- Két menedékkérő pert nyert Strasbourgban a magyar állammal szemben

- A kormánynak kedves jogvédő szervezet az eset kapcsán felvetette, hogy Magyarország kiléphetne az Emberi Jogok Európai Egyezményéből

- A felvetés abszurditásáról Tóth J. Zolán alkotmányjogásszal beszélgettünk

 
Dr. Tóth J. Zoltán alkotmányjogász - Fotó: Lakos Gábor

– Meg kellene fontolni az Emberi Jogok Európai Egyezményéből való kilépést – így reagált a kormány házi jogvédő szervezete, az Alapjogokért Központ arra, hogy a strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot, mivel a tranzitzónás eljárással megsértette két bangladesi menekült emberi jogait. A felvetést Kovács Zoltán kormányszóvivő és Kósa Lajos frakcióvezető is szereti. Van az Alapjogokért Központ fenti mondatának, realitása vagy legalább értelme?

– Az Európa Tanácsot (ET) 1949-ben hozták létre és tagjai egy évvel később Rómában aláírták „Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt”. Ez olyan alapvető emberi jogokat állapít meg, amelyek a 18. században, a felvilágosodás idején fogalmazódtak meg az európai humanista kultúrkörben. Az egyezménynek és vele együtt a strasbourgi bíróság joghatóságának elfogadása 1998 óta kötelező az ET tagjai számára. A Római Egyezményből természetesen ki lehet lépni, hiszen minden államnak a szuverenitásából fakadó joga, hogy ki- vagy belépjen valamilyen nemzetközi szerződésbe – csakhogy ez az egyezmény tényleg az alapvető emberi jogokat tartalmazza, az ET pedig az emberi jogvédelem legfőbb európai regionális szerve, így gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy demokratikus jogállami rendszerrel rendelkező ország kilépjen a Római Egyezményből. Ez politikailag nem reális, és nem is kívánatos. Rettentő rossz üzenetet hordozna. Nem is fog megtörténni. Ugyanaz a helyzet, mint a halálbüntetés visszaállításának kérdésével: egy ideig tematizálták vele a közvéleményt, aztán lekerült a napirendről.

– Az Alapjogokért Központ azt nyilatkozta: a Római Egyezményből való kilépés nem járna együtt az Európa tanácsbeli tagságunk elvesztésével.

– Ez nem igaz. Az ET-nek csak az az állam lehet részese, amely az emberi jogi egyezményt is elfogadja, 1998 óta pedig csak az az ország lehet az Európa Tanács tagja, amely a Római Egyezményen kívül a strasbourgi bíróság joghatóságát is elfogadja. Az egyezmény felmondását hamarosan követné a kizárásunk. Egyelőre két európai állam nem tagja csak az ET-nek, Fehéroroszország, azaz Lukasenko elnök diktatúrája, illetve kis európai területtel is rendelkező Kazahsztán, ami kőkemény autokrácia. Az ET olyan alapvető jogokat védelmező szervezet, amely a második világháború után, az emberi jogok eltiprásának tapasztalatából kiindulva született. Még egyszer mondom: nem tudom elképzelni, hogy ebből az egyezményből, vagy magából az ET-ből bármilyen demokratikus jogállami rendszer kilépjen.

– A strasbourgi ítéletet támadók leginkább azt sérelmezik, hogy szerintük az Emberi Jogok Európai Bírósága megsértette Magyarország alkotmányos identitását és szuverenitását.

– Egy-egy állam szuverenitásából következik, hogy ő határozhatja meg, milyen egyezményeknek akar vagy nem akar a részese lenni. Az állam szuverenitásának legfőbb dokumentuma, közjogi megnyilvánulása az alkotmány, ami felette áll bármely nemzetközi egyezménynek – mivel a nemzetközi egyezmények megkötésének lehetőségét is az alkotmány biztosítja. Mi magunk a szuverenitásunkat gyakorolva vállaltuk azt a kötelezettséget, hogy amennyiben bizonyos emberi jogsértések vetődnek fel, akkor a magyar állammal szembeni igények elbírálását rábízzuk az Emberi Jogok Európai Bíróságának a joghatóságára. Ez azért kötelező, mert mi, saját magunk kötelezőnek fogadtuk el. És amíg nem lépünk ki az egyezményből, addig kötelező is marad. A mostani ítélet azonban biztosan nem érint szuverenitási kérdést, és az valóban nem is lenne szerencsés. Nem arról szól ugyanis, hogy Magyarország nem toloncolhat vissza menedékkérőket Szerbiába, hanem arról, hogy egyénileg meg kell vizsgálni, hogy konkrétan a menedékkérő vonatkozásában Szerbia biztonságos harmadik országnak számít-e, és egyedileg meg kell indokolni, hogy ha nem, akkor miért nem; nem lehet egy sematikus hivatkozással – a biztonságos harmadik országokat felsoroló kormányrendeletre hivatkozva – visszaküldeni mindenkit. Ez valójában menedékkérőként egy félórás bírói többletmunkát jelent. Emellett a strasbourgi bíróság kizárólag az adott egyedi ügyben felmerült eljárási kérdésekben marasztalta el Magyarországot, az ország szuverenitása körébe tartozó kérdésekkel valójában nem foglalkozott. Ha valaki figyelmesen végigolvassa a határozatot, az indokolásból láthatja, hogy ebbe az ítéletbe az újságírók és a véleményformálók több dolgot láttak bele, mint amennyi ténylegesen benne van, így az ügynek végül jóval nagyobb lett a politikai visszhangja, mint amennyit érdemelt.

– Tömegessé válhatnak a menedékkérők körében a hasonló kártérítési perek?

– Mindaz, amit megállapítottak, orvosolható a menekültügyi eljárásban, és így is kell tennie a magyar államnak, mint ahogy nem olyan régen néhány strasbourgi elmarasztaló ítélet után börtönépítési programba kezdett. Ki kell javítani a bíróság által megfogalmazott hibákat: biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét az elutasítások után, rövidíteni kell az elbírálási időt, olyan nyelvű tolmácsot kell biztosítani, amilyen nyelven a menekült ért, és mint mondtam, sematikus eljárás helyett minden ügyet egyedileg kell elbírálni. Néhány perjogi módosítással megelőzhető, hogy más hasonló ügyekben további elmarasztalásokra kerüljön sor; mindaddig azonban, amíg ezeket a viszonylag könnyen, és a szuverenitásunk feladása nélkül is teljesíthető feltételeket nem teljesítjük, a bíróság el fogja marasztalni a magyar államot hasonló indokok miatt. Ezen beadványok számát nem lehet előre megtippelni.

– Mi a következménye annak, ha egy strasbourgi ítéletet nem hajt végre Magyarország?

– Nincs közjogi következménye. Jogilag kötelező, de szankció nincs. Az ítélet végrehajtását az úgynevezett Miniszteri Bizottság ellenőrzi, amely politikai jogkövetkezményeket javasolhat az ET Parlamenti Közgyűlése számára, ennek a legszélsőségesebb formája az adott állam kizárása, más módon nem tudja az ET szankcionálni a részes államot. A strasbourgi döntések végre nem hajtásával az adott ország kiírná magát a demokratikus jogállami rendszerek köréből.

– Törökország és Oroszország ezt rendszeresen megteszi – tehát mégsem olyan egyszerű kipenderülni az Európa Tanácsból. Sőt Erdogan török elnök a tavalyi puccs utáni tisztogatások idején felfüggesztette országában az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ez utóbbi egyszerűen használható eszköz, ha olyanra készül egy kormány, amely szembe megy a Római Egyezmény által rögzített emberi jogokkal? Kérhető „szünet” akár szükségállapotra hivatkozásul? Van ennek realitása a menekülthelyzet kapcsán Magyarországon?

– Magyarországon egy új fogalmat kreáltak a menekültkrízis idején: a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fogalmát. De ez – a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben – sem szükségállapotot, sem rendkívüli állapotot nem jelent, így nem is használható arra, hogy rá hivatkozva felfüggesszék az Emberi Jogok Európai Egyezményének hatályát. Az igazi rendkívüli állapot esetében, például háború idején, ha egy ország önvédelme a tét, akkor az adott ország, éppen a szuverenitásából fakadóan, megtehet olyan dolgokat is, amelyeket rendes körülmények között nem: például kijárási tilalmat vezethet be, cenzúrázhatja a sajtótermékeket stb. Ez a politikai realitás, amit a jog is elismer. Ilyen szituáció azonban egyrészt jelenleg nem áll fenn, másrészt bizonyos emberi jogok, például a kínzás tilalma vagy egyes eljárási jogok akkor sem függeszthetők fel, mivel ezek felfüggesztését még a rendkívüli állapot sem indokolhatja.

Dr. Tóth J. Zoltán
alkotmányjogász. 1978-ban született Kecskeméten, 2002-ben szerzett jogi egyetemi diplomát a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2002 óta oktat a Károli Gáspár Református Egyetemen, jelenleg tanszékvezető egyetemi docens. Fő kutatási területei a halálbüntetés kérdése, az alkotmányjogi panasz intézménye, valamint a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi korlátai. Több gyűjteményes kötet szerkesztője, négy monográfia és több mint százhúsz önálló publikáció szerzője, a Magyar Jog- és Államtudományi Társaság alelnöke. Legutóbbi monográfiája 2017-ben jelent meg „A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés” címen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!