Zűrzavaros tankönyvügyek
- A mindenki számára ingyenes tankönyv csupán illúzió, leginkább ingyenes könyvtárhasználatot jelent
- Bár az első két évfolyamban már nincsenek tartós tankönyvek, a nagyobbaknak is gondot jelent, hogy nem írhatnak a kiadványokba
- A kormány minden erőfeszítése ellenére nem csökken a magánkiadók részesedése, bár egyre több könyvnek jár le az engedélye

 
Illusztráció - Fotó: Rosta Tibor, MTI

Ingyenes, de használt. Ingyenes és új, de vissza kell adni év végén. Nem szabad beleírni, vagy éppen azt csinál vele a gyerek, amit akar – iskolánként (akár osztályonként) változik, hogy hol mit lehet kezdeni az első évfolyamokban az év elején kapott tankönyvekkel.

A zavart az okozza, hogy a tartós tankönyvek 2013-ban bevezetett rendszerét felülbírálták – az 1. és 2. osztályosoknál azóta már el is törölték –, mivel rengeteg pedagógus és szülő tiltakozott, mondván: akadályozza a munkát és a hatékony tanítást, hogy a legkisebbek nem írhatnak a könyvekbe. „Életkori sajátosságok, valamint az első évek tankönyveihez fűződő érzelmi kapcsolat miatt mindenképp előnyös a kisiskolások saját tankönyvekkel való ellátása” – ismerte el az Emberi Erőforrások Minisztériuma év elején a tanítók által már korábban is hangoztatott érvet.

A pedagógusok most azt várják, hogy a felsőbb évfolyamokban is elismerje a nyilvánvalót a kormányzat – 3. osztálytól 9.-ig az ingyenes tankönyvek az iskola tulajdonát képzik, és könyvtári nyilvántartásba kell őket venni, a gyerekek csak a munkafüzeteket tarthatják meg, magyarázta lapunknak Simon Krisztina a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke.

„Rengeteg nehézséget okoz, hogy a gyerekek nem írhatnak a könyvekbe, nem húzhatnak alá, nem tehetnek jelöléseket, éppen ezért elsikkad a lényeges információ, nem rögzül, aminek kellene. Ezért sokszor inkább fénymásolok” – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal egy alsós tanítónő. „Hiába javaslom a ceruzás aláhúzást, több felsős tanuló mondja, hogy ő akkor is megveszi inkább a könyvet, mert színes szövegkiemelőt használ. És megértem őket hiszen, a szellemi munka technikájának oktatása során én magam is azt tanítom, hogy a különböző témákhoz kapcsolódó információkat különböző színnel karikázzuk, húzzunk nyilakat az összetartozó fogalmak közé stb. Tanulásmódszertanilag akkor tudunk hatékonyak lenni, ha több érzékszervére hatunk a gyerekeknek, több oldalról dolgoztatjuk. Hallja, olvassa, aláhúzza, összeköt, színezi” – erősíti meg Simon Krisztina is.


Elárasztja a könyvtárakat

Sokszor azt sem lehet tudni előre, hogy év végén valóban vissza kell-e majd adni a könyveket, ugyanis tavasszal a tankönyvrendeléseknél kiderülhet: jut annyi keretösszeg egy-egy évfolyam könyveire, hogy mindenki újat kapjon. Vagyis menet közben derül ki, hogy a felsőbb évfolyamos mégiscsak megtarthatja majd a kölcsönzött könyvet. „Ez dupla munkával jár, hiszen év elején bevételezzük, majd év végén selejtezzük a könyveket. Mivel a tankönyvek elhelyezése nehezen megoldható, még ezt a megoldást is szívesebben választják az iskolák” – mondja Simon Krisztina, aki szerint először is nagy szükség lenne a fogalmak tisztázására. A tartós tankönyveknek eredetileg több kritériumnak is meg kellett felelnie, mint a kemény táblás kötés vagy a bizonyos ideig nem változtatható tartalom. „Hallottam már olyat, hogy erre hivatkozva azt mondják iskolák: nem kell visszaadni a könyveket, mivel nagy részük nem felel meg ezeknek a feltételeknek” – teszi hozzá Simon Krisztina, kiemelve, hogy ezen követelményeknek nagyságrendileg a kiadványok mindössze 10 százaléka felel meg, így a tartós tankönyv – mint fogalom – kikopni látszik a rendszerből, pedig csak a keményfedeles, jó minőségű könyvek bírják évekig a „gyűrődést”. A mindennap használt matekkönyvek például biztosan nem tartanak ki addig, mint a hetente csak egyszer-kétszer gyötört természetismereti könyvek.

Az új rendszer, amelyben a tartósság hívószavát felváltotta az ingyenesség – ami csak látszat, hiszen valójában az iskolák tulajdona a könyvek többsége –, ennek nem várt hatása, hogy az iskolai könyvtárak tankönyvraktárként funkcionálnak, miközben más könyvek vásárlására egy fillért sem kaptak például idén. Az utóbbi időben leginkább ajándékkönyvekkel bővült az iskolai könyvtár, ami ugyan hasznos, de semmiképpen sem tekinthető tudatos fejlesztésnek. Márpedig Simon Krisztina szerint a hátrányos helyzetű területeken az iskolai könyvtár az a fontos eszköz lenne, ami segíthetne az olvasóvá nevelésben. „Békés megyében 138 általános iskolából csupán 68 rendelkezik iskolai könyvtárral, míg Budapesten 381-ből 320. Pedig az iskolai könyvtárak nemcsak a tehetségnevelés, hanem az esélyteremtés helyszínei is lehetnének” – teszi hozzá a könyvtárostanárok képviselője.
 


Eltűnő magánkiadók
„Az ingyen tankönyv valójában ámítás, mert a gyakorlatban ingyen tanulói könyvtárhasználatot jelent” – erősíti meg Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) elnöke, aki arra is felhívja a figyelmet: a rendelhető tankönyvek listáján még magánkiadók könyvei is megtalálhatóak, annak ellenére, hogy 2014-ben a tankönyvekért felelős akkori miniszteri biztos azt nyilatkozta, hogy a következő tanévre már legalább 80 százalékos lesz az állami kiadású tankönyvek aránya. A TANOSZ kikérte a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től az adatokat, mely szerint a 2015-ös 74,4 százalékról az állami tankönyvek aránya 2017-re 67,1 százalékra csökkent, miközben a magánkiadók megrendelései ugyanennyivel (kb. 7 százalékkal) nőttek. Mindez annak ellenére történt Kereszty Péter elmondása szerint, hogy az oktatási kormányzat – sokszor jogszabályellenes intézkedésekkel is – igyekezett ellehetetleníteni a magánkiadók tankönyveinek megrendelését. A magánkiadóknak évek óta nincs lehetőségük, hogy új közismereti tankönyveket engedélyeztessenek, miközben az állam többmilliárdos uniós forrásból idénre már 173 féle „új generációs”, kísérleti tankönyvet vihetett be az iskolákba.
2013-ban a magánkiadók új tanterv alapján készült könyvei öt évre kaptak engedélyt, ezért még szerepelhetnek a tankönyvjegyzéken, és mint az adatok mutatják, a tanárok előszeretettel rendelik is őket – hacsak a tankerület nem bírálja felül a döntésüket. A lejáró engedélyek és az állami kézben lévő kiadók helyzetbe hozása miatt a magánkiadók fogyatkoznak, Kereszty Péter elmondása szerint eddig idén 16 kiadó szűnt meg, vagy tűntek el a kiadványaik a tankönyvjegyzékről.
Mivel a magánkiadók könyveinek engedélyei 2018. augusztus 31-ig szólnak, hamarosan teljesen eltűnhetnek a palettáról, és valóban csak az „állami” könyvek maradnak, legalábbis a közismereti tantárgyak esetében. Nyelvtankönyvek, nemzetiségi vagy éppen speciális nevelési igényű tanulók számára készült könyvek „piacára” beengedi még az állam a magánszereplőket. Nem véletlenül: utóbbiak a legkisebb haszonnal kecsegető termékek, sok esetben messze ráfizetésesek – kidolgozásuk sokba kerül, de van olyan, amelyikből jó esetben is csak 50-100 darab fogy egy évben. Kereszty Péter szerint mára az állam is észbe kapott, hogy az ilyen típusú könyvek fejlesztésével nem foglalkoztak, most körülbelül 900 kiadvány kidolgozását tervezik. „Eddig azt mondták, túl sok a tankönyv, túl nagy a választék. De időközben rájöttek – mégsem lehet mindenkinek ugyanazt adni. Ettől függetlenül tartják magukat ahhoz, hogy a nem speciális tankönyvekből kettőre szorítsák le a választási lehetőséget, ez pedig a következő tanévtől meg is valósulhat” – teszi hozzá Kereszty Péter.


EU-s pénzből, titokban
A szakmai szervezetek teljes kihagyásával, szinte titokban készül az új Nemzeti Alaptanterv (NAT), a Népszava információi szerint 2,4 milliárd forint uniós forrásból. Az eredeti tervek szerint 2019 szeptemberétől tanítanának az iskolákban az új NAT szerint, ezzel szemben a lap úgy értesült: a fejlesztést a kiírás szerint 2020 októberében fejezik be. A minisztérium cáfolta ezeket az információkat és közölte, hogy a „szakmai nyilvánosság teljes, ütemezett bevonásával” folyik a munka, már hónapok óta. Ezzel szemben számos szakmai szervezet és a nagyobb pedagógus-szakszervezetek is jelezték, hogy az ő véleményüket nem kérték ki az anyagról, a Civil Közoktatási Platform szakértőjének hosszú elemzésére még csak nem is reagáltak. Bár a minisztérium azt állítja, a munka több hónapja folyik, tudunk olyan pedagógusról, akit csak két héttel ezelőtt kértek fel tananyagfejlesztésre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!