Egyre többen fejezik ki hálájukat a menekülteket segítő önkéntesek felé Magyarországon is – és nem csak szavakkal.
Sok ember szeretne olyan odaadó módon segíteni a rászorulókon, mint ahogy a krízispontokon helytálló (ételt osztó, gyerekeket felvidító, adományokat szervező) önkéntesek teszik, de valahogy, valamiért nem megy. Sok a munka, kicsik a gyerekek, nincs pénz, nincs idő, akadályozza őket egy betegség, egy házastárs vagy a napi rutin. Valószínűleg ezek valamelyikével vagy akár mindegyikével bírnak az önkéntesek is, de van bennük valami plusz erő, ami motorként hajtja őket. Helyettünk is segítenek – saját pénzüket, idejüket, lelküket nem, a miénket viszont megkímélve. Ezért pedig hála jár.
Ennek sokféle megvalósulása lehet: például egy tálca almáspite. A Déli pályaudvar környékén lakik egy néni, aki minden nap friss süteményt hozott az ott dolgozó önkénteseknek. Ugyanitt nemrég családi pikniket rendezett a Migration Aid segítőinek egy környékbeli szír származású gyrosos. De vannak ennél spontánabb megnyilvánulások is: „Volt ismerősöm, aki tankolt az autómba, mikor már anyagiak miatt nem tudtam volna több szállítást felvállalni. Nemrég pedig a kozmetikusom ajánlott fel ingyenes kezelést – meséli Dénes Ágnes hozzátéve, hogy legkevésbé sem vágyott hálára, pláne nem anyagi viszonzásra, és ez valamennyire zavarba is hozza. – Én csak olyantól tudok bármit elfogadni, akit személyesen ismerek, részben azért is, mert ők is, én is tudjuk, mit és miért teszünk. Én annak is örülnék, ha valahogy megértenék azok, akik nem aktívan, terepen vagy adományokkal segítettek, hogy legalább annyira fontos az is, ha felvállalják a gondolataikat, nem kell transzparensekkel, de legalább saját mikrokörnyezetükben. Merjenek kérdezni, utánajárni a híreknek, ami bennük ellenérzést kelt, azt merjék megkérdőjelezni. Az ilyen szellemi támaszok segítenek mindannyiunknak, és az aktív önkénteseknek is feltöltődés a tudat, hogy vannak még rajtunk kívül is.”
A feltöltődést segítette a múlt héten a Centrál Színház kedves felajánlása is. Legújabb darabjuk, a Ma este megbukunk főpróbájára hívták meg az önkénteseket, hogy azok végre kicsit hátradőljenek, nevessenek, amire az elmúlt pár hónapban nem volt sok lehetőségük. „A főpróba egy izgulós, intim helyzet, mi ezt szerettük volna köszönetképpen megosztani ezekkel az emberekkel” – mondta el a színház egyik munkatársa. A Centrál meghívását 80 önkéntes fogadta el a partnerével, akik többnyire szintén önkénteskedtek. Az egyik pár Szegedről érkezett.
Hasonlóképpen kikapcsolódást és némi regenerálódást szeretne adni az önkénteseknek az a csontkovács, aki az egyébként önkéntesként is dolgozó fodrász-kozmetikus, Rózsa Magdolnához csatlakozva ajánlotta fel szolgálatait. Magdi maga is önkéntes, két napon át vágta a menekültek haját a Keletinél (és korábban is megannyi rászorulónak), mint meséli, csak félszemmel nézték egymás munkáját a többi önkéntessel, de a tisztelet mindig kölcsönös volt. Ezért is mondott rögtön igent, mikor az egyik segítő megkérte, hogy vágja le a haját. Ebből született az ötlet, hogy két teljes napon át fodrászolja az önkénteseket – akik sokszor, önzetlen adakozásuknak köszönhetően nehéz anyagi helyzetbe kerülnek. Magdi azt mondja, neki is sokat adnak ezek a találkozások, megtudni, kit mi sarkallt a segítő munkára. Ez is azt mutatja: az önkénteseknek adni duplán jó.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!