Ezt a várost alighanem a külföldiek teszik élhetővé, és egyben bizonytalanná. Így summázza Bill, az angol csapos Stockholmban töltött éveit, miközben a pult mögött ülő, nem is annyira szőke hajú lányok felé kacsint. Ez a közvetlenség hiányzik majd neki a legjobban, ha visszatér a ködös Albionba. Friss sört csapol, habja ráfolyik a kezére, pillák rebbennek a félhomályban.

 
 
 

Billnek igaza van. Nagyon is élhető a svédek fővárosa. Rendezett terei, ápolt épületei között nyüzsgő élet zajlik. Az ember azt hinné, hogy az emberek a Nap járásával együtt mozdulnak: amikor süt, kimennek az utcára, ha pedig fagy, csak a legszükségesebb utat járják be, ám Stockholm télen-nyáron világváros. Tömegközlekedése példamutatóan szervezett, metróval, busszal, villamossal bárhová – és főleg tervezhetően – eljuthat az ember. De ami ennél is izgalmasabb, az a csatornák hálózata. Felülről nézve ugyanis olyan a város, mintha valaki hidakkal fogott volna össze tizennégy, egymás mellett lebegő szigetet, így ha valakinek kedve támadna kajakkal vagy kenuval útra kelni, aligha akad olyan viking isten vagy az istenek nyomát kereső turista, aki ne lelné örömét a látványban. Ne lepődjünk meg azon sem, ha az Öreg Városban (Gamla Stan) helyiek horgásznak a hídról, mások meg akkor is strandolnak a parton, ha mi már összehúzzuk magunkon a kabátot.

Szerethető bolondok ezek, mondja Enzo, a korzikai gépészmérnök, akinek hajója huszonöt évvel ezelőtt kötött ki Stockholmban. Néhány napot töltött a városban, majd amikor, dolga végeztével indult volna haza, nem tudott fellépni a rámpára. Nem, nem a svéd szirének, nem a delilák rabolták el lelkét, inkább a levegő tisztasága és a kiszámítható élet ígérete miatt maradt. A Kungsträdgården terén felállított sörpadok egyikén falatozik. Teli szájjal magyarázza, hogy ilyen remek kolbászt sehol a világon nem töltenek, majd áttér a szociális háló előnyeire. Merthogy errefelé az állam vigyáz az emberre, főleg akkor, ha dolgozik, s ha külföldiként még svédül is megtanul, az ország maga a Kánaán. Illetve csak az volt, merthogy mostanában fagyosabb a hangulat, mivel ezek a mai bevándorlók, és itt egyetlen kézlegyintéssel kiveszi magát a példatárból, mindent elrontanak azzal, hogy behurcolják magukkal az ingyenélés szellemét. De lesz itt majd rend, bizonygatja. Mert a korán érkező tél, a sápadtan remegő, a levegőt csak épphogy langyosító napkorong előbb-utóbb mindenkivel megtanítja a rendet.

Most viszont nyár van, csap Enzo a térdére, és elbilleg egy újabb sörért. Délután kinéz a Skansenbe, egy nyugodt ország nyugodt helyére – és alighanem igaza van. A világ első falumúzeuma, muszáj látni. Két-három óra séta a svéd folklórmasszában, és máris úgy érezzük, bejártuk a fél országot.

A skanzen szigete, Djurgården egyébiránt a leglátogatottabb helyek egyike. Olyan vidék az, mint amilyen a budapesti Városliget lehet majd, ha átépítik, merthogy múzeum vurstli hátán, vagyis mellett található errefelé. Stockholm kőcirkusza impozáns, az ABBA Múzeumnál mindig annyi a látogató, mintha koncertkezdésre várnának.

A Nordisk Museum kicsit olyan, mint az Iparművészeti Múzeumunk: az épület gyönyörű, biztosan tündérek lakják, ám belső tereiben inkább bálozna az ember.

Viszont nyüzsgő élet zajlik a gyermekeknek épült mesemúzeumban, s mintha csak véletlenül húzták volna mellé, ott állt a világ egyik legpompázatosabb hajóját rejtő hangár.

A Vasa Múzeum egy 1628-ban elsüllyedt hajónak állít emléket. A hajót maga Gusztáv Adolf svéd király tervezte, ágyúkkal felszerelt, pusztító szörnyet akart vízre bocsátani, ellenségei megfélemlítésére, ám alig kilométert úszott a bárka, majd elmerült. 1961-ben emelték ki az öböl fenekéről, 98 százalékos állapotában látható. Impozáns.

Látogatáskor érdemes kiváltani a Stockholm-kártyát, a háromnapos ára forintban is 28 ezer, viszont ingyenes vele a tömegközlekedés, és benne van szinte minden múzeumi belépő. Az árakra amúgy is érdemes figyelni: egy korsó sörért simán elkérnek – átszámítva – kétezer forintot. Az alkohol amúgy is drága, aminek népjóléti okai vannak. Az átlagboltokban nem lehet 3,5% feletti alkoholtartalmú italt vásárolni.

Ám a nemzetközi vizeket járó, a balti államokba, Helsinkibe induló hajókon olcsó a mámor. Az egynapos kirándulásnak sem utolsó út szépségét többnyire azok az utazók rontják el, akik szárazra lépve is imbolyognak.

Stockholm igazi hosszú hétvégés város. Csütörtöktől hétfőig bejárható. A Gamla Stan utcáin számos hangulatos étterem működik, ételeik nem szokatlanok a magyar gyomornak, a Királyi Palota egyik szárnya látogatható, a királyi család pedig egy a sok svéd család közül, a különbség csak annyi, hogy a koronás főket díszőrség védi.

Budapest–Stockholm távolság
légvonalban: 1317 km
közúton: 1946 km

Stockholm repterei
Arlanda: 42 km Stockholmtól, közvetlen buszjárat
Skavsta: 100 km Stockholmtól, közvetlen buszjárat

Tipp: A szállás kiválasztásánál érdemes alaposan megnézni a foglalásokat, mert nem minden szobának van ablaka, és sok hotelben közös a mosdó.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!