Hihetnénk, bőven van belőle, ám ez tévedés. A Föld másfél milliárd köbkilométere víz, ám ennek alig 3 százaléka édesvíz, de ennek többsége is gleccserekben és jégtakarókban található, a maradék 98 százaléka pedig talajvíz. Így alig 174 ezer köbkilométernyi olyan víz marad, amely könnyedén hozzáférhető.
A Földön ma mintegy 1,2 milliárd ember nem vagy csak nehezen tud tiszta és fogyasztható vízhez jutni. A minimális szükséglet (főzés, tisztálkodás, ivás, takarítás) fejenként és naponként 100 liter. Ez egyre több helyen egyáltalán nem teljesül, Mozambikban például csak 10 liter.
A múlt és a jövő háborúi
Az ENSZ adatai szerint 1948 óta 37 olyan vízkonfliktust tartanak számon, ebből 30-at a Közel-Keleten, Izrael és szomszédai között, amelyekben a fegyverek is előkerültek.
A World Economic Forum szerint ma már az ivóvízhiány a legsúlyosabb kockázati tényező. A Global Risk 2015 listájának második helyére a fertőző betegségek kerültek, ezt követik a tömegpusztító fegyverek. Mára ott tartunk, hogy naponta 4500 gyerek hal meg világszerte valamilyen vízből kapott betegségben, legfőképp kolerában. Idén India fővárosában elfogy az ivóvíz – igaz, már eddig is megtörtént, hogy a kórházakban azért mondtak le műtéteket, mert nem volt elég víz a műszerek sterilizálására, de még kézmosásra sem.
Afrikában a Nílus vizéért folyik a harc, a közel-keleti államok a Tigris és az Eufrátesz megcsapolása felett vitatkoznak, Közép-Ázsiában az Aral-tó kiszáradása okoz óriási problémákat. Kína sincs jobb helyzetben: Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnam azért támadja, mert szerintük vízi erőműveivel eltereli a Mekong-folyót, miközben ők is rászorulnak Tibetre – a Himalája jégfolyóiban rejlik egymilliárd kínai ember ivóvízkészletének biztosítéka. És 2025-re bolygónk népessége további 1 milliárddal nő.
Magyarország vízbázisa viszonylag jónak mondható, csak a felszín alatti készletek utánpótlása évente kétmilliárd köbmétert tesz ki (ez nagyjából a Balaton vízmennyisége). Ami problémát okoz, az a kevés csapadék és a kiszámíthatatlan időjárás, az aszályos időszakok számának emelkedése. Emellett súlyos probléma a víz minősége: még mindig több százezer ember él olyan területen, ahol az ivóvíz arzénnal szennyezett.
SPÓROLJUNK OKOSAN. Egy tudatos fogyasztó évente akár 20 köbméter vizet is megóvhat – ez 3,8 millió magyar háztartás esetében már évi 76 millió köbmétert jelent, amivel kétszer fel lehetne tölteni a Velencei-tavat.
Ivóvíz előállítása
Levegőből: méghozzá szélturbinával. A megoldással még a sivatagi levegőből is napi 1000 liter vizet lehet előállítani, annak páratartalmát kihasználva. A levegő a turbina orrán áramlik be, majd egy generátorral felforrósítják. Ezután egy hűtőberendezésen áthaladva a nedvesség lecsapódik, végül egy rozsdamentes acéltárolóba kerül, ahol megtisztítják a vizet.
Tengervízből: napenergia segítségével. A vicces elnevezésű, tengerben úszó „napelemes uborka” egy nagy szekrény, tetején hajlított napelemekkel. Az egységek a Napból származó energia segítségével ös?- szegyűjtik és elpárologtatják a sós vizet, amelyből így csak a „tiszta” végeredmény marad.
Esővízből: a magyar innovációhoz csak eső és türelem kell, ráadásul kézműves termékként a szemet is gyönyörködteti. Az agyagedényben ezüstkolloid-oldattal kezelt kerámiaszűrő található, melyen átcsöpögve az esőből a legtisztább ivóvíz válik. Nagy mennyiség előállítására nem alkalmas: másfél óra alatt 1 liternyi folyadékot nyerhetünk belőle.
Vizeletből: az űrben már bevett gyakorlat, hogy egy speciális víztisztító berendezés segítségével a szennyvízből – ilyen a vizelet is – készítenek újra fogyasztható ivóvizet. A rendszer a betöltött víz 93 százalékát képes ivásra alkalmas minőségben visszaadni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!