Vasárnap délután tizenhatodszorra pontozza az országot Orbán Viktor, és fest ellenség- és jövőképet (valószínűleg ebben a sorrendben), és mondja el a kampány kapujában, hogy ez minden világok legszebbike, de legalábbis mindjárt az lesz.
Beleférnek bon mot-k, a csatajelenetek, a dakotamondások; lehet szórakoztató, riogó patetikus; szólhat dzsentri, diktátor vagy kispolgár hangján – egyre megy: Orbán Viktor lapzártánk után elővezetett beszéde várhatóan jottányit sem tér le az utóbbi hónapok kommunikációs pályájától. Ennek vezérlőelve pedig úgy szól: minimalizálni minden hibalehetőséget. Így a Fidesz már kampány elején addig „tizedelte” kortesmondásait, míg lényegében csak egy maradt. Az üzenet így hangzik: ha a jelenlegi kormánypártokra szavazol, kapsz pénzt – de csak a választások után. A kifinomultabb kormányzati rétorok ezt a rezsicsökkentés harmadik hullámának nevezik. És – legyen bármily önálló és öntörvényű entitás – a kommunikációs regulát a miniszterelnöknek is tartani kell. A jelek szerint tartja is – példának okáért azokkal az ügyekkel, amiket nem lehet pozitívan eladni, a főüzenetet köríti. Így született az a kinyilatkoztatás is, hogy Paks nélkül (értsd: a bővítés nélkül) nincs rezsivágás. (Észérv nem dúcolja alá az állítást.) És így lett a külhonba kitántorgó több százezer magyarból a nyugati trendeket követő, bátorszívű, kalandkereső fiatal, akikre a miniszterelnök büszke. Úgyhogy a kormányfő vélhetően marad a tarifaharcnál – így még élénkebbre színezheti az emberek pénztárcáira és a rezsicsökkentésre rontó külföldi ellenfeleket, akiket természetesen harcos államférfiúként megfutamít.
Persze, hogy esetében mit jelent az államférfi, az erősen kérdéses. Az országot tizenhatodjára „pontozó” miniszterelnök ugyanis kormányon is gyakorta úgy beszélt, mintha ellenzékben lenne. Érdekes olvasmányok ugyanakkor ezek a korai szónoklatok: már évekkel ezelőtt is felbukkant bennük a közmunka, a közép-középosztály feltőkésítése, az unortodox gazdaságpolitika, tehát ha úgy tetszik, nagyjából mindent előre vetített, amit 2010 és 2014 között megvalósított.
Ellenzékben gyakorlatilag érdemi témát – az államadósság növekedésén kívül – nem emelt be szónoklataiba, míg aztán a múzsa helyett homlokon csókolta Gyurcsány Ferenc. (Na jó, azért Medgyessy Péter is kicsiholt belőle egy új szitokszót: a botló nyelvű miniszterelnök inspirálta a bankárészjárás kifejezés megalkotására.) De évekig alapvetően Gyurcsány elzavarásának szentelte szónoklatait – érdemi jövőkép sehol. És ez kormányra kerülése után sem változott.
Orbán idei évértékelőjét kétszer is lepróbálta a közelmúltban. Tavaly Kötcsén, ahol a holdudvarnak bejelentett, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz, a főpróbát pedig múlt hétfőn tartotta a parlamentben. Úgyhogy várhatóan bejelenti, hogy addig nem nyugszik, amíg Európában nem a pannon dombok között lesz a legolcsóbb az áram, továbbá szól a két vállra fektetett inflációról, és a bitangul alakuló foglalkoztatásról. A nem hibázni jegyében pedig mondandóját – holott remek hívószó a jobboldalon – nem írja át Gyurcsány Ferenc tegnapi évértékelője sem.
Mindig megmondta:
1999 – Országértékelés – Orbán nyelvi leleménye visszatetszést váltott ki, holott csak az igazságot takarta: nem az évet minősítette, hanem azt vizsgálta, hol jár az ország az orbáni úton
2002 – „A levegőbe emelkedett rakétát nem lehet visszaparancsolni a földre, és Magyarországot sem lehet visszafordítani a múltba.” (Orbán választási győzelmet vizionált, hiába.)
2003 – „Mikor sajtot raksz az egérfogóba, mindig hagyj helyet az egérnek is.”
2005 – „A régi hagyomány alapján az ajtófélfához állt a magyar, és megnézte, hogy mekkorát nőtt egy év alatt.” (Avagy hogyan mérje egy nemzet a nagyságát.)
2006 – „A szolidaritás eltűnt a vadkapitalista tülekedésben.” (És azóta sem lett meg.)
2007 – „A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket.” (Orbán elindult a kádári úton, átnyergelt a multiellenességre és a gazdasági populizmusra – ja, és Leninre, hiszen tőle van az idézet.)
2008 – „A népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legfejlettebb formája, és ezt sikerült valóra váltanunk Magyarországon.” (Azóta a miniszterelnök be is szüntette a népszavazás intézményét.)
2010 – „Felejtsük el azt a mítoszt, mely szerint országunk kicsi és nyitott, amely tőke, természeti kincsek és adottságok hiányában kénytelen a szüntelen és feltétel nélküli alkalmazkodás pályáját választani”. (Ez esetben nem a mondat hökkenti meg az olvasót, hanem az, hogy a miniszterelnök ezt egy Róna Péter közgazdász által írt publicisztikából koppintotta. Az eredeti: „A mítosz szerint országunk kicsi és nyitott, amely tőke, természeti kincsek és adottságok hiányában kénytelen az alkalmazkodás pályáját választani”.)
2013 – „A magyarok integrációjával világnemzetet építünk, az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot.” (Aztán inkább elindult a Keletre.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
