Gulyásélmény vagy gyomorrontás? - Interjú Hiller Istvánnal

– A szociáldemokrácia tűz és pezsgés – mondta, amikor az MSZP elnökének választották. Mi történt: mára kialudt a tűz vagy a baloldal lecsavarta a lángot?

– Nem egy pártról beszéltem, hanem a szociáldemokráciáról, amiben épp az az állandó, hogy mindig változásban van. A változás pedig hiteles, érdemi baloldali válaszokat termel ki: ezt mutatja, hogy míg a válság kirobbanásakor, 2008-ban az EU öt országában volt szociáldemokrata kormány, most 11 tagállamot vezetnek balos kabinetek.

– Magyarország pont az ellenkezőjéről szól.

– Én azok közé tartozom, akik szítják a lángot, hogy jó magasra csapjon, mert kevésnek tartom mindazt, amit a szociáldemokrácia lehetőségeihez képest most teszünk.

– Talán azért, mert még az sem tisztázott: kik a szociáldemokraták. Nem kellene újradefiniálni a baloldalról?

– Tény: az, ha valaki – és most a demokratikus erőkről beszélek – az Orbán-kormány leváltását akarja, nem jelenti azt, hogy az illető automatikusan baloldali. Ha bárki normális együttgondolkodást akar, nem moshatja össze a baloldalt és a demokratikus ellenzéket. Engem a baloldal megosztottsága foglalkoztat, és ezt sokakkal ellentétben nem szűkíteném személyi ellentétekre.

– Kívülről koncharcnak tűnik.

– Én strukturális problémát látok. Több mint negyed évszázada a különböző demokratikus baloldali világnézetek egy gyűjtőpártot hoztak létre: ez volt az MSZP. Ennek a pártnak soha nem volt egységes véleménye a világról, egymással vitatkozó áramlatok alkották, melyek különböző szavazói csoportokat képviseltek. De az áramlatok meghatározó figurái képesek voltak együttműködni – így a különböző társadalmi rétegek szavazatai végül mind az MSZP-t erősítették. Ez Horn Gyula nemzedékének kimagasló teljesítménye, hisz nem volt eleve elrendelve, hogy ezek az áramlatok egy pártban sűrűsödjenek össze.

– A 2010-es választási vereség szét is vetette az MSZP-t.

– Nem arról volt szó, hogy az áramlatok szakadtak ki a pártból, sokkal inkább személyekhez köthető csoportok mentek el, aztán azok is tovább hasadtak. Még azok számára is követhetetlen lett a helyzet, akik egyébként baloldali erőkre akartak szavazni – és a pártok maguk is követhetetlenné váltak.

– Mire gondol?

– A politikai meg nem felelésre. Miért várja egy párt vagy egy politikai oldal, hogy az összes változását, mondandóját figyelemmel kísérje a választó, aki épp a családjáért küszködik és megpróbálja túlélni a mindennapokat? A párthasadások megrendítették a baloldali szavazók hitét és elhitették velük, hogy nincs érdemi alternatíva Orbán ellenében.

– Ennek tudható be, hogy a baloldal gyakorlatilag képtelen új szavazót becsábítani, legfeljebb belső mozgás van: ami az MSZP-nek veszteség, az például a DK-nak nyereség (vagy fordítva), illetve aki eltűnik a szocialistáktól, az gyakorta a bizonytalanoknál köt ki.

– Ennél nincs fontosabb kérdés. Továbbra is állítom, hogy a baloldal támogatottsága egyharmados, míg a baloldali pártoké ezt messze alulmúlja. Azaz komoly probléma van mindenki teljesítményével: így bármilyen hangosan skandálom, hogy összefogás, az nem segít. És azt gondolom, hogy ez a strukturális probléma 2018-ra sem múlik el, azaz másfajta utakat kell keresni.

– Milyeneket?

– Minden párt életében van olyan időszak, amikor önmagával kell foglalkoznia. Ma egy szocialista politikust egy önkormányzat, egy civil szervezet nehezen hív meg – akkor is, ha szimpatizál vele.

– Az alsóbb szintek minden kormány alatt igazodni próbáltak a központhoz.

– Ez igaz. De ha a meghívóra az van írva, hogy az Országgyűlés alelnöke, akkor az már jóval könnyebb helyzet. Remélem, nem tűnik nagyképűségnek, de olyan sok meghívást kapok, hogy fizikailag képtelen vagyok mindegyiknek eleget tenni – noha megválasztásomkor világossá tettem, hogy én nemcsak robotszerűen levezetem majd a parlament üléseit, hanem aktívan politizáló alelnök leszek. Ráadásul engem az ország akkor is baloldali politikusként ismer, ha a nevem mögött nincs ott zárójelben, hogy MSZP.

– Mi a meghívásdömping tanulsága?

– Az, hogy az ország nem apolitikus, a problémáit nagyon karakteresen ki is fejezi, csak nem olyan módon politizál, ahogy a főállású politikusok képzelik. Így visszakanyarodva arra, hogy egy pártnak olykor magával kell foglalkoznia: az MSZP-nek most rendezni kell a sorait – az ország igénye szerint, és nem belső pártelvárások alapján. Magyarán: az MSZP-nek kell a szavazóbázishoz igazodni és nem fordítva. Ebben az esetben pedig az említett teljesítményhiány is csökken.

– Megbecsülné, milyen eredményre számíthat a pártja, ha megfogadja a tanácsát?

– Persze, ilyesmivel lehet szembesíteni egy politikust. Reális célnak tartom, hogy a baloldal 2018 elejére elérje az egyharmad közeli támogatást.

– Ismeri az MSZP elnökségének minden tagját?

– Igen.

– Azt is tudja, ki mit csinál?

– Igen, becsületes, szorgalmas embereket látok, akikben megvan a politikai érvényesülés akarása. Persze másképp politizál az, aki kimondottan munkásközegből jön, és másképp az, aki egy budai értelmiségi közegből érkezett. Azt hiszem, jobb véleményem van az egyes tagokról, mint a testületről.

– Ezt hogy érti?

– Talán mondhatom, hogy mindannyian szeretjük a gulyást.

– Én mindenképpen.

– Ha megiszod a vizet, utána elrágod a húst, később benyeled a krumplit és végül magadhoz veszed a fűszereket, abból nem lesz gulyásélményed, csak egy nagy gyomorrontás. Más az, amikor az összetevők és ízek összeérnek, pedig akkor is ugyanaz van a gulyásban. De ez nem gulyás.

– Azért kérdem, mert úgy tűnik, mintha egy pártirányítói szempontból hasznos, lojális testület állt össze, és ehhez a pártvezetéshez próbálták idomítani a választói igényt.

– Amit nem lehet. Az embereket nem érdeklik a belső ügyek, csak az: mennyire hatékonyan képviseli érdekeiket egy párt. Amikor a szocialisták 1998-ban elvesztették a választást, azt senki nem kérdőjelezte meg, hogy ellenzékben is képesek hatékonyan kiállni szavazóikért. Ám azóta átrendeződtek a választói értékek, mégpedig balról jobbra – így elsősorban ezt az értékváltást kellene lekövetni. Másodsorban bizonyítani kellene, hogy az ellenzék hatékonyan képes felmutatni az emberek problémáit: például az egyik legfontosabb kérdés a kivándorlás, és noha nem vagyok hajlandó lebecsülni a problémát, mégis a bevándorlás uralja a napirendet.

– Talán azért, mert az MSZP nem hajlandó kilépni Orbánék kommunikációs köréből, azaz nem mond olyat, ami esetleg nem tetszik a társadalom többségének. Bevándorlásügyben hol van például Botka László szegedi polgármester? Miért nem mondja azt, hogy a menekültek az én városom ostromolják, de baloldali vagyok, így nem rúgok bele az életüket mentő emberekbe, ahogy a kormány teszi, hanem segítő kezet nyújtok?

– Helyes. Én is hasonlóképpen gondolom. Mert az MSZP akkor tud kitörni a jelenlegi pozíciójából, ha nem a kormány szabályai szerint játszik. Most épp a sporttörvényt tárgyalja a Ház, maradjunk egy ilyen hasonlatnál. Ha a kormány kihívja a szocialistákat egy kosárlabdameccsre, akkor mi eszeveszetten elkezdünk edzeni és a kosárra dobást gyakoroljuk. De miért kellene nekünk kosárlabdát játszani? Miért nem mondjuk azt, hogy mi gátfutásban akarunk mérkőzni? Nem egyszerűen válaszokat kell adni, hanem sok embert foglalkoztató napi problémákat kell beemelni a közbeszédbe. Miért hagyjuk, hogy mindenki elégedetlen legyen az egészségüggyel; miért hagyjuk, hogy előre gyártott klisékkel nevelje a hatalom a gyerekeinket, ahelyett, hogy maguk ébrednének rá a világra – ilyen témákról kell beszélni, és nem azon keseregni, hogy így is, úgy is beáraz minket a társadalom. Harcolni kell, újra egy néppárti irányba kell fordulni.

– Akkor miért nem harcol, miért nem áll ki azzal, hogy Hiller István mit gondol?

– Tartom magam ahhoz, amit elnökként megköveteltem a többiektől: támogass vagy hallgass. Azaz helye van a vitának, de nincs kibeszélés, különösen, ha megszületett egy döntés. Hiller István időről időre elmondja a véleményét a pártról, de nem a nyilvánosság előtt.

– Akkor van vita?

– Van.

– Mikor lesz eredménye?

– 2016 második felére kész kell lenni a mondandókkal, mert utána már kampány.

– Kérdés, milyen állapotban éri meg az MSZP: most 8 százalékon van. Egyetért azzal az értelmezéssel, hogyha az MSZP tovább gyengül, akkor magával rántja a baloldalt?

– A baloldali módon gondolkodókat akkor is társaimnak tartom, ha nem is az MSZP-re szavaznak. Nem fogom ellenfeleimnek tekinteni őket. Sokkal nagyobb kihívásokkal kell szembenéznünk, minthogy a baloldal pártjai közötti viaskodásra pocsékoljuk az energiánkat. De azt látom, hogy egyes csoportok szerint a baloldal megújításának az MSZP felmorzsolása az előfeltétele. Nekik üzenem: ha ez így alakul, akkor a következő 15 évben nem lesz komoly, valós támogatottságú baloldal. Mert azt csak az MSZP-vel lehet felépíteni.

– Az viszont kérdés, mi legyen az MSZP szerepe az építkezésben.

– Derüljön ki. Én híve vagyok az előválasztásnak, ami minden pártot sajátos módon készít fel a választási kampányra. Álljunk ki mindenki elé, aki választ, ne csak a helyi 37 fős tagság előtt vitézkedjünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!