Angela Merkel, Margaret Thatcher, Ferenc pápa, Sherlock Holmes –mi köti össze őket? Hát, hogy mindegyikük végzett vegyészeti kutatásokat, tudjuk meg a debreceni kémiaprofesszor válogatott írásaiból. Ahogy azt is elolvashatjuk, érdemes-e a vízilovak verítékéből naptejet gyártani, láthatta-e Poszeidón Trója ostromát, mi köze van John Travoltának a triklóretilénhez, és hány évig konzerválható egy svéd hadihajó. Tudományról, -politikáról, a kémia oktatásáról, az ismeretterjesztés lehetőségeiről is kérdeztük Lente Gábor egyetemi tanárt.

 
Lente Gábor - Fotó: Draskovics Ádám

– Minden egy robbanással kezdődött – ezt nemcsak a fizikusok állítják a világegyetemünk keletkezéséről, de ez a sztereotípia él a kémikusok pályaválasztását illetően is. Ön is leégette annak idején a családi ház sufniját?

– Nem, engem nem a kísérletezés vonzott a kémia felé, de jó pár kollégámról tudok, aki valóban így kezdte a pályafutását. Bennem orvos szüleim egyik tankönyvét lapozgatva ébredt érdeklődés a kémia iránt. Bár az általános iskolában a kémiaoktatás 7. osztálytól indul, én már hatodikos koromban szakkörös voltam, versenyeken vettem részt, ’92-ben a nemzetközi kémia-diákolimpia magyar csapatát erősítettem. Azt a bizonyos tankönyvet egyébként a mai napig őrzöm, és az óráimra is be szoktam vinni, az írója nem mellesleg Straub F. Brunó biokémikus, aki a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke volt egybe .

– Szerdán a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ismét odaítéli valakinek a kémiai Nobel-díjat. Ki most erre a legérdemesebb? (A 2017-es kémiai Nobel-díjat október 4-én hárman kapták - a szerk.)

– Nincsenek toplisták, mert ebben a kategóriában sem ismertek a jelöltek. Egyébként is, a kémiai Nobel-díjak esetében az utóbbi 10 évben a legtöbb alkalommal a kémikusok nem igazán érezték, hogy valóban kémiai jellegű kutatás kapta a kitüntetést, mert főleg biológiai jelentőségű munkákat díjaztak. Ez alól kivételt képez a tavalyi, amikor egy francia, egy brit és egy holland tudós kapta a Nobelt a molekuláris gépek felfedezéséért (gyűrűs molekulakapcsolatokat hoztak létre, melyek képesek voltak mechanikus szerkezetként erőt kifejteni, tárgyakat mozgatni, a mozgásuk is irányíthatóvá vált – a szerk.). Ekkor valóban közismert és a kémiai tudományos közéletben szerepetvállaló kutatókat ismertek el.

– Önnek milyen esélyei vannak?

– Az én kutatásaim elméletiek, matematikai reakciókinetikával foglalkozom. A kémiai reakciók időbeli lefolyásának matematikai összefüggéseivel, leírásával

– Akkor már érthető, emellett miért is foglalkozik oly sokat szépirodalmi művek, filmek természettudományos elemzésével. Utánaszámol Odüsszeusz Ithakára érkezése pontos dátumának, a Varázshegy vegyészeti problémáit teszteli. Ki a legkövetkezetesebb természettudós az írók közül?

– Isaac Asimov, aki biokémikusként professzori rangban oktatott a Bostoni Egyetemen, tudományos-fantasztikus irodalmi műveiben, ha új természeti törvényeket is vezet be, mindig ragaszkodik azok következményeihez is – a természettudományos szemlélet nagyon is tetten érhető nála. De a 19. század íróinak természettudományos ismeretei (lásd Verne, Jókai) az olvasók körében is sokkal inkább dekódolhatók voltak, hiszen azok a kor általános tudásához tartoztak.

– Ma ez már egyáltalán nem jellemző, a közoktatásban átadott ismeretek és a tudomány eredményei közt jelentős a távolság. Mi ennek az oka?

– A heti egy-két középiskolai kémiaórán a tanároknak többnyire a saját meggyőződésük ellenére kell a központilag előírt tananyagot leadniuk, ami mind tárgyi tudás tekintetében, mind módszerében elavult. A magyar kémiaoktatás nagyon száraz, akadémikus, kis tudósokat akar nevelni ahelyett, hogy a sajátos gondolkodásmódot, problémákat próbálná bemutatni.

– Nem is túl vonzó manapság a kémiatanári állás.

– Ez egyértelműen a tanári szakma általános társadalmi megbecsültségének hiányára vezethető vissza.

– Az oktatási rendszeren kívül azért még van lehetőség az érdeklődést felkelteni, milyen fórumai vannak az ismeretterjesztésnek?

– Bár az évente megrendezett Kutatók Éjszakáján a látványos („robbantgatós”) programjaink nagyon népszerűek, elég rosszul állunk. A kémikusok többsége azt gondolja, hogy társadalmilag hasznos, amit csinál, fölösleges ismeretterjesztéssel, tudománynépszerűsítéssel foglalkoznia, hiszen az a tudományos pályafutás szempontjából elfecsérelt idő. Szemben például a fizikusokkal vagy a csillagászokkal, akik felismerték: a létük függ attól, hogy bizonyítsák, igenis hasznos dolgokkal foglalkoznak.

– Az óráin van lehetősége Shakespeare-ről, vízilóizzadságról vagy olyan furcsaságokról beszélnie, mint például az IgNobel-díjazott, zöld szakállú svédeket érintő kutatás?

– Nagyon igyekszem, hogy így legyen, és erre láthatóan fogékonyak a gyógyszerész-, vegyész-, vegyészmérnök-, biomérnök- és kémiatanár-hallgatók. Legutóbb például az 1860-ban rendezett első kémiai konferenciáról beszéltem nekik, ahol olyan, később ismertté vált kémikusok találkoztak egymással, mint Mengyelejev, Bunsen, vagy az elsősorban zeneszerzőként jegyzett Borogyin.


+1 kérdés
– A tanszékük az elsők között tiltakozott Putyin orosz elnök egyetemi díszpolgári kitüntetése ellen. Az egyetemi autonómia felfüggesztésén túl milyen következményei lehetnek ennek a rektori lépésnek?

– A személyes tudományos hitelünket rombolja a világban ez a politikai állásfoglalás, ennek akartunk hangot adni, abban nem is reménykedtünk, hogy visszavonják a kinevezést. Ami azonban a legfurcsább, hogy Vajda Mihály filozófuson kívül, velünk együtt csupán négy tanszék tartotta fontosnak, hogy szót emeljen.



Tudta?!
- A savak többsége egyáltalán nem folyékony, bár a kénsav, salétromsav, sósav miatt hajlamosak vagyunk ezt hinni. Ám elég megnézni a boltokban a sütési kellékeket (citromsav, borkősav), a gyógyszertárban a C-vitamin hatóanyagát (aszkorbinsav), mind szilárd halmazállapotú, porállagú. De savak lehetnek gázok is – a kémiában a vizes oldatokat nevezik így. A sav szavunk eredeti jelentése: savanyú anyag, a nyelvújítás korábban éppen ezért a savanyú szóból rövidült.
- A kokain nem kábítószer – legalábbis orvosi értelemben nem az, szemben a morfinnal, a heroinnal, a marihuánával, amik valóban kábító hatással bírnak. A kokain ellenben élénkítőszer, felpörgeti az embert. Dél-Amerikában a kokalevél-rágcsálás teljesen mindennapos dolog, a kultúra része.
- Hogy Popeye, a tengerész a magas vastartalma miatt fogyasztana oly sok spenótot?
Merő humbug! Egyfelől a spenótnak nem kifejezetten magas a vastartalma (ha erre vágyunk, együnk inkább curryt), másfelől az emberi szervezet, ha be is táraz a zöld növényből, a spenótban lévő oxálsav miatt nem nagyon tudja azt hasznosítani. Harmadrészt, Popeye már a spenót vastartalmának felfuttatása előtt is öntötte magába az erejét megsokszorozó csodaszert, de főleg annak A-vitamin-tartalmát szem előtt tartva.


 

Lente Gábor
a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének egyetemi tanára.

Az 1973-ban született tudós a Magyar Kémikusok Lapjának szerkesztője, a Tudományos Újságírók Klubja alelnöke. Számos magyar és nemzetközi szakmai-tudományos testület tagja (American Association for the Advancement of Science, American Chemical Society, The Planetary Society, Royal Society of Chemistry). Tudományos és ismeretterjesztő lapokban egyaránt publikál.
Társszerzője az angolul és magyarul is megjelent Száz kémiai mítosz című könyvnek (Akadémiai, 2011).
Önálló kötete idén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelent meg Vízilónaptej és más történetek a kémiából címmel (Typotex). Tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő blogja a ScienceBits. Olyan kémiakönyv megírását tervezi, melyben egyetlen (közönségriasztó) képlet sem szerepel.

Címkék: Interjú, tudomány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!