A sötét felhők pillanatok alatt följöttek a Bakonyból. Akkoriban még különböző színű jelzőrakétákkal figyelmeztették a fürdőzőket és a vitorlázókat a Balatonon. A szél lecsapott a vízre és néhány perc alatt méteres hullámokat korbácsolt a felszínén.

 
Podmaniczky Szilárd

Klári a vihar előtt egy órával dobta vízre a matracot. Átevezett a fürdőzőkön, megkapaszkodott egy bójában, és becsukta a szemét. A nap tetőtől talpig perzselte a bőrét, időnként magára löttyintett egy marék vizet. Aztán elaludt.

Arra ébredt, hogy valaki bemászott a matrac alá és emelgeti a hátával. Az első indulat, hogy lekeverjen egy fülest a szemtelennek, már akkor kialudt, mikor még ki sem nyitotta a szemét. Fázott, és sötétség vette körül. A szél egészen messzire sodorta a parttól. Klári tudott úszni, de csak úgy, mint a teknősbéka a felszínen, kidugott fejjel utánozta a mellúszást.

A hullámok egyre beljebb dobálták a matracot, esélye sem volt, hogy innen kiússzon. Kapaszkodott. Néhány szor segítségért kiáltott, de belátta, ezt a kutya sem hallja meg ilyen távolságból. Reszketett a félelemtől és a hideg, vízpermetes széltől. Eszébe jutott egy könyv, amiben arról olvasott, hogy a legjobb úszók is megfulladhatnak a vízpermettől, a víz felszíne fölött közel százszázalékos a páratartalom, vagy valami ilyesmire emlékezett.

Az előző években mindig a barátnőivel jött le nyaralni, de ebben az évben nem tudták egyeztetni a szabadságokat, ezért egyedül utazott le. A parton senkinek nem hiányzott.

Akkor egy kiáltást hallott. Nem tudta, merre nézzen, honnan jön a hang. Ő is elkiáltotta magát: hahó! Remélhetőleg nem egy másik gumimatracos.

Egy vitorlás csapódott a matrac mellé, egészen közel. A férfi odadobta a mentőövet, amivel behúzta a hajóba. Pokrócot és törülközőt kapott, azzal ült be a kabinba. A férfi nem szólt hozzá, csak nézte, aztán visszament a fedélzetre, és a kikötőbe irányította a hajót. Klári a matracra gondolt, de hát a matrac nem tud vízbe fúlni.

A férfi a kikötő közelében lakott, ahol adott néhány ruhát a nőnek, amiben hazamehetett. Későre járt már, se busz, se vonat nem közlekedett, pedig Klári csak húsz kilométerrel arrébb nyaralt.

A férfi végtelenül udvarias volt vele, és fölajánlotta, hogy töltse az éjszakát nála. Klári jól tudta, mit jelent ez, de belement. Megvacsoráztak, ittak egy kis bort. A vihar addigra elcsendesült, elmentek sétálni. Szimpatikusak voltak egymásnak. Az éjszakát együtt töltötték.

Másnap megreggeliztek, és elbúcsúztak egymástól.

Hogyan köszönhetném meg, amit értem tett, kérdezte Klári.

Már megtette, válaszolt a férfi, Klári belepirult, és elindult az állomás felé. Amíg a vonatra várt, egyfolytában azon gondolkodott, milyen indokkal mehetne vissza a férfihoz, de a szerelvény hamarabb befutott, minthogy kitalált volna valamit.

Pár perc múlva leszállt a vonatról, és besétált az üdülőbe, fölvette a portán a kulcsát, és fölment a szobájába. Üresnek és idegennek érezte ezt a helyet, pedig három nap még hátra volt a tíznapos nyaralásból. Semmi kedve nem volt lemenni a partra napozni, fürdeni még kevésbé. Ledobta magát az ágyra, és megvárta a delet. Frankfurti leves volt és túrós csusza. Alig evett valamit, gondolatai az elmúlt nap körül forogtak. Túl sok volt ez neki: egy napon tört rá a halálfélelem és a szerelem. Vagy a kettő együtt jár?

Éjjel nehezen aludt el, és már hajnalban fönt volt. Eldöntötte, megkeresi a férfit, nem akar még napokig bezárva kucorogni az üdülőben. Reggeli után azonnal fölszállt a vonatra, és átutazott a városba. A vonaton megismerte a kalauz, egy pillanatig elgondolkodva nézte, amitől Klári zavarba jött. Látszik rajtam minden, gondolta.

Pontosan emlékezett az utcára és a házra, az állomástól alig több mint tíz percre lehetett. Csengetett. A házon leeresztve a redőny, a kapu zárva, a postaládából újságok álltak ki.

A szomszédos ház udvarában reggelizett egy család. Klári már szóra nyitotta a száját, hogy megkérdezi, tudnak-e valamit a ház tulajdonosáról, de aztán csak a markába köhögött.

Végigsétált ugyanazon az útvonalon, amin tegnap este, hallotta a férfi hangját, ahogy a csillagoktól vibráló égbolt alatt mesélt a tengerről, a külföldi utakról.

Aztán kisétált a pályaudvarra és visszautazott az üdülőbe. Pontosan úgy érkezett meg, mint tegnap délelőtt, és pontosan ugyanazt csinálta. Megvárta a delet és megebédelt.

Ebéd után szundított egyet, aztán lement a bazársorra, vett magának egy fürdőruhát és egy gumimatracot. Betolta a vízbe, ráugrott és átevezett a fürdőzők között. Megkapaszkodott a bójában, és becsukta a szemét.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!