Tabudöntés - Ferenc pápa felszólalt az evolúció tagadása ellen.
…és mégis van fejlődés
Isten nem egy varázspálcával hadonászó mágus, mint ahogy azt sokan elképzelik – mondta a minap Ferenc pápa.
Tett ennél fontosabb kijelentést is: „A természetben zajló evolúció nem összeegyeztethetetlen a teremtés fogalmával,
hiszen az evolúció feltétele teremtett lények létezése, melyek fejlődhetnek.” Hosszú út vezetett idáig.
Korszakos mű jelent meg 155 évvel ezelőtt, ekkor publikálta Charles Darwin A fajok eredete című munkáját. Az evolúció elmélete új alapokra helyezte a világról alkotott képünket, sokan tudomást sem akartak venni róla, köztük a katolikus egyház, amely nem óhajtotta kommentálni Darwin téziseit. Az akkori pápa, IX. Pius hangsúlyozta: nem vallhatja magát hívő embernek és a katolikus egyház tagjának az, aki megkérdőjelezi az isteni teremtés tényét. Az anglikánok hevesen tiltakoztak az elmélet ellen (2008-ban bocsánatot kértek ezért Darwintól), a kreacionisták viszont a mai napig elutasítják a fajok fejlődésének tanait, és hiszik, hogy az élet és az élővilág sokszínűsége valamilyen értelmes entitás beavatkozásának az eredménye.
A katolikus egyház 1909-ben már megengedőbb hangnemet ütött meg, X. Pius dekrétuma szerint Isten az embert a saját képére teremtette, de a többi élőlény esetében nem zárta ki a fajok fejlődésének lehetőségét.
A soron következő pápák a meglóduló tudományos felfedezések tükrében kevésbé voltak elutasítók Darwin elméletével szemben, II. János Pál pedig már így írt 1996-ban, a Pápai Tudományos Akadémiához címzett levelében: „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több mint hipotézis”.
Ennek tükrében már nem is tűnhet olyan radikálisnak Ferenc pápa kijelentése, miszerint Isten „megteremtette az embert, majd hagyta, hogy fejlődjön az őáltala lefektetett belső szabályok szerint”, valójában azonban mégis mérföldkőhöz érkeztünk. Ferenc elődje, XVI. Benedek idejében ugyanis ebben a kérdésben erős visszafelé mozdulás volt érezhető, mivel a pápa maga sem határolódott el a kreacionizmus tanaitól. Ferenc pápa szavait Európában nyugodtabban fogadták, ám egyes amerikai blogokon és fórumokon kevéssé elnéző hangvételben bírálják azokat. Az mindenesetre bizonyos, hogy Ferenc pápa megbolygatja a hosszú ideje kikristályosodott egyházi dogmákat.
Nem fél a tabuktól
Az argentin Ferenc pápa hamar megmutatta, hogy együttérzéssel, de a 21. század igényeihez igazodva kívánja vezetni egyházát, nem csoda, hogy hamar hatalmas népszerűségre tett szert. Bírálta már a katolikus egyház „kicsinyes szabályok” iránti megszállottságát is olyan, kényes témakörökben, mint az abortusz, a fogamzásgátlás és a homoszexualitás. Egyik legtöbbet idézett mondata kivívta Barack Obama elismerését is: „Ha egy homoszexuális ember jószándékú, és istent keresi, ki vagyok én, hogy elítéljem?” De szokatlan őszinteséggel és határozottsággal beszél az egyházon belüli pedofíliáról is, amely ellen szigorúan lép fel. A házasság szentségét hirdetve adott össze leányanyát, élettársi kapcsolatban élőket és elvált férfit.
Dominóhatás
Vallás és tudomány sokáig nem tudott békében meglenni egymás mellett. Ennek egyik leglátványosabb példája ráadásul térben és időben egymástól távoli tudósok esete: Galileo Galilei (1564–1642) távcsövei segítségével igazolta a heliocentrikus világképet, és hirdette Kopernikusz tanait. Eretnekség vádjával többször perbe fogták, 1633-ban tanai megtagadására kényszerítették. Élete végéig házi őrizetben élt. Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) fő műve, a De Revolutionibus Orbium Coelestium, melyben kifejti, hogy a Föld kering a Nap, s a Hold a Föld körül, ekkor kerül fel a tiltott könyvek listájára, ahonnan másfél évszázadig le sem veszik, méghozzá éppen a Galilei-per miatt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
