Verőfényes, nyáriasan meleg szeptemberi péntek délután. Idén az utolsó. És valószínű: a Vidám Park történetében is az utolsó. Pedig most még minden olyan, mintha… A dodzsem előtt áll a sor, a száguldó, pörgő- forgó, lengő játékokon sikongatnak a bakfisok, s az aprónép rimánkodásának – csak még egyszer hadd üljek fel! – engednek a szülők. Lehet vagy négyszáz vendég.
De mindez csak „mintha”. A jó pár éve tartó rebesgetés után – hogy egybeolvad a Vidám Park a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, költözik vagy új épül helyette Lágymányoson, Józsefvárosban, Rákosrendezőn – a héten nyilvánvalóvá vált: megszűnik. A Fővárosi Közgyűlés szerdán dönt arról, hogy – a parkot üzemeltető társaság október 31-ig felmond a félszáz alkalmazottnak és az intézmény végleg bezár. A zoo veszi át a területet és a profiljába illő mesepark mellett csak a műemlékeket – a körhintát, a barlangvasutat, a hordót, a hullámvasutat és a védett tetőszerkezetű lézer-dodzsem épületet – tartja meg. A többit eladják.
– Ha a közgyűlés ezt megszavazza? Fogalmam sincs, 56 évesen mit kezdjek az életemmel. Az egyik legrégibb ember vagyok a parkban, 1993 októbere óta dolgozom itt – mondja Bősze Sándor műhelyvezető. – És nem vagyok ezzel egyedül, a műhelyben az átlagéletkor is hasonló. Mi üzemeltetjük és tartjuk karban a park 64 játékát. Autószerelőnek tanultam, de nem hiszem, hogy egy szervizbe most felvennének. Olyan autók, amiket én 19 éve javítottam, ma már nem is futnak…
A parkban lakatosként kezdtem dolgozni, akkoriban lehettünk vagy százhúszan. Mára a létszám feleződött. A kedvenc játékom? Az a leglátogatottabb. A Break-Dance. Szédületes annak, aki bírja! Én raktam össze még 1994-ben… Nézzük meg! A gyorsan forgó, keringő, sűrűn irányt váltó autók most is foglaltak. A „centrifugálástól” kipirultan, egymás bizonytalan léptein nevetgélve száll ki vagy húsz tini.
– Hú, nagyon-nagyon jó volt! Ez buli! Persze eléggé szédülünk – értékel a lánykórus, Farkas Petra, Mónus Boglárka és Gulya Petra, akik iskolai kirándulásra jöttek Sajóecsegről.
– És mit szólnátok, ha megszűnne, mert egy hónap múlva végleg bezár a Vidám Park?
– Jaj, nehogy! Azt nem lehet! Ne zárják be egyáltalán!...
Mayer Ottóné Erika 13 évig volt a Vidám Park pénztárosa, 3 éve pedig a két állandó és a tizenegy szezoni pénztáros főnöke.
– Szeretem a munkámat és reménykedem, hogy nem következik be, amire azt mondták: „várható”. Ha mégis? A lányom férjhez ment, de nekem még van 17 évem a nyugdíjig és magamról gondoskodnom kell. Talán lehetek pénztáros egy nagyobb üzletláncnál… De ha találnék más állást, akkor is mindig hiányozna a Vidám Park!
– Sötét és bizonytalan a jövő most mindannyiunknak, és halvány a remény, hogy talán mégse kerülünk utcára – vélekedik Nagy Péter 57 éves műszakvezető, aki a park teljes személyi állományért felel már 15 éve. – Ki üzemelteti majd nélkülünk a játékokat, amik itt maradnak? Az állatkert. Aligha hívnak majd vissza minket, mert amíg átalakítják a parkot, addig is eltelik pár év. Egy új vidámpark felépítéséhez meg annyi pénz kellene, amennyi az országban most talán senkinek nincs… Azt sem értjük, miért nem volt jó az öszszevonás és miért kell szétbombázni itt szinte mindent. Hiszen a Városliget arról szólt: itt egymás mellett megvan minden szórakozási lehetőség, állatkerti, cirkuszi, vidámparki. Azt megszoktuk, hogy november első hetében bezár a park, az a szezon vége. De a következő év márciusában mindig kinyitott. És ez most nem látszik – teszi hozzá keserűen.
Búcsúzóul jó lenne felülni, amíg még lehet, mondjuk a szellemvasútra. De azt már két éve átalakították, no, nem a szocialista szellem vasútjává, hanem dzsungelvasúttá. Az a meseparkba illik, meg is marad. Így az ovis koromból ismert műemlék barlangvasútnál maradok. Ott áll a sorban Kiss Erzsébet könyvelő a kislányával, Berényi Virággal, aki épp ma jött először a Vidám Parkba.
– Még szerencse, hogy az 1912-ben épült barlangvasút védett – így az édesanya. Sajnálnám, ha az unokám ezt vagy a körhintát már nem láthatná. A Vidám Park hozzátartozik Budapesthez, épp úgy, mint az állatkert…
Megjön a sárkány vontatta szerelvény, rázza botját a gonosz banya, fújja furulyáját Jancsi, tereli a libákat Iluska, és mi végigdöcögünk a János vitéz jeleneteit ábrázoló diaporámák ódon gipsz- és papírmasé figurái között. Básti Lajos és Major Tamás hangján szól a mese, egészen a happy endig, Tündérországig.
Még teszek egy tiszteletkört, s akkor ötlik szemembe a Kanyargó ülései felett láncon lógó tábla. Rajta világos beszéd: „Továbbmenet nincs”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!