Vajon mi rendeznivaló van egy tévés show-n? - Hogy készülnek a kereskedelmi adók és a köztévé nagyszabású műsorai? - Lehetnek azonosak a munkatársai a konkurens csatornáknak? - Mennyire fontos szereplője egy tévés felvételnek a stúdióban ülő közönség? - Koós György rendező ezeken a kérdéseken túl arra is választ ad, mennyiben más a magyar tévénéző külföldi „kollégáinál”.
„A kereskedelmi tévéknél a nézettség a lényeg, minden ennek rendelődik alá. Az, hogy a készítők közül ki meddig megy el, egyéni döntés. Lehet nemet is mondani. A divatos trash reality például nagyon nem az én világom, nem vállalom be” – mondja Koós György rendező, producer, akinek a nevéhez fűződik egyebek mellett a Gálvölgyi és a Friderikusz Show, a Vastyúk is talál szeget, a Mindent vagy semmit, A Dal, a Csillag születik, az X-Faktor és a Magyarország, szeretlek! Azt mondja, gyakori, hogy ugyanazok a szakemberek dolgoznak a két nagy kereskedelmi csatornának – ő is ezt teszi –, nála viszont erkölcsi kérdés, hogy ugyanolyan műsort egy időben nem csinál több helyre. „Nem ellenségek, csak egymás ellen versenyeznek” – cáfol rá a tévhitre Koós. Cégük, a Show & Game Produkció gyártja a jelenleg futó műsorok közül A Dalt, a Gundel-Takács Gábor vezette vetélkedőket, A Nagy Duettet, valamint Majka új műsorát, a Na, nee-t és hamarosan indul az Ének iskolája következő szériája is.
Koós szerint az elmúlt évtizedekben a tévéműsorok is „sűrűsödtek”, felgyorsult a leadás ideje, egy másodpercnél hosszabb snittek nincsenek. A magyar nézők valamiért mindent gyorsabban megunnak, mint más országok. Máshol még mindig futnak olyan vetélkedők (pl. Legyen ön is milliomos!), amire nálunk már senki nem lenne kíváncsi. „A távkapcsolót nem véletlenül hívják killernek (gyilkosnak). Egyre csökken az idő, ami alatt bizonyíthatunk a türelmetlen nézőnek.”
Attól egyedi minden rendező műsora, hogy megjelennek benne az érzelmei. „Hogy meddig maradok egy arcon, mikor vágom be a következő képet, mindezt érzésből csinálom. A rendező számára a közönség is ugyanolyan szereplő, mint bárki más, csak kevesebbet vagy bizonyos produkciókban egyáltalán nem mutatjuk őket, ám folyamatosan jelen vannak” – avat be a részletekbe a tévés szakember, hozzátéve: a rendező felvétel vagy adás közben nem áll közvetlen kapcsolatban a közönséggel, csak a „bemelegítő” emberen keresztül. Rajta keresztül instruálja a publikumot.
Stresszes munka a tévés showrendezőé: A Dal első szériájának legelső, élő adásában egy műszaki hiba miatt megzavarodott a hangrendszer, nem működtek a mikrofonok, káosz lett. „Rögtön leizzadtam, s bár nem én hibáztam, rendezőként nyilván enyém a felelősség.” Vannak azonban vidám pillanatai is az ilyen típusú műsorok készítésének. Koós György szerint az utóbbi idők legmeghatóbb élményei a készítők számára a tehetségkutatók döntői: „A vezérlőben is emelkedik olyankor a hangulat, még ha ez így elmondva kissé giccsesnek is hangzik. A Dáridót, amit évekkel ezelőtt szintén rendeztem, és a giccs határán mozgott, sosem vettük teljesen komolyan. Volt benne egy olyan báj, amitől az is nézte, aki amúgy nem szerette a mulatós nótákat. Sok idézőjelet tettünk bele, amit Lagzi Lajcsi is tudott, érzett.”
Koós György gyerekként rajzolt, festett, zongorázott, iskolásként amatőr bábosként lépett fel, a rendezést is egy önkifejezési formának tartja. 1977-ben lépte át a tévészékház küszöbét, s végigjárta a szamárlétrát: nyolc évig volt asszisztens, majd évtizedekig a köztévé külsős rendezője. Azt mondja, sosem politizált, nem kellett igazodnia senkihez, mivel szórakoztató, zenés területen dolgozott. Részt vett a TV2 alapításában, ahol számos egykori MTV-s kollégájával újra együtt dolgozott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!