Emma Watson „imádja” Valentinót, amivel csak az a baj, hogy ez a mályvaszürke lurex- ruhácska remekül állna egy 75 éves dúsgazdag Palm Beach-i dámán a bridzsasztal mellett, de Harry Potter 21 éves barátosnéja jó karban lévő negyvenesnek néz ki benne. Lenyalt és gesztenyebarnára festett frizura, felnőtt női smink, kevés ékszer és patkolt mondatok kerekítik ki Watson új „imázsát”, amivel Hermionétól, gyerekkorától és kortárs rajongóinak millióitól búcsúzik. Vajon miért ilyen kegyetlenül zárja le az elmúlt tíz évet, aminek hírnevét, pénzét, népszerűségét és világsikerét köszönheti? Erről faggattuk az utolsó Harry Potter-film világpremierjét megelőző délután a londoni Claridge’s Hotelben.
– Veszélyes firtatni ezt a témát valakivel, aki most lett nagykorú. Ha belemerülnénk, estig ragoznám. Mi az, amit szeretek magamon és mi az, amit utálok? Külsőleg? Belsőleg? Úristen! És tényleg úristen! Oké, megpróbálom röviden. Büszke vagyok a munkaetikámra. Elégedett vagyok azzal, amit az elmúlt tíz évben tanultam és amennyit fejlődtem, mert ebben az utolsó filmben kezdett derengeni, hogy amit a kamera előtt csinálok, az tulajdonképpen egy szakma, és jogosan mondhatom, ha megkérdezik, mi a foglalkozásom, hogy színész vagyok. Értem és megcsinálom, amit a rendező kér, és büszke vagyok rá.
– Ez komoly eredmény. Mégsem indokolja, hogy ilyen hevesen maga mögött akarja hagyni Herminonét.
– Le akarom rázni Hermione türelmetlenségét, és le akarok szokni arról, hogy folyton ostorozzam magam, mert az önkritika csak bizonyos fokig hasznos. Ha túlzásba viszi az ember, nagyon káros.
– Ha visszanézi magát az első, második, harmadik részben, mennyire elégedett?
– Vegyes érzés kívülről néznem a tízéves magamat. Tudom, hogy én vagyok, mégis olyan, mintha valaki más lenne. Kicsit pirulok miatta, mert olyan, mintha kiadtam volna a sutaságomat a nagyvilágnak, ugyanakkor meg tudom, hogy ezen a kamaszbetegségen minden tizenéves átmegy, nincs rajta mit szégyellni. Nagyon utálom a loboncomat…
– Mennyit fejlődött, mint színész?
– Hermione volt az első filmszerepem, tehát zéró tudással csöppentem bele a Harry Potterbe. Chris Columbus (az első két Potter-film rendezője – a szerk.) szabályosan fogta a kezemet, úgy tanított meg a filmes ábécére. Vigyázott rám, tudta, hogy kell bánni egy tízéves kislánnyal, aki nagyon akar bizonyítani, de tele van gátlással. Alfonso Cuaron nagyon határozott elképzeléssel vágott neki a következő résznek és komoly feladatot szánt nekem, amivel kitörtem a Hermione-karikatúrából. Aztán David Yates tovább egyengette az utamat, hogy végleg magam mögött hagyjam az okostojás kislányt, és észre se vettem, lassacskán megtanultam filmezni. Nem használtam kaszkadőrt, és mire eljutottunk az utolsó Harry Potterig, gyakorlatilag lediplomáztam, mint filmszínésznő. Csöppet sem mellékes, hogy közben a brit filmművészet legnagyobb színészeitől sikerült ellesnem a szakma összes csínját-bínját.
– Ennek köszönhető, hogy a Harry Potter után azonnal kapott ajánlatot, és már le is forgatta a filmet.
– A Harry Potter és a Perks of Being a Wallflower („A csacskaság nagy előny”) ég és föld. Az utóbbi minimumköltségvetésből készült független film, nulla számítógépes virbli, viszont rengeteg párbeszéd. Gimis lányokról szól érettségi előtt, a tizenévesek összes hasfájásával. A lány, akit játszom, okos, ügyesen bánik a szavakkal, és sok lehetőségem volt rögtönözni, aminek nagyon örültem. Meg annak, hogy nagyon komolyan vett a rendező.
– Közben elkezdte, aztán abbahagyta az egyetemet. Miért?
– Azért iratkoztam be az amerikai Brown egyetemre, hogy egy kicsit belekerüljek a normális forgásba, és ne szakadjak le teljesen a korosztályomtól. A Brown az egyik legszínvonalasabb iskola a világon, és nagyon nehéz volt eleget tenni a követelményeknek, mert közben az utolsó Harry Pottert forgattam. Ezért döntöttem úgy, hogy kihagyok egy évet. De mivel kitűnően szigorlatoztam angol irodalomból, nem került rá sor, és most külföldi gyakorlatomat töltöm majd itthon Angliában, mint harmadéves.
– Bölcs lépés Londonban maradni és nem Hollywoodba költözni?
– Oda megyek, ahová a munkám hív, ha kell Los Angelesbe. De ha a szívemre hallgatok, akkor itthon, Angliában dolgoznék legszívesebben.
– Milyen szerepekre vágyik? Milyen forgatókönyveket kap?
– Pontosan ez az, amin mostanában legtöbbet gondolkodom. Azt hiszem, túlteljesítettem a tervet kasszasikerből, és egy darabig szívfájdalom nélkül porosodhatnak az ilyen típusú ajánlatok a polcom alján. Műfajokban nem válogatok, csak tartalmas ötletekben. Ha például kapnék egy csípős, romantikus vígjátékot, ugranék. A film, amit most fejeztem be, pont ilyen. Nem ragozom, milyen szerencsés vagyok, hogy nem a mennyiség hajt, hanem a minőség, és a Harry Potter után nyugodtan megengedhetem magamnak anyagilag, hogy olyan válogatós legyek, amilyen csak akarok. Ha nem kopog be az a szerep, amire vágyom, akkor inkább írok, olvasok, tanulok. Csak fontos filmeket akarok csinálni.
– Melyik volna az a két film, amit mindenképpen magával vinne egy lakatlan szigetre?
– Az Óriást Elizabeth Taylorral és James Deannel. És… ne nevessen ki, a Sztárom a páromat, mert valahányszor megnézem, jókedvem lesz tőle.
London, 2011. július 8.
Emma Watson Az angol színész- és énekesnő 1990. április 15-én született Párizsban. Ötéves volt, amikor szülei elváltak, nem sokkal ezután édesanyjával és öccsével Oxfordba költöztek. Első jelentős szerepét az azonos című regényből készült Harry Potter és a bölcsek köve című filmben kapta 2001-ben. Korábban kizárólag iskolai darabokban játszott. 2001 és 2010 között nyolc Harry Potter-filmben szerepelt, Daniel Radcliffe és Rupert Grint oldalán. Watson a filmeknek köszönhetően számos díjat nyert, és több mint 10 millió fontot keresett. Úgy hírlik, J. K. Rowling már a személyes találkozó előtt, egy próbafelvételnél tudta, hogy Watson a legmegfelelőbb Hermione szerepére. A kritikusok elismerően nyilatkoztak alakításairól, elnyerte például a Fiatal Művész-díjat is. Legközelebb Napóleon szerelmét alakítja egy filmben, ami valószínűleg még az idén látható lesz a mozikban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!