Hét „börtöntöltelék” története közelebb hozhat annak megértéséhez, hogy miért fontos visszasegíteni az elítélteket a társadalomba. A civilek feladata ez elsősorban, nekik viszont korlátozzák a lehetőségeiket. A Mesekör még működhet, a terápiás csoport lelke, Büky Dorottya most könyvet írt a tapasztalatairól.

  <h1>A Mesekör - Fotó: Draskovics Ádám</h1>-
  <h1>Büky Dorottya</h1>-

A Mesekör - Fotó: Draskovics Ádám

- – Kép 1/2


Csacsi és Liza szerették egymást. Aztán jött az az autó, és elütötte Lizát. Mentő, kórház, „mi mindent megtettünk, ami orvosilag lehetséges, de hát...”. A sofőr vérében alkoholt és kábítószereket mutatott ki a vizsgálat. Vádemelés, tárgyalás, 2 év 6 hónap. Nem sok. Csacsi kiment Ausztriába, ott dolgozott, próbált felejteni. Aztán 2 év 6 hónap múlva felhívta a férfi, és megfenyegette, hogy kicsinálja. Azt mondta, miatta ült két és fél évet, úgyhogy fizesse meg a kieső jövedelmét.

Először csak abszurd volt az egész, aztán egyre gyakrabban hívta, zaklatta. Csacsi besokallt, elment hozzá és egy nyílpuskával lelőtte. Bevitték, aztán kiengedték. Volt tárgyalás. Tíz évig tartott az ügy. Felmentették. Aztán másodfokon 14 évet kapott. 9 év után kedvezménnyel szabadult.


Van mese

Csacsi egyike a balassagyarmati börtön meseköröseinek. Ez egy terápiás csoport elítélteknek (épp egy évvel ezelőtt írtunk róla): meséket írnak és játszanak el karácsonykor a családnak. A tavalyi előadás címe Angyalboksz volt. A történetben két angyal harcolt a szereplők lelkéért. Az előadás egyszerre volt szellemes és szomorú.

Épp, mint Büky Dorottya interjúkötete, amelyben hét szabadult mesekörös nehézfiú meséli el a saját történetét. Büky 2011 óta jár a balassagyarmati börtönbe. A meseterápiát Feldmár András pszichoterapeutával közösen dolgozták ki.

A balassagyarmati börtön parancsnoka azért kereste meg őket, mert úgy gondolta, hogy a mesekör segíthetné a fogvatartottak visszailleszkedését a társadalomba. Hogy ez mennyire sikeres, azt majd az idő eldönti.

Tény, hogy a mesekörösök közül lényegesen kisebb arányban kerülnek vissza a börtönbe szabadulás után. És az is tény, hogy miközben a büntetés-végrehajtásban kisebb hajtóvadászat folyik a civilek ellen (lásd keretes írásunkat), addig a mesekör tovább működhet.


Előítélettől az elfogadásig

Börtönben nem csak ülni, dolgozni is nehéz. Finoman fogalmazva: nem ideálisak a körülmények. Kívülről nézve nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az ember állandóan bűnözőkkel van körülvéve.

„Az előítélet egy massza, amiben mindenki egyforma. A börtönben ülők például bűnözők. És pont. Ha viszont veszed a bátorságot, és megismered őket, arcuk, nevük, történetük lesz. Ha megismered, már nem félsz, ha nem félsz, akár szeretheted is – mondja Büky Dorottya. – Az első három hétben rémálmaim voltak, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy soha többet nem jövök vissza ide. Ma már tudom, hogy ez volt az az időszak, amikor ledolgoztam az előítéleteimet.”

De Büky szerint az ő bátorsága a kanyarban sincs ahhoz, amivel az Angyalboksz interjúalanyai megnyíltak és elmesélték az életüket. Ne felejtsük el, olyan emberekről van szó, akik leülték a büntetésüket, és minden erejükkel azon vannak, hogy maguk mögött tudják a bent töltött éveket.

„Hét embert szólaltattam meg. A hetes meseszám. Sárkány, arkangyalok, satöbbi. Van, aki szerint szemtelenség angyalként láttatni ezeket az embereket. Engem viszont sokkal jobban érdekelt az, hogy egy emberrel, akinek az élete annyira távol van az enyémtől, amennyire csak lehetséges, hogyan tudunk a lehető legközelebb kerülni egymáshoz anélkül, hogy bármelyikünk sérülne” – mondja Büky.

Az egyik legfontosabb tanulság – a hét interjú elolvasása után –, hogy a bűn, a büntetés, a szabadság és a börtön mindenkinek mást jelent. Van, aki képtelen elfogadni az ítéletet, és csak a bosszú tartja benne a lelket, és van, aki a bent töltött éveket vezeklésnek fogja fel. És olyan is van, akinek a börtön megváltás.

„A bentiek sokszor álmodnak arról, hogy üldözik őket. Nem tudnak futni, beleragadnak valami masszába, és minden erejükkel próbálnak onnan kiszabadulni. Verejtékben úszva ébrednek, és csak akkor nyugszanak meg, amikor rájönnek, már vége. Itt vannak a zárkában.”

A könyv egyik szereplője például 10 évesen maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba. Nem bírta az otthoni erőszakot. Ő az, aki 350-szer próbálta megölni saját magát, míg végül tényleg végzett valakivel. Pechjére ez a felesége szeretője volt. 21 évet töltött börtönben, számára a börtön volt a megváltás. Vannak aztán intézményfüggők. Olyanok, akik születésük után nem sokkal állami gondoskodásba kerülnek, és fogalmuk sincs arról, milyen lehet nem odabent élni. Ők azok, akik az intézetből gyakorlatilag azonnal Tökölre, onnan pedig – néhány hét után – egy börtönbe kerülnek. Sokan közülük odabent is elkövetnek bűncselekményeket, hogy minél később szabaduljanak.

„Na az ilyet keresd meg egy reintegrációs programmal úgy, hogy az ő esetében annak, hogy re-, nincs is értelme” – mondja Büky Dorottya.

Ha valaki egy-két évet tölt a börtönben, annak még vannak valódi emlékei a kinti világról. Ha szabadul, és szerencséje van, mert van szerető családja és kellő akaratereje, nem kerül vissza a rácsok mögé.

„A nagyidősöknek azonban a szabadság, a kinti világ olyan, mint Pamela Anderson. Onnan bentről egy istennő, közelebb meg úgyse jut senki. Mert milyen a valódi szabadság? Kijössz a börtönből, hajnali fél ötkor, egy ködös téli hajnalon. A zsebedben 15 ezer forint, nem vár senki, fogalmad sincs, hogyan változott meg a világ azalatt a 15 év alatt, amit bent töltöttél. Nem telik el egy hónap, és visszakerülsz. Esélyed sincs.”


Drága és hatástalan

Büky Dorottyát és a börtönökben dolgozó civileket gyakran kérdezik, miért kell foglalkozni a bűnözőkkel, hiszen azok csak gazemberek, és van elég bajunk nélkülük is.

„A börtönrendszer nagyon költséges és jelen formájában kevéssé hatékony – mondja Büky. – Fejenként naponta majdnem 9 ezer forintba kerülnek nekünk, adófizetőknek a fogvatartottak. És ez nem azért van, mert dőzsölnek vagy ilyesmi, egyszerűen drága az infrastruktúra.
Most az a trend, hogy ha drága, akkor dolgozzon meg a fogvatartásáért, és termelje meg a rá költött pénzt. De ha jobban belegondolunk, a végső cél nem maga a büntetés volna, hanem, hogy ne kerüljön vissza. Legyen rendes, adófizető állampolgár. Ehhez viszont valódi esélyt kellene kapnia, hogy képes legyen visszailleszkedni a társadalomba. Ha csak így visszaköpjük az utcára, akkor esélye sincs, és vissza fog kerülni.”

A reintegrációt a büntetés-végrehajtás nem tudja elvégezni. De nem is dolga – állítja Büky. – Ez a civilek feladata, szinte mindenhol a világon. Ők azok, akik felkészítik a börtönben ülőket a kinti életre, kezdve attól, mennyibe kerül egy villamosjegy, hogyan kell társadalombiztosítást intézni, egészen addig, hogy hol dolgozhatnak, ha kikerülnek.

„Ehhez állami támogatás kell. Nem egyszerűen tűrés, hanem támogatás. Egyébként is ez a legnehezebb. Itthon – az előítéletek miatt – szinte lehetetlen börtönviselteknek munkát találniuk.
Ezért sokan már bentről elkezdik intézni a külföldi melót.”

A politika csak akkor lép, ha érzi a társadalmi nyomást. Magyarországon pedig a fogva tartottak jogai, az őket érintő programok – enyhén szólva – sincsenek ott az embereket érdeklő, sürgető feladatok között. „Nehéz és hosszú folyamat, amíg belátjuk, hogy lehetne emberséges és a társadalom számára is hasznos módja a büntetés-végrehajtásnak. Szerintem nincs különbség az alkoholra kivetett jövedéki adó hasznossága és egy fogva tartott visszailleszkedésére költött pénz között. Ebben a kérdésben el kell választani az érzelmeket a racionalitástól” – teszi hozzá.
 

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) október elején egyoldalúan felmondta a 18 éve élő kétoldalú megállapodást a Magyar Helsinki Bizottsággal. A civil szervezet képviselői 1999 óta rendszeresen jártak az ország börtöneiben. Vizsgálták a rabok jogainak érvényesülését, és eljártak a fogva tartottak egyedi panaszos ügyeiben. Kitiltásuk hátterében valószínűleg az áll, hogy jelentéseikben feltárták a börtönzsúfoltság következményeit és az előzetes letartóztatás anomáliáit. Ezzel egy időben elhallgattak a három éve működő börtönrádiók is, miután az adásnak helyt adó mindhárom büntetés-végrehajtási intézet azonnali hatállyal felmondta a rádiót működtető Adj Hangot Egyesülettel az együttműködési szerződést.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!