Szinte csak szavazókkal találkoztunk Nyírtéten, azon a településen, ahol átlagosan legkevesebben mennek voksolni az országgyűlési választásokon. Bár egyelőre szinte mindenki azt állítja szavazni fog, döntésüket jórészt más emberek véleményére alapozzák majd. Nem is csoda, a kis településen élők fokozottan ki vannak téve a rendelkezésre álló néhány információs csatorna manipulációjának vagy a falu vezető személyiségeinek.

 
 

Kis falvakon robogunk keresztül Nyíregyháza felől Nyírtétre. Tíz kilométerre lehetünk a településtől, amikor megpillantjuk a Fidesz óriásplakátját az út mellett. Utána semmi. Mintha egy másik országban lennénk, elfogynak a plakátok, sehol egy bizalomgerjesztő vagy legalább annak látszani akaró arc a villanyoszlopokon. Nem véletlenül vettük az irányt a kis nyírségi falu felé, az elmúlt 24 év statisztikái szerint ugyanis itt a legalacsonyabb a választók aktivitása, a szavazásra jogosultaknak átlagosan mindössze 40,8 százaléka járul az urnákhoz a parlamenti választásokon. Elsőre azt gondoljuk, nem is csoda: Nyírtétre érve nyoma sincs a néhány hét múlva esedékes választásnak. Ám hamar kiderül, a takaros faluban mindenki tudja: április 6-a a „nagy nap”.

Először Erzsi nénivel találkozunk, aki rendezett portája előtt kapirgál a gereblyéjével, azt mondja, ő is elmegy majd szavazni, bár azt még nem tudja, kire és mi alapján. „Tudja, aranyoskám én már elmúltam nyolcvan, mi úgy vagyunk vele: a lényeg az, hogy Katika, a postás minden hónapban hozza a borítékot a nyugdíjjal. A többi nekünk már mindegy” – mondja. Megerősíti ezt Erzsi néni húga, Etelka is, aki viccből ki is lopja nővére pénztárcáját a zsebéből. Egy ezres van benne. „Elég ez nekem még egy hétig” – jegyzi meg Erzsike – nem is annyira – viccesen, miközben a gereblye élével kifordít egy gazcsomót a földből. Azt mesélik, egész életükben itt éltek, főleg a földből, mára azonban csak a nyugdíj maradt. Bár a digitális átállás óta sok csatorna nézhető a tévén, mégsem tudják eldönteni, hogy kinek is van igaza. „Ezek csak vitatkoznak egymással, pedig össze kellene fogni, akkor lenne jobb ennek az országnak” – teszi hozzá Etelka. Arra azonban nem kapunk választ, hogy mégis mi alapján fognak voksolni. „Majd segítenek” – mondja a mondatot szinte elharapva, de nem tudjuk meg, hogy kire céloz.

A helyi boltban már sokkal határozottabb véleményekkel találkozunk. „Én mindig elmegyek szavazni, és mindig a Viktorra” – mondja a hölgy a pult mögül, fiatalabb kolléganője helyeslése közepette. A miértre a válasz leginkább az, hogy „mert ő a szimpatikusabb, szebb is, és a férjem is rá szavaz”.

A politika egyébként nem igazán foglalkoztatja az eladókat. Az újságok közül csak a Kelet-Magyarország jár ide, az ukrán helyzetről is csak akkor értesültek, amikor kiderült, a gyerek nem mehet a szomszéd ország testvérvárosába osztálykirándulni. Meggyőződéssel állítják: az országnak most sokkal jobb lett, és nem érdemes mindent elölről kezdeni.

Ráadásul a falunak is „jobb a Fidesz a földbérletek miatt”, bár ebben nem teljesen biztosak. Kisebb ellentmondásba keverednek, amikor a szép, felújított iskola jön szóba, amelyet kétségtelenül bármelyik település megirigyelhetne. Az iskola a hölgyek szerint a polgármestert dicséri, neki köszönhető itt szinte minden: már 25 éve ő vezeti a falut. Rosszabb lett azonban a helyzet amióta az állam tartja fenn az iskolát, „elég csak bemenni, egyből érezni, hogy most sokkal hidegebb van, mint azelőtt”. Rámutatunk: akkor talán mégsem hozott csupa jót a kormány ténykedése. „Hát igen, lehet” – mondja az idősebb boltos, de látszik: meggyőződéséből nem zökkentettük ki ezzel sem.

A helyi kiskocsmában dél körül sem áll meg az élet, idősebb urak fogyasztják itt vérmérséklet szerint kávéjukat, fröccsüket vagy éppen egy felest. A polgármesterről, a független Révész Dezsőről csupa szépet és jót hallunk, amellett, hogy jó ideje ő itt az első ember, övé az a mezőgazdasági kft. is, amelyben a legtöbb helyi dolgozik. Bár a cég jórészt idénymunkát ad, évente 4-5 hónapon át a dohányföldeken sok a tennivaló, 4000 forintos napszámért dolgoznak azok, akiknek nem nagyon jut más. Így van ezzel az az idősebb férfi is, akivel a kocsma előtt, dohányzás közben beszélgetünk. Azt mondja, ő elégedett, most mindenkinek van munka. Hamar kiderül, hogy igazából a helyi iskolába jár egy képzésre, és utána – mint mondja – ismét a munkanélküliek táborát erősíti majd egészen a dohányszezonig. Így most kétszer annyit, több mint 40 ezer forintot „keres”, mint amennyit egyébként kapna, bár azt hozzáteszi, a tananyag nem sok újdonsággal szolgál. Azt mondja, a választási statisztika butaság: ő is mindig elment szavazni, bár lehet, hogy idén kihagyja, úgyis a Fidesz nyer. „Bár én is ezt akarom” – teszi hozzá. Indoklásként egy furcsa teóriát kapunk. „Az a jó, ha valaki sokáig kormányoz, mert akkor, ha megtelik a csupor, már nem akar többet lopni” – magyarázza. Állíthat az ellenzék bármilyen miniszterelnök-jelöltet, itt az embereknek még mindig Gyurcsány Ferenc jut az eszükbe az ellenzékről. „Milliárdos ne legyen miniszter” – mormogja halkan a férfi a régen ismert érvet a szájából kilógó, parázsló cigaretta mellett.

A kocsmában azért megtudjuk, van itt mindenféle szavazó, és a politika mindennapos téma a pult mellett. A tévében éppen a Duna Tv egyik közéleti műsora megy – azt mondják, sokat kapcsolgatják, néznek ők mindenféle csatornát. A látszólagos „kampánycsend” is csak illúzió, állítólag egy-két héten belül megérkeznek a plakátok, a Jobbik szórólapjai pedig már a postaládákban figyelnek. A kocsmárosnő szerint egyébként kevés híve van a szélsőséges pártnak Nyírtéten, egyetlen roma család él itt, s kedveli őket mindenki.

Élnek itt fiatalok is. Erre nem csak a kicsit több mint 90 fős általános iskola udvarából hallatszó zsivaj emlékeztet, a buszmegállóban egyedül üldögélő, az iPhone-ját nyomogató huszonéves lány is ezt bizonyítja. Klaudia Nyíregyházán dolgozik a plázában. Szomorúnak tartja, hogy a falu lakóinak nagy része az adatok szerint nem jár szavazni. „Buták” – mondja kicsit megvetően. Ő biztosan elmegy majd választani, bár nem nagyon követi a politikát. Oda rakja az ikszet, ahová a szülei – „ők jobban tudják” – teszi hozzá.

Már szinte azt gondolhatnánk, rossz helyen járunk, hiszen mindenki rávágja: elmegy szavazni. Lehet, hogy csak úgy érzik, számon kérünk rajtuk valamit, a „Pestről jött emberre” szeretnének jó benyomást tenni. Végül mégis belefutunk egy négyfős csoportba, két pár, mindegyikük munkanélküli. Először szemlesütve próbálnak kitérni a kérdések elől, majd az egyik nő indulatosan azt mondja: „Dehogy mennek azok szavazni, csak mondják! Mi sem megyünk, nekünk már mindegy, és egyébként sem tudnánk, mi alapján döntsünk.” Valóban, mi alapján lehet itt igazságot tenni?

Sok helyről halljuk: bár a polgármester független, a falu érdekét az szolgálja, ha a Fideszre szavaznak. Állítólag a kft.-ben a köztiszteletben álló vezető meg is mondta, hova kellene voksolni. Erről, na meg arról, hogy vajon miért szerepel Nyírtét a lista alján, ha szavazási hajlandóságról van szó, őt magát azonban nem tudjuk megkérdezni. Beszélünk vele többször telefonon, írunk e-mailt, és személyesen is beállítunk a hivatalba, de Révész Dezső éppen nincs a településen. Utolsó beszélgetésünkkor kiböki: nem szeretne válaszolni a kérdéseinkre. Vajon mitől tart a takaros falu mindenki által méltatott vezetője? „Majd valaki segít, a férjem, a polgármester vagy a szüleim megmondják, vagy ő a szimpatikusabb, mindig is rá szavaztam…” – szólnak az érvek. De vajon lehet-e őket hibáztatni, hogy az egymás gyepálásával foglalkozó, program nélküli pártok közül nem tudnak választani, az egyetlen, a településre járó újság, valamint a köz- és kereskedelmi média finoman szólva is kiegyensúlyozatlan tájékoztatása alapján? Ha valaki segít dönteni, talán tényleg elmennek voksolni, vagy nagyobb részük, ahogy a statisztika mutatja, mégis otthon marad, ahogy az elmúlt 24 évben is tették.

Nyírtét kicsit több mint ezerfős Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község; több mint egy tucat jelölt indulhat a 3. számú, kisvárdai körzetben. A Jobbikon, a Fideszen és az Összefogáson (MSZP, Együtt-PM, DK, Liberálisok Pártja) kívül megszerezte az induláshoz szükséges 500 aláírást a Munkáspárt, a Szociáldemokraták, a Kisgazdapárt–MIÉP duója, az LMP, a TEMPO, az EU.ROM szervezet, a Magyarországi Cigány Párt, a Magyar Cselekvő Párt, az SMS, a Zöldek, a JESZ, a SEM, az Összefogás Párt és a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt is.

Milyen kampányra készülnek Nyírtéten?

Legény Zsolt, a baloldali Összefogás
jelöltje azt mondta, 43 település tartozik a választókerületéhez, s mindenhova ellátogat. „Célom, hogy minimum ötezer emberrel egy kézfogás és egy szembenézés erejéig találkozzak. A személyes kapcsolatok sikerében hiszek” – nyilatkozta lapunknak a jelölt, aki a hét végén két napig Mesterházy Attilával járta az országot. „A programom március 15-ig van kész, tehát még nem tudom, hogy lesz-e fix, előre meghirdetett lakossági fórumom Nyírtéten. A szimpatizánsokon kívül általában eljön 1-2 jobbikos is, akik édesanyám felől szoktak intenzíven érdeklődni. Tapasztalom, hogy mennyire félnek az emberek a Fidesz megtorlásától, sokan ezért nem mernek nyíltan véleményt mondani.”

Seszták Miklós, a Fidesz jelöltje biztosra ígéri magát egy fórum erejéig. „A molinó erejében hiszek, nem az óriásplakátokban, de lesz választási újságunk is, amit minden postaládába eljuttatunk. Az aláírásgyűjtések alapján úgy tűnik, Nyírtét az egyik legaktívabb település a körzetemben. Próbálunk néhány véleményformáló embert meggyőzni, akik aztán segítenek még inkább aktivizálni a lakosokat.”
K. V.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!