Négy éve, az Oscar-díjas A bombák földjén című filmmel vált igazán ismertté, azóta ő Hollywood egyik első számú akcióhőse. Legutóbb A Bourne hagyaték című filmben kápráztatta el a nézőket. Jeremy Rennerrel a délibábos Hollywoodról és a népszerűség áráról beszélgettünk.
– Mennyit változott az elmúlt pár évben?
– Csalódást fogok okozni, nem sokat. 41 éves vagyok. Nyilván van még tanulnivalóm, de messze nem annyi és olyan tempóban, mint mikor az ember huszonéves. A helyzetem változott meg drasztikusan, nem én. Nekem ez az egész Hollywood-história még most is egy kicsit délibábos. Hogy mit keresek én itt, hogy jutottam ilyen messzire, miért éppen én? Szóval elég nehéz megemészteni. Az utóbbi időben kicsit sokat vállaltam. Levegőre van szükségem, ki akarom szellőztetni a fejemet, és szeretnék egy kicsit körülnézni a magánéletemben, hogy maradt-e még valaki, akivel emberi szót tudok váltani, mert az utóbbi időben csak dolgoztam és dolgoztam. És unom már, hogy csak a szakmáról beszélgetek a szakmával, jó lenne visszazökkenni a családba, a barátok közé, ha még vannak.
– Mission: Impossible – Fantom protokoll, A Bourne hagyaték – mind a kettő függőben hagyja a mesét, hogy jöhessen a folytatás. Önnel vagy ön nélkül – hogy szeretné?
– Ha kristálygömböm volna…! Még a holnapot se látom, nemhogy ezt. Ebben a szakmában és főleg ebben a városban jobb, ha az ember megszokja, hogy csak akkor történik meg valami, ha már megtörtént.
– Nem hiszem, hogy ennyire passzív a szerepválasztásnál. Vagy mindig csak abból válogat, amit felkínálnak?
– Azért akartam akciófilmekben játszani, mert ebben a szerepkörben még nem voltam eléggé otthon, nem volt kellő rutinom. Azt azért nem hittem volna, hogy zsinórban csinálok négyet. De utólag azt mondom, nem bánom, hogy kipróbáltam, mit tudok kisajtolni magamból. Meg hát azért ez csupa olyan szerep, amit nem dobnak utánad minden sarkon és nem ajánlanak fel mindenkinek. Főleg úgy nem, hogy még a nehéz jelenetekhez sem kell kaszkadőr, mert bevállalom.
– Nem tart tőle, hogy beskatulyázzák?
– Nem igazán. Egyedül az mozgat, hogy én ne unjam meg. Nekem mindegy, milyen műfajú az a film. Ha gyomorbavágó, elvállalom.
– Amikor elvállalta a Bourne hagyatékot, tulajdonképpen Matt Damon hagyatékát vállalta el. Ez mennyire nyomasztó? Vagy mekkora kihívás?
– Semennyire, mert ismertem a forgatókönyvet, tudtam, hogy nem Bourne-t kell eljátszanom. Nem is vállaltam volna. Jason Bourne Matt Damon szerepe. Maradjon is az övé, nála jobban senki nem csinálná. Akit én játszom, az egy másik fickó és a körülményei is mások. Nekem csak az volt a kihívás, hogy fizikai szempontból nagyon igénybe vehet ez a szerep, és ha nem tudom jól megoldani, inkább ne is csináljam.
– Némi lelkiismeret-furdalással mondta az előbb, hogy most már végre barátokra, rokonokra vágyik, mert elhanyagolta őket. Mi a helyzet a családalapítással?
– Nagy luxus a jövőről ábrándozni, nekem legalábbis még nem sikerült. De a múlton se szoktam tépelődni. A mának élek, és élvezem az életemet. Nem tudom, mit hoz a jövő. Jó nagy a családom, elég sok válással megspékelve, úgyhogy a nősüléssel egyelőre várnék. Momentán a karrierem a feleségem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!