Sokba kerülhet a Kelet pénze

– „Van élet a politikán kívül is” – bátorította civil szakmák felé a tavaszi választáson elhasaló pártok vezetőit. Kritikus a „hatalommámoros” kormánnyal is, de annyira azért nem zavarja az ország gúzsba kötöttsége, hogy politikai szerepet vállaljon? 

– Viszonylag lehetetlen feladatokba is bele szoktam állni, pénzügyminiszterséget is vállaltam a pénzügyi válság legmélyén, az üzleti életben is a küzdelmesebb vállalkozások vonzanak, de mérlegelnem kell, van-e értelme és hatása annak, amit csinálok. Ma nem olyan a közeg, hogy önálló gondolatokat könnyen befogadna a politika. 

– De nem gondolja, hogy mivel sok, egyelőre alkalmatlannak tűnő közéleti aktor van, ezért formálgatni kellene egy alkalmas alakulatot? Vagy ez a lehetetlenek között is a leglehetetlenebb? 

– Pillanatnyilag a leglehetetlenebb. Az alkalmatlannak tűnő ellenzéki szereplők arra alkalmasak, hogy megakadályozzák más, akár potens ellenzéki erő felnövekedését. Teljes csapdahelyzet, miközben van egy egyre nagyobb túlhatalommal rendelkező kormány, amely nem bánik kíméletesen azzal, akiben konkurenciát lát. Nem értékteremtőnek, hanem kiküszöbölendőnek tekinti a versengést, amivel mélységesen nem értek egyet. Az országnak, de még a kormányoldalnak is az lenne az érdeke, hogy legyen versenyképes alternatíva.

– Egy okos közegnek a verseny elvileg jót szokott tenni. A Fidesz miért irtózik tőle? 

– Nehezet kérdez, politológusoknak valót. De az biztos, hogy mély hatást gyakorolt rájuk a 2002-es és a 2006-os választási vereség. Ebből eredeztetem azt a politikai kultúrát, amely a verseny minden lehetőségét ki akarja zárni. Ha már úgysem korrekt a megmérettetés, akkor legyen teljesen inkorrekt, esély se legyen velük szemben. 

– Azzal – az esztétikai „élményen” túl – mi a legnagyobb baj, hogy a gazdaságban nem a rátermett, hanem a baráti versenyzőknek áll a zászló? 

– Nem szeretem a politikában a sporthasonlatokat, de ez a legszemléletesebb: ha nem a legügyesebb és legtehetségesebb embereket választom a csapatomba, hanem a leglojálisabb haverjaimat, akkor otthon erősnek tűnhetünk, de idegenben mindig veszíteni fogunk. Ez így van a gazdaságban is. A legnagyobb hazai, közelmúltban felfuttatott cégcsoportok megmérettetés nélkül, politikai helyzetük miatt tudnak fejlődni. Viszont a nemzetközi siker nemcsak a cégméreten és a pénzmennyiségen múlik, hanem azon is, ki mennyire ért ahhoz, amit csinál. 

– A kormányt segítő konjunktúra vagy – ahogy ön írja – kegyelmi állapot, amely a 4 százalék körüli növekedést hozza, meddig maradhat fenn? 

– Néhány évig. A kegyelmi állapotnak két oka van. Az egyik, hogy a pénzügyi válságot pénznyomtatással kezelték nagy jegybankok, ami főként a hozzánk hasonló nyitott, külső adósságokkal rendelkező kis gazdaságok számára jelentett könnyebbséget. Ezért kedvezőek az adósságfinanszírozási költségek, és ezért lehetnek alacsonyan a kamatok. A másik ok az uniós források nagy mennyisége. A kétoldali forrásbőség meglátszik a magyar gazdaság teljesítményén.

– De ez nem tart örökké. 

– A pénzbőség politikájából lassan visszalépnek a jegybankok, az érzékenyebb gazdaságok, Törökország, Brazília már most negatívan reagálnak. A Magyarországhoz hasonló helyzetű országokat is megviselheti a forrásbőség visszafogása. Az unióban sem rózsás a helyzetünk, a kormány hatalompolitikai taktikázása nem könnyíti az új költségvetés tárgyalási pozícióit. És még a fejlesztési pénzek korábbi „laza” kezelésének is lehetnek költséges következményei. Mindkét körülményben várható tehát kedvezőtlen változás. A  globális folyamatokat nem tudjuk befolyásolni, az uniós forrásoknál azonban befolyásolhatjuk az eredményt. Kérdés, mi a prioritás: az európai pártcsaládok átrendezésére irányuló próbálkozás vagy az ország jó tárgyalási pozíciója. 

– Nem tűnik úgy, mintha a kormány változtatna a Brüsszellel szembeni hadviselésén. A gyakori keleti vizitek jelenthetik, hogy unión kívüli, orosz, kínai vagy „türk” forrásokat keresnek?

– Ez nemcsak valószínűség, hanem szinte bizonyosság. Viszont az illúzió, hogy ezeknek az országoknak nincsenek politikai feltételeik. Oroszországnak egyértelműen vannak. Kína pedig kemény pénzügyi feltételekkel köt stratégiai megállapodást. Ez olyan szuverenitásfeladással járhat, amely bőven meghaladja az uniós politikában is előforduló szintet. Illúzió, hogy jobb üzleteket lehet kötni Keleten. Ha a paksi beruházás épp abban az időszakban kezdődik, amikor a forrásbőség visszaesik, akkor ez mentőövszerű hatással járhat, de közben olyan függőségi helyzetet okoz, amelyet utána évtizedekig nyög az ország. 

 – A pénzügyi klíma kegyelmi állapotát célszerű volna fenntartható pálya kiépítésére fordítani, szemben a hazai presztízsberuházásokkal. Mekkora lépésvesztést szenvedhetünk el?

– Azért nehéz ezt modellezni, mert ha a kormány nem tesz mást, csak a rendelkezésre álló nagy mennyiségű pénzt vasbetonba önti, a növekedési pálya akkor is jól mutat majd, mert a presztízsépítkezések jó hatással vannak a GDP-re. Nem most szenvedjük el a hátrányt, hanem akkor, amikor hiányozni fog a humán erőforrás és az innovációs képesség nemzetközi szinten is életképes fejlesztése. Építettünk egy rakás stadiont, néhány kisvasutat meg egyebet, ami átmeneti konjunktúrát hozott, de üzemeltetéskor jó eséllyel veszteséget termel majd. Nyilván nehezebb az oktatást megreformálni, mint stadionokat építeni, de ha ugyanennyi pénzt hasznosan tudtunk volna elkölteni humán fejlesztésekre, akkor az örökre itt marad és termel. Ez szerintem az elmúlt időszak legnagyobb mulasztása.

– Néha az az érzésem, ez a kormány nem olyan ostoba, mint amilyennek látszik. 

– Úgy fordítanám, hogy mások a prioritásai. 

– Finom megfogalmazás. 

– Tényleg így van. Számukra nagyobb hangsúllyal esik latba a hatalompolitika, a társadalmi kontroll megtartása, akár azon az áron is, hogy a fejlődési pálya kárt szenved el. 

– Az innovációs tárcát sokan várakozással fogadták. Azóta Palkovicsék szétszerelték az innovációs hivatalt, rátenyereltek az MTA kutatási milliárdjaira. Ez már kicsit átvezet a független elmék és piacképes ötletek, vagyis a startupok világába. Mit gondol erről? 

– Bármiféle autonómia politikai kontroll alá vonása számomra nem szimpatikus. De bizakodó és támogató álláspontot szeretnék megfogalmazni – félretéve az MTA körüli csetepatét, mert az politikailag vezérelt –, nem szeretném, ha pártszekértáborok áldozatául esne egy jó próbálkozás. Az innovációs tárca első híre úgy képződött le a fejemben, hogy végre nem csak vasbetonba öntjük a fejlesztési pénzeket.

– A kultúrharcot nézve nem teljesen oktalan az aggodalom, hogy a kormány az övéihez csatornázza a milliárdokat. 

– Ez így van. Ahogy a sajtóban akkoriban olvashattuk, a NER még a startup szektorért is lehajolt. De ezt nem a jelenlegi innovációs tárca intézte, lehet, hogy naiv vagyok, de egy elsőre pozitívnak látszó fejlődési iránynak azért adnék egy esélyt. 

– Könnyű úgy vállalkozni, hogy eladásra nem kínált cégekre tesznek vételi ajánlatot aktatáskás, hatalom közeli emberek? Vagy az állami befolyástól távol maradó startupok védettek? 

– A magyar politikai kultúra sajnos olyanná vált, hogy az abban szereplők azt hiszik, a világ kormányoldalra és ellenzékre van osztva, más nem létezik. Innen üzenem, hogy létezik, és jól érzik magukat benne az emberek. A startup szektor ilyen. Azokat a cégeket lehet politikai zsarolás áldozatává tenni, amelyek állami, hatósági, önkormányzati szerződésektől, aktusoktól függenek. Egy startup innovatív, piaci gyakorlatokat megváltoztató fejlesztésekkel a nemzetközi piacot akarja meghódítani, egy ilyen céggel politikailag motivált akvirációs próbálkozás nem tud mit kezdeni. 

– Fideszes barátai is vannak. Mit gondolnak ők, nincs túltolva az orbáni harci bicikli?

– Én nem két országot látok, egy fideszest meg egy nem fideszest, és nem is tudom hova tenni, ha az egyik fél a másikat hazaárulónak, nemzetellenesnek bélyegzi. Sosem hittem a kollektív bűnösségben. Bennem nincs olyan kívánalom, hogy mindenki, aki kormányzati pozíciót visel, mondjon le, és ne végezze tovább a munkáját, mert lehet, hogy jól, a legjobb tudása szerint végzi. Ilyen rendszerek vagy durva összeomlás eredményeként tudnak változni – ami senkinek nem hiányzik, mert abból borzasztó nehezen lesz talpra állás –, vagy lassú személyiségfejlődés eredményeként. Ez 2010 óta inkább személyiség-visszafejlődés. Hogy lesz-e fordulat, nem tudom, de hiba lenne azt gondolni, hogy a rendszeren belül nincsenek sokasodó kérdőjelek. Sőt, ma már a kurzus aktuális vagy olykor volt szereplői harcolnak a legvadabb módon egymással. 

– Szívderítő lehet életrevaló ötletekkel, független emberekkel dolgozni politikai acsarkodás helyett. 

– Ezt meg tudom erősíteni. Szerettem a pénzügyminiszteri munkát is, nem igazán azért, mert kormányzati épületekben lehetett sétálgatni fontos emberekkel, hanem mert nagy szakmai kihívás volt nehéz pénzügyi helyzetben. Nem mondanám, hogy rosszkedvvel végeztem azt a munkát, de a mostani hangulatában is más. Ma mindennap úgy kelek föl, hogy érdekes dolgokat fogok csinálni, és szívesen teszem. Inspiráló, ha az ember jó csapatokkal jó ötleteken dolgozhat.

FOTÓ: LAKOS GÁBOR

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!