A fellázadt Kelet-Líbia és az ország nyugati részében egyedül a felkelők ellenőrzése alatt álló Miszráta városa között nincsen átjárás. Elvágja őket egymástól a front. Leszámítva a tengert: halászhajók kötik össze a két oldalt. Munkatársunk vállalkozott a veszélyes útra.
A francia romboló szürke monstruma lassan emelkedik a kis líbiai halászhajó fölé, teljesen kitakarva az eget és a valószínűtlenül kék tengert. Kötélhágcsó szalad le az oldalán, azon pedig rövid tanácskozás után emberek szaladnak fel.
„A NATO pontosan tudja, hogy mit szállítunk ezeken a hajókon. De néha eljátszuk ezt a kis műsort” – mondja a hajó kapitánya, miután a franciák megadják a zöld jelzést, a kis hajó pedig továbbimbolyog a hullámokon Miszráta ostromlott városa felé. A rakomány: több tonna lőszer és fegyver. Bengáziból, a líbiai felkelők fővárosából szállítják a miszrátai ellenállóknak, akik már negyedik hónapja tartanak ki a diktátor, Moammer Kadhafi katonái ellen. Miszráta körül van véve, a kikötő az egyetlen kapcsolat a külvilággal. Hogy a város eddig túl tudta élni a kadhafista ostromot – a lakónegyedek rakétázását és ágyúzását, ami több mint ezer ember életét követelte eddig –, az részben az ehhez hasonló kis hajóknak köszönhető.
Az inkább csónakra emlékeztető, legfeljebb harminc méter hosszú kis járgányt az indulás előtt napokon át töltik fel a bengázi kikötőben. A fenékben orvosi eszközök vannak, de a fedélzet tele van lőszeresládákkal, oldalukon angol nyelvű feliratok. Ezeket még a hetvenes években vásárolta Kadhafi az Egyesült Államoktól, aztán a forradalom alatt a felkelők kezére kerültek. A ládák tetején rakétavetők, rozsdásodó szovjet légvédelmi ágyúk, kézifegyverek vannak, itt-ott elszórva gépágyúlőszer piaci gyümölcsösládákban.
A hajó legfelső szintjén egy ponyva árnyékában férfiak heverésznek a földre leterített kis szőnyegeken, szürcsölgetik az édes és erős arab teát, a feketekávét, és datolyát rágcsálnak mellé. Egy részük civil, aki Bengáziból megy haza a családjához Miszrátába, mások harcosok. Egyikük egyszer már megsérült, de gyógyultan újra megpróbálja. Hárman Angliából, Portsmouthból jöttek, ahol főiskolára jártak.
„Azért jöttünk haza, hogy csatlakozzunk a felkeléshez. Harcolni fogunk” – mondja érzékelhető dél-angliai kiejtéssel Abu Bakker. Nem lehet idősebb 23 évesnél. Keze ügyében egy belga gyártmányú karabély hever. Kicsit bizonytalanul forgatja, de Miszrátában hamar belejön majd, legalábbis ha túléli az első néhány napot. Közben egy műholdas telefont nyomogat. Ez okos beszerzés volt, ugyanis a líbiai mobilhálózat el van vágva a külvilágtól, Miszrátában pedig teljesen leálltak a vonalak.
Miközben Abu Bakker beszél, egyik társa kabaréba illő hangokat kiadva öklendezik bele a tengerbe. A hullámok kicsik, de a hajó olyan apró, hogy még így is szörnyű kilengéssel emelkedik fel, majd zuhan vissza újra. Az utasok egy része rettenetesen tengeribeteg. Az út harminchat óráig tart, a távolság kb. 500 kilométer. A tenger gyönyörű, a hullámok szinte szikráznak a napfényben. A kapitány egy kis fülkében ül, közel a hajó orrához, és mezítelen lábával forgatja a kormányt, kerülgeti a hullámokat. A falon egy GPS lóg, a rádióban pedig egy NATO-repülőgép pilótáját lehet hallani, amint éppen próbál közvetíteni egy másik halászhajó és egy hadihajó között.
A hajó tulajdonosa, Ahmed, száz dínárt kér egy fuvarért, nincsen profitja, csak a legénység meg az üzemanyag költségeit fizeti ki belőle, és aki nem tud fizetni, azt elviszi ingyen. Az ennivaló sem gond: a hajón rengeteg étel van, mind adományból származik. Ahmed is hazafias megfontolásból végzi a veszélyes munkát. Veszélyes, mert a miszrátai kikötőt időnként tűz alá veszik a kadhafista erők. Egy angol tévécsatorna kameravégre is kapja a lenyűgöző látványt, ahogy egy török hajó kétségbeesetten próbál kimanőverezni a keskeny kikötőből, miközben körülötte csapódnak be a gránátok a vízbe, óriási vízoszlopokat küldve a levegőbe.
A félig elhagyatott rakodódokkok egyikében-másikában fekete valamik gubbasztanak a földön rondán, mintha nagy, döglött pókok lennének: fel nem robbant aknagránátok. A helyiek puskalövésekkel próbálják őket felrobbantani a távolból, amit okosan tesznek, mert a fegyvernek magnetikus, érintéses és időzített indítószerkezete is van.
Kijutni Miszrátából nehezebb, mint bejutni. A miszrátaiak többsége a véres ostrom ellenére nem akarja elhagyni a várost, de azért mindig álldogálnak néhányan a kikötőben, hogy hátha van egy hajó, ami elviszi őket. A lehetőségek korlátozottak. Ekkor már egy hete nem volt hajó, most pedig csak egy görög teherhajó megy, amit a Nemzetközi Vöröskereszt bérelt ki – ők csak sebesülteket visznek. Néhány személyt a vöröskeresztesek el is küldenek, mert nincs több hely a hajón. A sebesülteket egyenként pakolják be a raktérbe, egyikük-másikuk arcán jól látszódik a fájdalom, amikor átemelik őket a rakodónyíláson. Egy férfi arca teljesen megégett, de mégis élénken magyaráz a földön kuporogva. Egy másik a győzelem jelét mutatja egy teherautó rakodóplatóján heverve, miközben bevezetik a hajóba.
A pireuszi hajó sokkal nagyobb, mint a halászhajó volt, de még így is veszedelmesen ingadozik a tengeren. Kajütje csak a legénységnek van, az emberek a földön alszanak, ami a fedélzeten, a szivárgó olajoshordók között nem olyan kellemes – de legalább a levegő friss, ha hűvös is. Bengáziban óriási ünnepléssel fogadják a hajót. Már messziről látni, ahogy a világítólövedékek tűzijátékként emelkednek az égbe – a Kadhafit elűző és még mindig forradalmi lázban égő város képtelen leszokni a boldog levegőbe lövöldözésről.
Lejárt a határidõ
A fehér házi jogászok tanácsai ellenére úgy döntött Barack Obama, hogy folytatják a Líbia elleni légitámadásokat. A Kongresszus jóváhagyása kell ahhoz, hogy 60 napnál tovább támadjanak egy országot, mert az ilyen hosszú ellenségeskedés már nemzetközi viszálynak minősül. Ezt 30 nappal meg lehet hosszabbítani, de ma ez a határidő is lejár. Az alkotmányjogász végzettségű elnök úgy ítélte meg, hogy a Líbia elleni fellépés nem minősül viszálynak. Az USA résztvétele a NATO-hadműveletekben napi 10 millió dollárba kerül, ezért szavazás esetén a Kongresszus szinte biztos, hogy elutasítaná a további beavatkozást.
(Sz. Á.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!