Sétáltam a hurghadai bazárban. Mellém lépett, és azt mondta tört angolsággal: „Kisasszony, elejtett valamit. A szívemet.” Együtt töltöttük a napot. Este, miközben egymáshoz simulva táncoltunk, azt mondta, senkivel nem találkozott még, aki hozzám fogható lenne, gyönyörű és okos vagyok, olyan más, mint a többi lány, nem is hitte volna, hogy ennyire el tudja valaki varázsolni. Most már hisz abban, hogy van szerelem első látásra. A szemembe nézett az igéző barna szemeivel. Mindent elhittem neki.

Így kezdődik sok történet, amely egy egyiptomi férfi és egy nyugati nő szerelméről szó. Vannak olyanok, amelyek működő, boldog házassággal végződnek, azonban tény, nem egyedi eset annak a magyar nőnek a története, akit a magyar követség és a helyi hatóságok segítségével kellett a múlt héten kiszabadítani Hurghadából, miután egyiptomi párja hónapokig fogságban tartotta.

A kanadai külügyminisztérium honlapján már 2007-ben külön menüpontként szerepelt az ivóvíz, betegségek és terrorfenyegetés mellett a helyi férfiak jelentette veszély az Egyiptomba utazó turistáknak szánt tanácsok között. Sőt külön brosúrát is kiadtak, amelyben arra figyelmeztették a kanadai hölgyeket, hogy legyenek óvatosak, nehogy becsapják őket.

Egy orosz honlapon képmelléklettel ellátott feketelistát vezetnek a különböző üdülőhelyek dzsigolóiról. Így megtudhatják a Sharm El Sheikhbe készülő hölgyek, hogy például Eszlam, aki bolti eladó és pultos, lusta ember, akinek soha nincs egy vasa, minden anyagi segítséget elfogad a nőktől, akiknek már az első este szerelmet vall és házasságot ajánl. A brit hölgyektől főleg pénzt vár, és élete álma, hogy az Egyesült Királyságban telepedhessen le, míg a kelet-európai lányokat csak ágyba akarja vinni. Tucatjával olvashatóak a képpel illusztrált beszámolók, a pórul járt nők néhol még kommentárokkal is kiegészítik az információkat.

Azonban ezek a turisták, akik pár száz euró vagy dollár veszteséggel megússzák a kalandot, még mindig szerencsésebbek, mint azok, akik rövid, internetes kapcsolat vagy egy szép emlékű nyaralás után utaznak ki egy számukra ismeretlen kultúrájú országba, hogy férjhez menjenek. A társkereső oldalakon temérdek hirdetés olvasható, amelyekben romantikus férfiak igaz szerelmet keresnek, családot akarnak alapítani. Például a kairói Mohamed azt írja magáról: „szerencsét akarok próbálni egy lánnyal, akit szeretek és aki szeret, aki megért engem és az érzéseimet, elfogad, igazán vágyódom egy ilyen lány után.” Majd különböző változatokban ezt újra és újra megismétli az adatlapján, és majdnem biztosra vehető, hogy ezt csak fokozná chatelés közben.

De többnyire az a nyugati nő, aki egy ilyen levelezésbe bonyolódik, nem tudja elképzelni, milyen iskolai végzettséggel, mennyi pénzből lehet Egyiptomban megélni, és a tört angolság mögött akármilyen társadalmi osztályból való származás is rejtőzhet. Így megeshet, hogy a mesésen gazdag arab herceg palotája helyett a szegénynegyedbe kell költöznie, és a házában se hűtő, se mosógép nem lesz. Másrészt a férfi-nő viszony is merőben más az arab kultúrában: egy európai férfi rendszerint nem mond olyan szép dolgokat pár napos ismeretség után, és nem is ajánl rögtön házasságot, viszont sokkal kevesebb múltbéli dolgon botránkozik meg, és könnyebben is bocsát meg a párjának, mert vele akar maradni.

A finomabb megfogalmazásban, az ideiglenes vagy titkos házasság, az úgynevezett urfi is megtévesztő lehet egy idegen számára. Az egyiptomi fiatalok körében egyre népszerűbb szertartás során egy muzulmán pap és két tanú jelenlétében kijelentik, hogy hozzád megyek és feleségül veszlek. Hivatalosan sehova nem jegyzik be a házasságot, de az esküvőről kapnak egy igazolást, amit a szállodák recepcióján felmutatva már vehetnek ki szobát. Viszont a papírt bármikor el lehet tépni, és a férfi úgy tehet, mintha mi sem történt volna.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!