Rosszul kezdődött az év Oroszországban. A kőolaj világpiaci árának esésével párhuzamosan zuhanni kezdett a rubel árfolyama is. Arra a hírre, hogy a Brent típusú kőolajért hordónként már csak 27 dollárt fizetnek, az orosz nemzeti valuta újra mélyrepülésbe kezdett. Január 21-én reggel egy dollárért már 85, míg egy euróért 92 rubelt kellett adni. Ez a dollár esetében rosszabb átváltási arány, mint volt a rubel árfolyamának 2014. december 16-i emlékezetes beszakadásakor. Akkor ugyanis az árfolyamzuhanás a dollár esetében 80,1 rubelnél állt meg. Most viszont már jócskán túl van ezen.
Az orosz fizetőeszköz az euróval szemben egyelőre még jobban tartja magát, mint 2014 végén, amikor az árfolyam összeomlásakor több mint 100 rubelt kellett fizetni egy euróért. Mindeközben továbbra sem látszik a folyamat vége. A ma is tekintélyes pénzügyi szakember, Putyin egykori pénzügyminisztere, Alekszej Kudrin a napokban már azt nyilatkozta, hogy a kőolaj hordónkénti ára akár 16-18 dollárig ereszkedhet, és a legjobb esetben is legalább két évet kell várni arra, hogy az orosz gazdaság ismét fejlődési pályára állhasson. Mindez azt jelenti, hogy Kudrin szerint a 2015-ös 3,9 százalékos visszaesés után nemcsak 2016- ban folytatódik a recesszió, de ez lesz a helyzet 2017-ben is. Igaz, a visszaesés üteme valószínűleg lassulni fog, ám ez aligha vigasztalja az oroszok többségét.
Tavaly, hosszú idő után meg kellett tapasztalniuk, hogy mit jelent a reálbérek visszaesése. Ilyenre 1999 óta nem volt példa. Most viszont rögtön két számjegyű volt a csökkenés. Ennek következtében immár több mint 20 millió polgárnak 140 dollárnál kevesebb a havi jövedelme. A Kremlhez közelálló közvélemény-kutató intézet, a VCIOM nemrég közreadott felmérése szerint, míg 2014 végén még csak a lakosság 22 százaléka érezte magát a szegények közé tartozónak, vagyis olyannak, akinek problémát okoz a rendszeres élelmiszervásárlás is, addig 2015 decemberében már a megkérdezettek 39 százaléka gondolta magáról ezt. A nyugdíjasok körében ez az arány még ennél is magasabb, 55 százalékos.
Ennek ellenére a putyini rendszernek továbbra sem kell jelentős társadalmi tiltakozással számolnia. Az elégedetlenség apró jelei azonban egyre gyakrabban mutatkoznak meg. Ez részben összefügg azzal, hogy a többségében súlyosan eladósodott régiók kénytelenek egyre inkább takarékoskodni. Több helyen ez a hosszú időn át élvezett kedvezmények visszavonását jelenti. A végrehajtás azonban nem megy könnyen. Néhány városban, ahol a nyugdíjasok kedvezményes közlekedési jogát próbálták visszavonni, az ott élők arra ébredhettek, hogy nyugdíjasok állják el a forgalmasabb utakat, ellehetetlenítve ezzel a helyi közlekedést. Mire a hatóságok kénytelenek voltak visszalépni. Fél év múlva lehet, hogy már nem ezt fogják tenni.
Ha a kőolaj ára tartósan a mai szinten marad vagy még ennél is alacsonyabb lesz, mindenképpen felül kell vizsgálni az idei költségvetést. Azt ugyanis még a kőolaj hordónkénti 50 dolláros éves átlagárán és a dollár 63 rubeles árfolyamán állították össze. Ha tartani akarják a költségvetés GDP-arányos 3 százalékos hiányát, akkor jelentős kiadáscsökkentést kell végrehajtani.
Egyelőre nem látszik az az átfogó stratégia, amelynek jegyében az ország vezetése megpróbálna reagálni a kialakult helyzetre. Mindössze két taktikai elem került szóba. Egyfelől a büdzsé 10 százalékos visszavágása, másfelől pedig egy újabb privatizációs hullám elindítása. Az utóbbi azonban láthatóan megosztja az elitet.
A kormányzat több tagja nem tartaná ezt jó és időszerű döntésnek. A szankciókkal sújtott, politikailag elszigetelt Oroszország ugyanis aligha számíthat arra, hogy kedvező áron tudja majd értékesíteni az állam tulajdonában még megmaradt vagyontárgyakat.
Arról már nem is beszélve, hogy a magánosítás ellenzői egyébként se válnának meg szívesen az állam „portfóliójának” olyan ékköveitől, mint a Rosznyefty vagy a Szberbank. Ebben a helyzetben inkább tűnik valószínűnek, hogy a költségvetés megkurtítása mellett Moszkva a még meglévő tartalékait fogja felélni. Azokat a tartalékokat, amelyeket még a számára nagyon kedvező globális energiakonjunktúra idején tett félre. Ezeket két szuverén alapban őrzi. A Népjóléti és a Tartalék Alap együttes megtakarítása pár éve még, a csúcson az orosz GDP közel 10 százalékát tette ki. Tavaly év végén még úgy tűnt, hogy ha a 2015-ös ütemben éli föl e megtakarításait Oroszország, akkor az idei év végére a Tartalék Alap teljesen kimerül, miközben a másik alaphoz csak kis mértékben kell hozzányúlni. Látva azonban az év elejei fejleményeket, az orosz pénzügyminiszter, Anton Sziluanov a napokban már úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg szükség lesz mindkét alap teljes tartalékára. Ez azt jelenti, hogy 2013 végétől, vagyis az ukrajnai válság kezdetétől mintegy 180 milliárd dollárt éltek föl.
És akkor még nem beszéltünk a jegybank ugyancsak megcsappant nemzetközi tartalékairól. Ezek a tartalékok 2013 decemberében – a 2008-as nyári 598 milliárdos történelmi csúcs után – újra magasra emelkedtek. Elérték az 513 milliárdos szintet. Aztán elkezdtek ismét ütemesen csökkenni. Egy évvel később már 100 milliárd dollárral volt kisebb az arany- és valutatartalék. Majd 2015 februárjára 360 milliárdra zuhant. Azóta is ebben a tartományban van. Ez valamivel alacsonyabb, mint volt 2009 márciusában, amikor a globális válság következtében mélypontra értek a jegybank nemzetközi tartalékai.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában fontos szerepet játszanak külső és konjunkturális okok. Ám hiba lenne nem észrevenni, hogy az újabb válság létrejöttében komoly belső hiányosságok, strukturális okok – az orosz gazdaság alacsony diverzifikáltsága, a magas infláció, a szinte mindent átható korrupció – is közrejátszanak. Látva az orosz gazdaság 2012 elejétől tartó lejtmenetét – a rubel folyamatos gyengülését, az orosz gazdaság globális energiapiacnak való kiszolgáltatottságát –, még inkább érthetetlennek tűnik a magyar kormány látványos ragaszkodása a Moszkva által hitelezett paksi projekthez. A történet eddig is érthetetlennek tűnt, mára azonban egyre inkább abszurddá is válik.
Szankcióellenes szövetséget szeretne kovácsolni Putyin elnök, így Orbán Viktort is Moszkvába invitálja februárban. Emlékeztetőül: Oroszország az ukrajnai területfoglalás miatt került az uniós tiltólistára. A magyar miniszterelnök így is nyíltan lobbizik azért, hogy az oroszokkal ismét szabadon lehessen kereskedni – a jövőben azonban még aktívabban szorgalmazza majd az exportkiesést okozó szankciók eltörlését. A megbeszélésen szó lehet a paksi bővítés felpörgetéséről, illetve egy gigászi honvédségi beszerzésről: a magyar sereg több mint 140 milliárd forintért venne helikoptereket. Miközben a miniszterelnök Putyinhoz készül, az amerikai kongresszus utasította a hírszerzés főnökét, vizsgáltassa ki, az utóbbi évtizedben milyen titkos módon finanszírozott a Kreml európai pártokat. Angolszász sajtóinformációk szerint a Jobbik, a görög Arany Hajnal, az olasz Északi Liga és a francia Nemzeti Front tehette zsebre Putyin pénzét.
(N. B. GY.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!