről, és a helyükre békés szurkolók jöjjenek, lehetőleg családostul. Ezt nagyon nehéz lesz elérni, mert bár az elkészülő új stadionok növelhetik majd az érdeklődést, az igazi gond a színvonallal van. A saját példámon tudom ezt szemléltetni. Húsz éven át rendszeresen jártam mérkőzésekre, s voltak ugyan zavaró jelenségek a lelátón, de valójában azután hagytam fel a meccsre járással, hogy észrevettem: egyszerűen untat, amit a pályán látok.

 

Ők voltak

Nyolcszázezer forintos pénzbüntetés a klubnak – két hét elteltével ennyi következménye van annak, hogy a Ferencváros– MTK örökrangadón a hazai „szurkolók” közül néhányan egy „In Memoriam Csatáry László” feliratú molinót emeltek magasba. A Magyar Labdarúgó Szövetség korábban szabott ki ennél nagyobb, milliós bírságokat is nemcsak rasszista bekiabálások, hanem pirotechnikai eszközök használata miatt is, de a háborús bűnökért elítélt egykori kassai gettóparancsnokról ma Magyarországon jelen állás szerint már ennyiért is meg lehet emlékezni. És kérdéses, mi lett volna, ha a transzparens nem látszik néhány másodpercig a tévés közvetítésben, és nem kavar országos botrányt.

Hozzá kell azért tenni, hogy az MLSZ szerint a bírság kiszabásakor mérlegelték, hogy „a Ferencváros vezetése a nyilvánosság előtt határolódott el a sporttól és a szurkolástól idegen provokációtól, és lépéseket tett a drapériát kihelyezők azonosítására”. A klubnál a vizsgálatot tényleg bejelentették, ám erről azóta semmit sem hallani. A múltból kiindulva sok esély nincs, hogy a molinó készítőit valaha is felelősségre vonják, hiszen hiába a felvételek, még az egy évvel ezelőtti Izrael elleni barátságos meccsen történt antiszemita megnyilvánulások elkövetőiről sem tudjuk, hogy kik voltak – pedig nekik Csányi Sándor MLSZ-elnök személyesen ígért polgári pert. A Simon Wiesenthal Központ a mostani ügyben az UEFA-hoz fordult, a szövetség azonban közölte lapunkkal, a magyar bajnoki meccsek nem tartoznak az ő égiszük alá, így csak az MLSZ tehet bármit is.

Kubatov Gábor, Fidesz-pártigazgató az FTC elnökeként napokkal az eset után egy videóban üzent hadat a tetteseknek, 72 órát adva arra, hogy önként jelentkezzenek. Az ultimátum rég lejárt, de válaszul létrejött a „Mi voltunk” nevet viselő csoport a Facebook közösségi oldalon, amelynek mostanra 3000-nél is több tagja van, a kezdeményezéshez pedig a Jobbik is csatlakozott. A hozzászólásokat olvasgatva látszik, hogy Kubatov – akiről többen is megjegyzik, hogy néhány éve még maga is a B-közép aktív tagja volt – a keménymag céltáblája lett. Márpedig a Fradi hangadóiról pontosan tudjuk, hogy képesek elüldözni embereket a klubtól.

Az ügyben a veszteseknek se szeri, se száma, a Ferencvárosnál például aggódhatnak, hogy a sajtóhírek szerint küszöbön álló új szponzor (a pletykák többek közt a T-csoportról és a Sólyom légitársaságról szólnak) az ilyen eseteket látva nem dönt-e úgy, hogy mégis inkább máshol fektet be százmilliós összegeket. Amíg érdemi lépések nem történnek, a szélsőséges csoportok joggal érezhetik magukat a helyzet nyertesének. Ha majd „kitartó munkával” sikerül tönkretenniük a magyar sport mai napig legjobban csengő márkáját, akkor mondhatják el igazán: „Mi voltunk”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!