- Madrid bekeményített, a katalánok tudomásul vették a dikrekt kormányzást
- Már csak minden harmadik megkérdezett akarja az elszakadást Spanyolországtól
- Súlyos kárt okoz a régió gazdaságának az elhúzódó politikai bizonytalanság
Szokatlanul nyugalmasan kezdődött a november Katalóniában a függetlenség körüli hisztérikus viták hetei után. A Spanyolországhoz tartozó autonóm régióban nem volt általános sztrájk, sem polgári engedetlenség, miután Madrid bevezette a közvetlen kormányzást. A függetlenséget kikiáltó határozatot megsemmisítették, a regionális kormányt és parlamentet szélnek eresztették, ám a katalán autonóm intézményekben dolgozó 28 677 közalkalmazott közül csupán 150 regionális vezetőt váltottak le.
A december 21-re kiírt előrehozott választásokon a szeparatista pártok is részt vesznek, amivel közvetve maguk is tudomásul vették, hogy a spanyol központi kormány diktál Katalóniában.
Az ügyészség büntetőeljárást kezdett a menesztett regionális vezetők ügyében, lázadás, zendülés, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények címén. A felmentett katalán elnök, Carles Puigdemont is kapott idézést, de nem ment el a madridi bíróságra.
Lapzártánkkor Belgiumban tartózkodott, de egyelőre nem folyamodott menedékjogért. (Puigdemont feladta magát, a belga bíróság feltételesen szabadlábra helyezte, az európai elfogatóparancs értelmében Spanyolország által követelt kiadatásáról november közepén döntenek - a szerk.)
Közben a Moody’s nemzetközi hitelminősítő úgy értékelt, hogy a politikai kockázatok miatt gyors ütemben romlik az üzleti klíma Katalóniában, és a kialakult helyzetnek negatív hatása lesz a gazdaságra, mindenekelőtt a külföldi befektetésekre és a turizmusra.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BÁRTFAI GERGELY
33%
A katalánoknak már csak a harmada akar elszakadni Spanyolországtól a legfrissebb felmérések szerint.
Mit veszíthetnek?
Spanyolország 17 régiója közül Katalónia élvezte a legszélesebb körű önrendelkezést, amíg Madrid az alkotmány 155-ös cikkelye alapján átmenetileg be nem vezette a központi kormányzást. Katalóniának saját parlamentje, kormánya, elnöke és rendőrsége van. Hatóságai maguk dönthetnek közbiztonsági, kulturális, környezetvédelmi, kereskedelmi, közlekedési ügyekben. Madridé a pénz-, a had- és a külügy. A katalán rendőrség, a Mossos d’Esquadra 17 ezer embert foglalkoztat, feladatuk a közrend védelme és a bűnügyek felderítése. Ugyanakkor a spanyol rendőrség alakulatai is Katalóniában állomásoznak, a madridi belügyminisztérium közvetlen parancsnoksága alatt, hozzájuk tartozik a terrorelhárítás és az illegális bevándorlás elleni fellépés. A CCMA közszolgálati adó öt tévécsatornája és négy rádiója sugároz katalán nyelven.
Megosztott családok
A politikusoknak Katalóniában is sikerült éket verniük sok családba. Az október eleji népszavazás és az azt kísérő rendőri túlkapások óta egyre nő a feszültség az elszakadás hívei és ellenzői között – nemcsak a köztereken és munkahelyeken, hanem az otthonokban is. A barcelonai Xavier Querol (25 éves) a függetlenség mellett van: „Nem haragszom a spanyolokra, de én magam akarom megválasztani a jövőmet”. Barátnője, Ana Jorques (20) viszont azt mondja: „Nem bízom a politikusokban, de spanyol vagyok, és Spanyolországban akarok maradni”. Ugyanakkor egyetértenek abban, hogy mindkét félnek megvan a maga igaza, így náluk szent a béke. Nem úgy Gustavo Gomes családjában. A férfi szülőhazájában, Kolumbiában ismerkedett meg a feleségével, a katalán Montserrar Armisennel, akinek a családja a Franco-diktatúra elől menekült a dél-amerikai országba. Tíz éve Barcelonába költöztek, ahol az asszony – és vele együtt a két gyerek – a függetlenség szenvedélyes támogatója lett. Gustavo ezzel szemben törvénytelennek tartja az elszakadást, és a veszekedés odáig fajult, hogy a férfit kitették a lakásból. A rokonok, ismerősök, szomszédok haragjától tartva sokan csak keresztnevüket adják a véleményükhöz. Maria identitása egyszerre katalán és spanyol, őt az erősödő katalán nacionalizmus aggasztja. Édesapja, Josep (86) büszkén katalánnak vallja magát, lesújtó véleménnyel van Rajoy spanyol miniszterelnökről – a hazája jövőjét mégis Spanyolországon belül képzeli el. Szerinte a szövetségi államszervezet a megoldás, német mintára. Az idős férfi bosszús, mert esti sétáit újabban gyakran szakítják meg tüntetések: „Mind a két oldal meg van őrülve”.
Zákonyi Bence (42 éves) szabadúszó újságíró Alicantéban él és kutat.
Arról kérdeztük, hogyan vélekednek a katalán elszakadási törekvésekről a szomszédos valenciai régióban.
– Amerre csak nézek, spanyol zászlók jelentek meg mindenfelé. Az utcákon, az autókon, a lakótelepek szinte minden erkélyén. A szomszédom még egy bikaszobrot is kitett, és torreádoros dalokat bömböltetett közben. Ez egy hónapja még nem volt így, teljesen új jelenség. Látványos, hogy a katalán szeparatizmus errefelé az egységes spanyol identitást erősítette.
– Mit gondolnak a katalán elszakadási törekvésekről?
– Azt, hogy a katalánok teli hassal panaszkodnak. Általános vélemény, hogy nagyon elszúrták, gazdaságilag iszonyú károkat okoztak maguknak néhány hét alatt. Rengeteg kis- és középvállalkozás költözött el Katalóniából más spanyol régiókba, például ide, Valenciába. Katalónia részben a kedvező földrajzi helyzetének köszönheti jó gazdasági teljesítményét: Spanyolország európai kapuja. Sokat hallani arról, hogy nettó befizetőként eltartja a szegényebb spanyol régiókat, arról már kevésbé, hogy a spanyol állam is rengeteget ruház be Katalóniában, főleg az infrastruktúra fejlesztésébe, például a barcelonai kikötőbe – pontosan azért, mert ez az ország kapuja. Ezekről az előnyökről mondana le az egyoldalú elszakadással Katalónia, ráadásul kívül rekedne az Európai Unión is. Az kegyetlenül „hard brexit” lenne.
– Akkor miért lett mégis népszerű a függetlenség jelszava?
– Brutális volt a gazdasági válság Spanyolországban, tízből négyen munka nélkül maradtak. Ez az elégedetlenség fűtötte a katalán szeparatizmust is. Ahogy az ország kilábalt a válságból, egyre több lett a munka, jobb a közhangulat, az elszakadáspártiak rohamosan veszítettek a támogatottságukból. Szerintem ezért menekült előre a populista katalán kormány, ezért erőltette ilyen gyorsan az eseményeket. És van egy személyes szál is: Puigdemont és Rajoy spanyol miniszterelnök vetélkedése. A környezetemben egyikükről sincsenek jó véleménnyel, és akkor még finom voltam.
– Tapasztalt olyat, hogy a katalán válság behatolt az emberi kapcsolatokba?
– Persze. A kolléganőm húga katalán, de nagyon ellenezte az elszakadást. Félt, hogy mi lesz vele, ha egyszer csak külföldivé válik Spanyolországban, ráadásul EU-n kívülivé. Valószínűleg elveszítené a munkahelyét is. Ennek ellenére a pasija elvakultan függetlenséget akart. Szakítottak.
– Ön mire számít, merre haladnak tovább az események Spanyolországban?
– Két forgatókönyvet látok. Szerintem a decemberi előrehozott választásokon kisebbségbe kerülnek az elszakadás hívei, legfeljebb 35 százalékot szereznek, és az egységpártiak alakítják meg az új kormányt Barcelonában. Akkor nagyjából minden visszatér a régi kerékvágásba, és talán foglalkoznak majd egy kicsit a brutális eladósodással is. Ha viszont a madridi kormány csinál valami előre nem látható hülyeséget még a választások előtt, akkor minden kiszámíthatatlanná válik. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!