Isten háta mögötti svéd kisváros, párás-ködös borzongás és megannyi gyilkos titok – ez Engelsfors, ahol féltucatnyi középiskolás boszorkánylány küldetése megakadályozni a világvégét. Sara B. Elfgren és Mats Strandberg 21 nyelvre lefordított misztikus ifjúsági regénysorozata, az Engelsforstrilógia első kötete a napokban jelent meg magyarul. Ennek kapcsán készítettünk interjút a svéd szerzőpárossal.
– A nemzetközi sajtóvisszhang alapján nem kérdés, hogy már az első közös munkájukkal beírták a nevüket a misztikus irodalomba. Amikor 2009-ben belefogtak az írásba, eszükbe jutott, hogy A Kör lehet a legújabb ifjúsági kultikus regény?
Mats: Fogalmunk sem volt, hogy mi lesz a kifutása. Mindketten őrült rajongói vagyunk az urban fantasynek, és a horrorelemekkel megspékelt tinédzsertörténeteknek. Így már az elején eldőlt, hogy A Kör egy depresszív kisvárosban játszódik, és tizenévesek lesznek a szereplőink. Nagyon sok különböző karakterben gondolkodtunk, és a legkülönfélébb társadalmi rétegekből válogattuk össze a figurákat, akikben egy közös pont van: a középiskola.
Sara: Egyik nap Mats azzal állt elő, hogy mit szólnék hozzá, ha a szereplőink boszorkányok lennének? Ettől pedig rögtön minden a helyére került. Nekem meg az jutott eszembe, hogy akár írhatnánk egy trilógiát is, három vastag könyvet.
– A sorozat első kötetét olvasva az juthat az ember eszébe, hogy nem csak Engelsforsban kész csoda, ha valaki túléli a tinédzserkorát.
Mats: Egyetértek! Olykor úgy tűnik, szupererőre van szükség ahhoz, hogy átvészeljük a középiskolát. A Kör nemcsak varázslatról és világvégéről szól, hanem barátságról, szerelemről és szeretetről, önismeretről és tiszteletről, családról, és így tovább.
Sara: Hozzátenném, számunkra a karakterek a legfontosabbak. Azért ruháztuk fel varázserővel a főszereplőket, hogy kiderüljön, ki hogyan birkózik meg a frissen szerzett mágikus képességével. Ott van például Anna-Karin, akit egész életében megaláztak. Vajon mi történik akkor, ha ez a lány, olyan erő birtokába jut, aminek a segítségével bárkin érvényesíteni tudja az akaratát?
– Hogyan osztják meg az írást egymás között?
Sara: Részletesen megtervezzük, mi fog történni az éppen soron következő négy fejezetben. Mind a ketten megírunk két-két részt, majd átküldjük egymásnak, és kíméletlenül kidobjuk a „felesleget”. Ezután átnézzük a szerkesztett oldalakat, végül leülünk és átbeszéljük a változtatásokat. Időnként szünetet tartunk, és pihentetjük a szöveget. Majd újra elolvassuk az egészet az elejétől, és ha szükséges, megint átdolgozzuk.
Mats: Az első regény, A Kör teljesen felborította az életünket. Az egy komplett őrület volt! Éjnek évadján hívogattuk egymást, küldözgettük a fejezeteket oda-vissza, megállás nélkül. Erre szükség is volt, mert meg kellett találnunk a saját hangunkat, és a karaktereket is össze kellett hangolnunk egymással.
– A Kör folyamatosan fenntartott feszültsége egyértelműen igazolja, hogy jól tudnak „vágni”! Milyen irodalmi vagy filmes előképeik voltak?
Mats: Ezt jó hallani! Egyébként sokat beszélgettünk olyan sikersorozatokról, mint a Buffy, a vámpírok réme, vagy a Twin Peaks. Bizonyos értelemben, a trilógia minden egyes kötete, olyan, mint egy jó tévésorozat egy-egy évada.
Sara: És természetesen könyvek is inspiráltak minket az írásban, mint például John Ajvide Lindqvist: Engedj be! című regénye.
– Mi a legjobb a közös munkában?
Sara: Így minden duplán jó, és kétszer olyan gyors!
Mats: Hihetetlenül élvezetes együtt írni! Egyébként meg nem hinném, hogy külön-külön bármelyikünk vállalkozott volna erre az embert próbáló feladatra. Mindkettőnknek vannak szóló projektjei is folyamatban, de egyértelműen fogunk még együtt dolgozni. Tudod, ez olyan, mintha lenne egy közös gyerekünk, nekünk ráadásul egyből hármas ikreink születtek!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!