A magyar miniszterelnöktől a napokban megtudhattuk, hogy a nemzetközi elemzésekben – Szingapúr, Kína, India és Törökország mellett – Oroszország az egyik „sztár”. És ha Oroszország „fénylő csillag”, akkor nyilván követésre is méltó. Olyan ország, amely teljesítményével példát mutat.
De vajon lehet-e példa az az ország, amelynek gazdasági növekedése 2012 elejétől folyamatosan lassul, olyannyira, hogy az idei év második felében teljesítménye valószínűleg recesszióba fordul, miközben nemcsak rövid, de középtávú kilátásai sem fényesek? Lehet-e példa az az ország, amelynek valutabevételei több mint négyötöd részt különféle nyersanyagok és energiahordozók kiviteléből származnak? És lehet-e számunkra példa az az ország, amelynek exportjában a fejlett technológiát képviselő termékek aránya alig éri el az egy százalékot? Lehet- e követésre méltó példa az az ország, ahol a jövedelmek több mint 50 százaléka a lakosság egy százalékához kerül? Vajon komolyan gondolja-e a miniszterelnök, hogy példaként tekinthetünk arra az országra, ahol a legutolsó parlamenti választás során a leadott szavazatok 17-18 százalékát, vagyis mintegy 14 millió voksot „irányítottak át” a hatalom támaszát jelentő párthoz? Lehet-e példa az az ország, ahol az utolsó elnökválasztás idején az európai megfigyelők immár nemcsak a választások tisztaságát vonták kétségbe, de annak szabadságát is? Lehet-e példa az az ország, ahol a hatalom a választási csalások miatt tiltakozó nagyvárosi középosztályt represszív törvények sorával próbálja megfélemlíteni és távol tartani az újabb tüntetésektől? Lehet-e példa az az ország, ahol 2012 nyarától a külföldről anyagi támogatáshoz jutó civil szervezeteket „idegen ügynökként” bélyegzik meg és kötelezik arra, hogy valamennyi nyilvános szereplésükkor tüntessék fel eme „szégyenbélyeget”?
Lehet-e példa az az ország, ahol a hazaárulás törvényi meghatározását példa nélküli módon kiterjesztik, ezzel riasztva el a hazai lakosságot a külföldiekkel való érintkezéstől? És „sztár” lehet-e az az ország, ahol a törvények az utcai demonstrációk során elkövetett vétségeket egzisztenciát megroppantó pénzbüntetéssel sújtják, miközben ha valaki ugyanezt focidrukkerként követi el, csak töredéknyi szankciótól kell tartania? Lehet-e példa az az ország, ahol már a pár ezres olvasói kört maga mögött tudó blogra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a tömegtájékoztatás többi eszközére?
Példa lehet-e az az ország, ahol csak azért fogadnak el új reklámtörvényt, hogy ellehetetleníthessék az ellenzéki internetes tévézést? Lehet-e példa az az ország, amelynek vezetése, miután politikai és gazdasági eszközökkel nem tudja elérni, hogy szomszédja az általa irányított gazdasági szövetséghez csatlakozzék, büntetésül lehasítja területének egy részét, noha korábban legkevesebb négy nemzetközi szerződésben garantálta a szomszéd állam területi integritását és határai sérthetetlenségét? A magyar miniszterelnök komolyan gondolná, hogy példaadó lehet az az ország, amely megpróbálja felkorbácsolni határain túl élő kisebbségeinek azt a vágyát és reményét, hogy rövid időn belül az anyaországhoz csatlakozhat és miután ez a vágy nem nagyon ébredezik, maga küld oda e gondolat „képviseletére” provokátorokat? Lehet-e példa az az ország, amelyik visszaélve helyzeti előnyével, hosszú hónapok óta valóságos televíziós propagandaháborút folytat szomszédja ellen? Lehet-e példa az az ország, amelynek vezetése nagy pusztító erejű, bonyolult fegyvereket ad át felelőtlen és felkészületlen fegyveres csoportoknak csak azért, hogy szomszédságában minél hosszabb időn át fenntartsa az „irányított káoszt”, akadályozva ezzel az új hatalom konszolidálódását?
Lehet-e példa az az ország, amelyik felelőtlen lépésével közvetetten – de lehet, hogy közvetlenül is – felelős csaknem háromszáz ártatlan ember haláláért? Lehet-e példa az az ország, amelyik – noha minden jel szerint közreműködött e tragédia létrejöttében – képtelen felelősségével szembenézni és azt elismerni? Komolyan gondolná a magyar miniszterelnök, hogy példának kellene tekinteni azt az országot, amelyik épp most éli át modern történetének legsúlyosabb reputációs katasztrófáját és sodródik a nemzetközi közösség perifériájára?
Ehelyett nem kellene valamilyen más, valóban példaadó ország után nézni?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
