Elveszíthetjük az uniós támogatásokat, ha a kormány meghátrál a reformokkal járó nehéz és népszerűtlen döntések elől – véli Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. – Nem azt hiányolom elsősorban, hogy a kormány elmulasztotta előkészíteni a reformokat, nagyobb baj, hogy a szándék se jelenik meg. A reformokhoz akarat kell – nyilatkozta lapunknak a volt miniszter.
– Nincs pártkötődésem. Sosem izgatott a pártpolitika. Nem az érdekelt, hogy az, aki egy munkára felkér, milyen politikai nézeteket vall, hanem az, mi a szakmai tartalma annak, amit szeretne, helyesnek tartom-e az irányt, látom-e értelmét a munkának, tudunk-e együttműködni, és megvannak-e a megfelelő feltételek ahhoz, hogy egy programot ki lehessen dolgozni és végre lehessen hajtani. Ezt és csak ezt vizsgálnám, ha bárkitől felkérést kapnék – üljön bármelyik oldalon. Ez a kérdés azonban számomra most csak fikció, nem aktuális probléma. Ennek azonban személyes, és nem politikai okai vannak. Egy évre vállaltam miniszterséget, nem is akartam tovább csinálni. Ennyi időre kértem türelmet a családomtól. Nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy ismét közigazgatási posztot tudnék vállalni. Nem is töröm ilyenen a fejemet.
– Elege lett?
– Az üzleti élet számomra kiszámíthatóbb, világosabb szabályok szerint működik. A múltam, a szakértelmem is inkább ehhez a világhoz köt. Többször nyilatkoztam már, hogy szeretnék viszszatérni ide. Erről folytatok most tárgyalásokat.
– Érzi hátrányát a tárgyalásain annak, hogy kormányzati pozíciót vállalt?
– Összességében inkább előnyt jelent, mint hátrányt. Nem azért, mert közelebb kerültem a politikához. Inkább a szakmai feladat összetettsége és nagysága miatt. Egy irtózatosan nehéz, óriási alkalmazkodási, gyors problémamegoldási ké pes - séget igénylő helyzetben tudtam úgy ellátni a munkámat, hogy közben egy nagy szervezetet irányíthattam, a legkülönbözőbb fórumokon tudtam sikeres egyeztetéseket lefolytatni, és sokak által lehetetlennek ítélt feladatot tudtam megoldani. A szakmai reputációmat ez valószínűleg növelte.
– Pénzügyminisztersége előtt a jobboldalhoz köthető fiatal közgazdászokkal közösen dolgozott ki gazdaságpolitikai programot. Beszélgetnek még?
– Persze. Kevesebbszer, mint korábban, de ennek leginkább az az oka, hogy a miniszteri megbízatásom lejárta után inkább a családomnak szentelem az időm nagy részét, semmint a gazdaságpolitikának. Az otthon töltött idő tekintetében jelentős adósságokat halmoztam fel az elmúlt egy évben, a nyáron igyekszem ezt törleszteni, a szakmai konzultációk így jobban háttérbe szorultak. A miniszterségem ideje alatt – és az után is – teljesen normális kapcsolatban maradtunk a kollegáimmal. Olyanokkal is, akik a legkülönbözőbb pártok tagjaiként végeznek szakmai munkát, és olyanokkal is, akik semleges szakértőként mindig is igyekeztek kellő távolságot őrizni a politikától – akár besorolják őket valahová, akár nem. A CEMI-vel 2006-ban kö zösen készített tanulmányunkat in - kább ellenzékinek titulálták, ám számunkra akkor sem a pártpolitika volt a fő szempont. Sajnálom, ha valaki a balvagy a jobboldalhoz akar kötni engem. Világos, tiszta és koherens szakmai véleményt, értékrendet képviselek, az nem igazán változik. A pártok sokszor hajlamosak cikcakkokat leírni különböző időszakokban, és olykor hozzám hasonló dolgokat mondanak. Sokszor meg attól eltérőeket.
– Most, hogy – tulajdonképpen – visszatért a szakértői világba, mennyi a vitája azokkal, akik önnel ellentétes irányú mozgást végrehajtva a politika világába mentek?
– Leginkább olyanokkal beszélgetek, akik legfeljebb külső szakértőként, leginkább informálisan segíthetik a kabinet munkáját és nem igazán vagyok azokkal kapcsolatban, akik most kormányzati pozíciókat töltenek be. Mindenkinek felajánlottam, hogy segítek, szívesen megosztom a gondolataimat és a tapasztalataimat bárkivel. Erre azonban a most kormányzati pozícióban lévők közül senki sem tartott igényt. De nem érzek zsigeri kényszert, hogy a kormány munkáját kritizáljam. Orbán Viktor 29 pontos akciótervének bejelentését például remek kommunikációs teljesítménynek minősítettem, hiszen ez megnyugtatta a piacokat.
– Több dolgot azonban bírál. Például éppen most is, az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakadását.
– Magyarország két lehetőség közül választhatott a kormányváltást követően. Akkor már egy éve nem hívtuk le a hitelt a valutaalaptól, az államháztartás akkorra már képes volt legalább olyan jó feltételekkel pénzhez jutni, mint amilyeneket a kedvezményes IMF-kölcsön tartalmazott. Ebben a helyzetben egy új kormány nyugodtan megköszönheti az addigi segítséget a nemzetközi szervezetnek, és mondhatja azt, hogy nem lesz rá a továbbiakban szüksége, miután – kétharmados többséggel a háta mögött – fegyelmezett gazdálkodást képes folytatni, erről képes meggyőzni önállóan is a befektetőket, és emiatt a piacról lesz képes finanszírozni a költségvetést. A másik megoldás, hogy a kormány a biztonságos utat járja, kéri az IMF és az Európai Unió biztonsági hálóját, és kész a jövőre nézve egy újabb megállapodást kötni. Ez erős üzenet a piacoknak, hogy Magyarország valóban megfelelő költségvetési gazdálkodást folytat. A lehető legrosszabb forgatókönyv azonban az, ha a kormány kijelenti, hogy szeretné megtartani a megállapodást, majd erre nem képes.
– A kormány szerint azért, mert az IMF mindenbe bele akart szólni.
– Erről szó sem volt. A Nemzetközi Valutaalap nem kért semmi meglepő dolgot. Az természetes, hogy az IMF nem csak az idei, hanem a jövő évi, a 2012-es és a későbbi évek hiányaira is kíváncsi volt. A hitelmegállapodás nem jár le azzal, hogy felvesszük a kölcsönt, azt vissza is kell fizetni. Érthető, ha a valutaalap kíváncsi arra, hogy hogyan szeretnénk ezt megtenni, és megkérdezi, mit tervezünk. De abban sincs semmi furcsa, hogy az IMF megnézné, milyen lesz a gazdaság állapota, hogy a kormányzat tervezett intézkedései segítik, vagy gátolják-e a növekedést. Nem elég azt tudnia egy hitelezőnek, hogy az adósság tovább emelkedik-e, vagyis mennyi lesz a hiány, azt is szeretné látni, hogy tudunk-e majd miből törleszteni, mekkora lesz a jövedelmünk, vagyis mennyi lesz a GDP?
– Azért az érthető, ha a kormány némileg nagyobb mozgásteret szeretne kialkudni magának a költségvetési hiányt illetően.
– A probléma ezzel az, hogy erről nem az IMF-et kell meggyőzni. A tárgyalásokon sosem az IMF képviselt keményebb álláspontot, hanem mindig az Európai Unió. Más kérdés, hogy a közvélemény előtt sokkal egyszerűbb a valutaalapot bűnbakká tenni. Valójában azonban az EU-ban vannak merevebb szabályok, az IMF sokkal rugalmasabban képes tárgyalni. A közösségi szabályok nem engednek eltérést, a bizottság képviselőit kötik a stabilitási és növekedési paktum előírásai.
– Ezek a szabályok azonban átalakulóban vannak – erre célzott Orbán Viktor is csütörtökön. A 27 tagországból 24-en nem teljesítik a követelményeket, a maastrichti követelményrendszer is puhább lehet majd emiatt.
– Ellenkezőleg. Az a tény, hogy ilyen sok ország ellen folyik túlzott deficit miatt eljárás, éppenséggel oda vezet, hogy az EU már nem lesz velünk olyan engedékeny, mint korábban. Magyarország kétszer már megszegte a számára szabott határidőt, nem csökkentettük az előírt időre a GDP 3 százaléka alá a deficitet. Ennek ellenére az Európai Bizottság nem alkalmazott velünk szemben semmiféle szankciót. A szabályok szerint ilyenkor meg lehetne vonni az uniós támogatásokat. Most 24 országnak kellene tartania a számára megszabott határidőt. Ha mások azt látják, hogy következmények nélkül akár háromszor is megszegheti Magyarország az ígéreteit, akkor ők sem fognak törekedni a sajátjuk betartására. A magas hiányszint, a költségvetési fegyelmezetlenség terjedése viszont nagyon sérülékennyé teszi az uniót és a közös valutát. Ezt nem engedheti meg a bizottság, így példát kell statuálnia Magyarországgal.
– Nem lehet megúszni a három százalék alatti hiányt 2011-ben?
– Nem. Ezt egyértelműen megüzente az Európai Bizottság. Ezt követte Orbán Viktor látogatása Angela Merkel német kancellárnál. Ez a látogatás azért volt fontos, mert a támogatások megvonásáról a tagállamok szavaznak, és Né metország véleménye meghatározó. Angela Merkel azonban egyértelműen közölte, hogy nincs mód eltérésre, Magyar országnak tartania kell a korábban meghatározott pályát.
– Az azonban nem mindegy hogyan tartjuk ezt a pályát. A kormány kijelentette, hogy megszorítás helyett inkább a speciális adók kivetésével oldaná meg a problémát.
– Vagyis adóemeléssel, amit nem tartok megfelelő megoldásnak, mert gátolja a gazdasági növekedést. Az az intézkedéssorozat, amelyet 2009 tavaszán elfogadtunk, úgy csökkentette az államháztartás hiányát jelentősen, hogy nem rontottuk, hanem javítottuk Magyarország versenyképességét. Nem emeltük az elvonási szintet – ha tetszik, az adóemelés tabu volt –, hanem úgy rendeztük át, hogy az segítse a növekedést. A nyugdíjkorhatár emelése nemcsak megtakarítást hoz a büdzsének, de javítja a foglalkoztatási rátát is. Olyan konszolidációs lépéseket tettünk, amelyek hosszú távon is kedvező hatással járnak a költségvetési egyenlegre, miközben elősegítik a nagyobb ütemű gazdasági bővülést. Ennek most a fordítottja történik. A kormány úgy próbálja tartani a költségvetés egyenlegét, hogy közben nem törődik intézkedéseinek a gazdasági növekedésre vagy a foglalkoztatásra gyakorolt hatásaival. A politikai népszerűséggel törődik. Bankadót könnyebb elfogadtatni, mint egy önkormányzati reformot. De a bankadó mindenképpen visszafogja a növekedést. Ha a pénzintézetek áthárítják az ügyfelekre a terhet, akkor az a pénz a lakosság zsebéből és a vállalkozásoktól fog hiányozni. Ha nem hárítják át, akkor a bankrendszerből, és kisebb lesz a hitelkínálat.
– A bankadó azonban átmeneti. Körülbelül addig tarthat, amíg ki nem dolgozza a kormány a szükséges reformokat, hiszen ezek kimunkálásához több idő kell.
– Miért kellene? A Fidesz legalább egy éve tudta, hogy meg fogja nyerni a választásokat. Az sem volt titok, hogy szükség van reformra az önkormányzatoknál, de még inkább a közszféra teljes intézményrendszerében, a közösségi közlekedésben. Évtizedek óta tudjuk, hogy erre szükség van. Nem vehető komolyan, hogy ezek kidolgozásához még mindig időre van szükség.
– Miért sürgetjük a kormányt? Hiszen kevesebb, mint 60 nap telt el a megalakulása óta. Meg kellett ismerniük a költségvetési helyzetet, a mozgásteret.
– A költségvetési helyzet ismert volt – ma már talán mindenki látja, hogy az ezzel ellentétes kijelentések egy, az átadás-átvétel körüli színjáték részei voltak csupán. Megértem, hogy két hónap kevésnek tűnik, de mi ennyi idő alatt törvénybe foglaltuk az adó-, a nyugdíj- és a támogatási rendszerek reformját, és ezermilliárdos kiadáscsökkentést alapoztunk meg. De elfogadom: nem akarom sürgetni a kormányt, és nem azt hiányolom, hogy nem készítette el a reformokat. Az a probléma, hogy a szándék se jelent meg sehol. Feltételezem persze, hogy ha a szándék meglenne, akkor a törvényekre se kellene sokat várnunk. A reformokhoz mindenekelőtt akarat kell. Annak, hogy ezek helyett bankadó lesz, sokkal inkább politikai, semmint szakmai okai vannak.
– Politikai ok, hogy van a változásoknak egy mennyisége, amit elbír a társadalom.
– A társadalom képes elviseli az önkormányzati intézményrendszer reformját. A politikai pártok nem képesek ezt elviselni. Egyszerűen népszerűbb bejelenteni a bankadót, mint a MÁV átalakítását.
– A népszerűbb az azt jelenti, hogy a társadalomban elfogadottabb.
– Egy intézkedés társadalmi elfogadottsága nem egyenlő a politikai pártok népszerűségével. Mi sokkal népszerűtlenebb intézkedéseket hajtottunk végre, mint egy önkormányzati reform. A nyugdíjrendszer átalakításától kezdve a családtámogatásokon keresztül az ártámogatások csökkentéséig az intézkedéseink mindenkinek a zsebére mentek. A társadalom azonban, megfelelő kommunikáció mellett, elfogadta, megértette az intézkedéseket. Azokat végre tudtuk hajtani. Nem voltunk népszerűek, de nem is az volt a célunk, hogy megnyerjük a következő választást.
– Az önkormányzati választások megnyerése azért csak elfogadható cél egy politikustól.
– El tudom képzelni, hogy az önkormányzati választások után fordulat következik be. Magammal is túl türelmetlen vagyok, ha azt látom, hogy van egy munka, amit el kell végezni, szeretem megcsinálni. De ha a mostani helyzetet kell elemezni, akkor azt kell mondjam: a kormányzati munka nagyobb arányban koncentrál az önkormányzati választások megnyerésére, mint az ország gazdasági fellendülésének az elősegítésére. Nem sok olyan korszaka volt Magyarország rendszerváltás utáni történetének, amikor egy új kormány ilyen mértékben helyezte a gazdaság fellendítése elé a soron következő önkormányzati választási győzelmet, ahogyan a mostani teszi. Én egyre emlékszem: 2002-ben a szocialisták gondolták azt, hogy nincs fontosabb az októberi győzelemnél. Azóta is annak a kamatait fizetjük. Most is azt látjuk, hogy az ország kamatköltségei folyamatosan emelkednek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!