Tibi bácsi negyven éve horgászott a mólón. Látott már százkilós harcsát, aranyszínű csodapontyot, hattyút fárasztó szerencsétlen amatőrt, és látott akkora csukát, aminek a szájából még lánckesztyűben sem vette volna ki a villantót.
Az öreg közel járt a nyolcvanhoz, a helybéliek pontosan tudták, melyik be - tonrepedésnél van a helye a mólón, és ha nem jött ki napokig, akkor sem foglalta el a helyét senki.

 
Podmaniczky Szilárd

Margit néni, a felesége néha elkísérte. Ilyenkor az öreg napijegyet váltott neki, és fölszerelt két botot. Margit néni lassacskán elleste a szakmai fogásokat, és ahogy Tibi bácsi mondta, teljes értékű horgász lett belőle. Nem ült neki negyvenfokos melegben pontyozni, süllőzni csak ősszel járt ki este, és ahogy Tibi bácsi, ő sem szidta soha a halászokat, a halőröket, a rapsicokat, mert nem húshorgász volt, hanem örömhorgász.
Az örömhorgász becenév még a kilencvenes évek végén ragadt rá, viszonylagosan magas vízállásnál, és egy aránylag szerény haltelepítés után.
Tibi bácsi már tavasszal is szép keszegeket vitt haza, Margit néni roston, ropogósra sült szálkákkal és uszonyokkal készítette el őket, nem ritkán még a negyedik szomszéd is kapott belőlük.
Aztán egy nap, fél óra sem telt belé, hogy elindult, Tibi bácsi hazafelé tolta a biciklit. Az asszony előbb nem szólt, de nem bírta nézni az öreg fancsali ábrázatát.
Ez a második nap, mondta az öreg, hogy elfoglalták a helyemet, hiába beszélek nekik, csak legyintenek. Pedig oda én etetek évek óta, én hordom a kukoricát, de ezek a hiper-szuper fütytyögős botjaikkal nem ismernek sem embert, sem pedig… és itt abbahagyta, nem folytatott sűrűn párbeszédet a fennvalóval.
Majd hazamennek, ne edd magad, Tibi, nyugtatta Margit néni, és úgy megmasszírozta a vállát, hogy az öregnek húsz évet fiatalodott a vérkeringése.
Harmadik nap botot sem vittek magukkal, csak úgy, ahogy az öreg mondta, „szőröstül-bőröstül” kisétáltak a mólóra, mint akik a gyémántlagzijukat ünneplik valamelyik panzióban. A fickók pontosan Tibi bácsi betonrepedésénél ültek. A régi cimborák széttárták a karjukat, ez van, komák.
Hatkor jöttem, de ezek már akkor is itt voltak a rekesz sörükkel, mondta az egyik.
Én este tízig maradtam, de úgy csíptek a szunyik, hogy hazaoldalogtam, ezek meg akkor kezdték magukat kivilágítani, suttogta a másik.
Összefoghatnátok, mondta Margit néni, vagytok vagy tízen, ezek meg hárman.
És akkor mi van, méltatlankodott Tibi bácsi, fiatalok, ütnek egyet a kupámon, azt elfekszek, mint a gyalogbéka.
Nézték még egy darabig a vizet, a mólónál vitorlás motorozott éjszakai süllőzésre, a kempingbe is megérkeztek az első fecskék.
Margit néninek nem tetszett a helybéli szépkorú különítmény anyámasszonyos viselkedése, mert annak idején csak megtáncoltatták volna ezeket a fickókat.
Egyik este, mikor Tibi bácsi kicsit többet vett be a boradagjából, és idejekorán elszenderült, Margit néninek ötlete támadt. Lement a garázsba, előszedett a mélyhűtőből két tavalyi pontyot meg három méretes keszeget. A süllőn is gondolkodott, de úgy volt vele, annyit azért nem ér meg az egész.
Fogta az öreg a holmiját meg a biciklijét, ami már három napja támasztotta a körtefát, és a fagyasztott halakkal letekert a mólóra. Az idő hűvösebb volt, a férficsapat áttért a sörről a töményre, amitől mindjárt melegük lett, meg valamicskét a szókincsük is egyszerűsödött.
Amikor meglátták az asszonyt, teli szájjal kiröhögték. Margit néni nem zavartatta magát, fölállította a pecákat a móló sötét végében, és várt egy fél órát. Na, akkor aztán jól meghorgászta az addigra kiengedett pontyokat meg keszegeket, csak úgy visongott minden szákolásnál.
Az egyik férfi odalopakodott, hogy megnézze, mit kavar itt ez a boszorkány. A pontyot látta, a keszeget látta, hiba egy szál se.
Hát ezt meg hogy csinálta, nyanya? Mi semmit nem fogunk napok óta.
Titok. Spéci titok, apukám, mondta Margit néni.
Adok egy ezrest, csak gurítsa elő.
Öt, mondta Margit néni, mire a fickó legombolta az ötöst.
Spermát keverek az etetőanyagba, a férjem spermáját.
A háromnegyedig részeg férfi csak bámult, aztán visszament a többiekhez. Suttogtak. Akkor kettő elment a halsütöde toalettje felé, egy meg, a legrészegebb a botoknál maradt.
Mire visszaértek, Margit néni már rég elcsomagolt, és huncutul mesélt a halsütőnél borozgató törzsvendégeknek.
Másnap mindenki erről beszélt, a három fickón röhögött az egész móló, úgyhogy déli fél tizenkettőkor fogták magukat, és leléceltek, többet a színüket se látták.
Délután már Tibi bácsi lógatta a kukacot. De abba ezért fél év is beletelt, mire kiszedte a cimborákból, hogy mit bonyolított az asszony.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!