Drámai végjáték Hágában - Vizsgálatot indítottak a holland hatóságok, hogy kiderítsék, miképpen juthatott méreghez a hágai törvényszék vádlottja, Slobodan Praljak. A nyugalmazott horvát tábornok, akit jogerősen 20 év börtönre ítéltek a boszniai háborúban elkövetett bűneiért, azt kiáltotta, hogy nem háborús bűnös, majd egy parányi üvegből mérgező anyagot (feltehetőleg ciánt) ivott a tárgyalóteremben.
Az öngyilkosságot élőben közvetítette a televízió. Horvátországban és Bosznia horvátok lakta részein sokan mártírként tekintenek Praljakra. Kolinda Grabar- Kitarović horvát elnök részvétét nyilvánította az elhunyt családjának, és hevesen bírálta a volt Jugoszlávia területén elkövetett jogsértések ügyében ítélkező törvényszéket (ICTY).
Ezzel a drámai végjátékkal fejeződött be a hágai testület munkája, az ENSZ-től kapott mandátum ugyanis az év végével lejár – a szerdai volt az utolsó ítélethirdetés. Az ICTY csaknem negyedszázados fennállása alatt 83 háborús bűnöst marasztalt el. Nagy többségük (60) szerb oldalon vett részt a háborúban.
A fő vádlott, Szlobodan Milosevics ellen nem tudták befejezni az eljárást, mert a volt jugoszláv/szerb elnök szívrohamban meghalt 2006-ban, röviddel azelőtt, hogy ítéletet hirdettek volna a népirtás miatt indult perben. A leghírhedtebb elítélt a „boszniai mészárosként” emlegetett Ratko Mladics boszniai szerb katonai parancsnok, aki a múlt héten kapott életfogytiglant a muszlimok tömeges meggyilkolásáért. Korábban két szerb vádlott, Szlavko Dogmanovics és Milan Babics öngyilkosságot követett el, mindketten börtöncellájukban akasztották fel magukat.
Az ICTY munkája számokban,
1993–2017
161 vádemelés
83 elmarasztaló ítélet
19 felmentő ítélet
37 megszüntetett eljárás
0 szökésben lévő gyanúsított
4650 tanú
10 800 tárgyalási nap
2,5 millió oldalnyi irat
Kirs Eszter nemzetközi jogász (37 éves) jól ismeri az ügyet és szereplőit: szakértőként vett részt a hágai törvényszék munkájában, a Prlić és társai perben. Az 1991-ben egyoldalúan kikiáltott Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság kormányfőjével együtt öt további vádlottat vontak felelősségre, köztük az ítélethirdetéskor öngyilkosságot elkövető Praljakot. Kirs Eszter az ötödrendű vádlott, Valentin Ćorić ügyvédi csapatában dolgozott. A vádlottakat boszniai muszlimok ellen tömegesen elkövetett bűnökért, emberölésért, kínzásért, nemi erőszakért ítélték el. Prlić 25, Praljak 20, Ćorić 16 év börtönt kapott.
– Azt írta a Facebookon, hogy „sok nyomasztó emlék fűzi” ehhez az ügyhöz. Mire gondolt?
– Ez az ügy az 1992–94 között Hercegovinában történtekről szól. Az úgynevezett Horvát Védelmi Tanács célja a Nagy-Horvátország megteremtése volt. Ezt szolgálta minden, a muszlim lakosság deportálása, a koncentrációs táborok, a kényszermunka, a nemi erőszak. Ezzel foglalkozni önmagában is nyomasztó. Ugyanakkor előfordult, hogy borzasztóan stresszes munkakörülmények között, hatalmas nyomás alatt dolgoztunk, ebben az értelemben is nyomasztó volt a feladat.
– Praljak korábban is rendezett teátrális jeleneteket a tárgyalóteremben.
– A fő üzenete mindvégig az volt, hogy az
ICTY illegitim, politikai intézmény. Volt olyaneset, hogy behozta magával a korábbi főügyész, Carla del Ponte emlékiratait, a Madame Prosecutort. Üvöltve mutogatta, mert olyan részleteket talált benne, amelyek szerinte alátámasztották a véleményét, hogy ez az egész politikai boszorkányüldözés.
– Most, hogy 24 év után véget ér az ICTY munkája, nehéz egyértelmű mérleget vonni. Ellentmondásos a kép. Ön szerint inkább siker vagy inkább kudarc?
– Egyrészt mindenképpen sikertörténet, mérföldkő a nemzetközi büntetőjog fejlődésében, az egyik legfontosabb fejlemény Nürnberg óta. Rengeteget segített a délszláv háborúk utáni tényfeltáró munkában is, hiszen a nemzetközi törvényszék nélkül helyben nem lett volna se politikai szándék, se kapacitás a bizonyítékok összegyűjtésére. Többnyire igen szofisztikált indoklásokkal találkozunk az ítéletekben, ami szintén nagy eredmény. Ugyanakkor vannak szakmailag aggályos pontok is. Az egyik ilyen a bűnszervezeti felelősség koncepciója. Ez leegyszerűsítve azon alapul, hogy a politikai vezetők (a szerbek Milosevics, a horvátok Tudjman irányítása alatt) bűnszervezeteket hoztak létre, és az ezekben részt vevők maguk is szükségképpen bűnösökké váltak. Ezzel lényegében a „kollektív bűnösség” elvét hozzák vissza, ami szerintem súlyos hiba. Jelenleg olyan erős az etnikai megosztottság, hogy úgyis minden ítéletre pártos reakciók születnek, de a bíróságnak olyan ítéleteket kellett volna hoznia, amelyek távlatosan támadhatatlanok. Ez hagyja a legsúlyosabb hiányérzetet.
– Lehet-e visszatartó hatása a térségben vagy a világ bármely más pontján, hogy a volt Jugoszlávia háborús bűnöseit felelősségre vonták?
– Például a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tapasztalatai azt mutatják, hogy hiába ad ki elfogatóparancsot egyes gyanúsítottak ellen, ezeket nem lehet végrehajtani, ha valamelyik érintett állam nem akarja. Szándék és megfelelő politikai környezet nélkül az intézmények önmagukban nem képesek megváltani a világot.
B. G.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!