Mikor a cirkuszban nézzük a kedves kisállatok mutatványait, akkor sem feltétlen jut közben eszünkbe, milyen áron állították színpadra a produkciót. Mivel mi jól szórakozunk, könnyebben elhisszük, hogy az állatkák is élvezik, hiszen született tehetségek, akik szeretnek szerepelni, és cserébe teljes kielégülést nyújt számukra a taps és a jutalomfalatkák.
Biztosan örömmel mondtak le még arról a természetes igényükről is, hogy pihenjenek és játsszanak, és gyakorolták önfeledten a kötélen biciklizést és a vezényszóra ugrándozást a számunkra vicces kisszoknyákba öltöztetve.
Aztán, mikor egy kislány a 12 évesek ártatlanságával énekli Amy Winehouse dalát, hogy „az ágyban vagyok az expasimmal, és bár bennem van, mégsem tudok elélvezni”, egyszerre tudatosul a nézőben, miért is bizarr (vagy akár beteges) egy ilyen verseny, és már nem esik olyan jól a drukkolás.
A gyerektehetség-kutató szereplői közül többen olyan öntudatosnak tűnnek, mintha a saját ötletük és ambíciójuk lett volna, hogy a műsorba benevezzenek.
Csakhogy mindig van egy szülő, aki ha nem is direkt hajszolja az életkorának nem megfelelő tevékenységbe a gyermekét, akkor is döntött arról, támogatja-e vagy sem, hogy a kicsinye ilyesmiben részt vegyen. Lehet, hogy jóhiszeműen azt gondolja, még jót is tesz a gyermek önértékelésének, ha ilyen korán kitűnik, és kellő odafigyeléssel elkerülhető a személyiségtorzulás, akár nyer, akár kiesik a versengésből. Csakhogy az ismert példák (pl. Macaulay Culkin, Michael Jackson, Britney Spears vagy Lindsay Lohan) azt mutatják, ritka, ha közülük valaki ép lélekkel és testtel eljut a felnőttkorba, és nem azzal őrzi meg ismertségét, mekkora roncs lett belőle.
A mi felelősségünk sem elhanyagolható, hiszen a nézettséggel szavazunk is arra, legyenek-e egyáltalán ilyen műsorok, és milyen árat fizessenek a gyerekek a számunkra csupán délutáni kávéba mártogatható cukiságért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!