Szinte bizonyos, hogy a nyár beköszöntével két táborra szakad az iszogató úri közönség. Az egyik fél az aranyló-habos sörre, a másik viszont az üdítő, buborékos fröccsre szavaz, ha az a kérdés, mivel oltaná a szomját a kánikulában. Mi most ez utóbbira koncentráltunk, és arra voltunk kíváncsiak, melyik fröccs esik a legjobban, ha beköszönt a forróság.
Ha fröccs, akkor az alapélmény a bolti legolcsóbb, éppen csak nem műanyag flakonba töltött borokhoz köthető. Ma már azonban korántsem általános nézet, hogy az olcsó borokat menesztjük a fröccsbe, sőt a legnagyobb borospincék drága italait sem szentségtörés kicsit felhígítani. És hogy létezik-e ideális arány? Ezt legfeljebb az egyéni ízlés határozza meg. Mi azért igyekeztünk összegezni a lehetőséget.
Egy direkt fröccsözésre invitáló teraszon vágtunk bele rekkenő hőségben a próbálgatásba. A nagy klasszikusokkal kezdtük: egy hosszúlépés, egy nagyfröccs. Előbbi 1-2, utóbbi 2-1 arányban tartalmaz bort és szódát. Száraz fehérborral indítottunk, hiszen a pincér is ezt tanácsolta: minél magasabb ugyanis egy bor savtartalma, annál jobban esik a belőle készített fröccs. Nem csalódtunk ezekben az italokban, az ízvilág is ismerős volt, így gyorsan áttértünk a rozé borokra. Az arányt kisfröccsre (1-1) váltottuk, hogy kevesebb legyen benne a víz aránya, hiszen a folyadékbefogadó kapacitásunk is véges… A rozé borok egyre népszerűbbek, ezek egy fokkal talán fajsúlyosabb, nehezebb italok voltak. Lassabban is fogytak el, hiába kellett mindössze két decit lenyomnunk belőlük.
A nagy forróságot időközben felváltotta egy vadabb tavaszi zápor égzengéssel, így mi is könnyebben tértünk át a kevésbé üdítő változatokra. Visszatértünk a hosszúlépéshez, de immár sillerbort és vörösbort kombináltunk a szódával. Itt viszont meg is álltunk egy kicsit. A pincér ugyanis felhívta a figyelmünket arra, hogy ezek már nem annyira megszokott fröccsnek valók, viszont tény, hogy léteznek megrögzött híveik. Végül a pincér javaslatára egy nem annyira nehéz portugieser lett az áldozat, ez két deci szódával egészen fura élményt varázsolt a pohárba. Nem, nem értjük a vörösboros fröccsöt. Üdítőnek nem elég friss, hiszen súlyos borból van, de az aromák, ízek tompák a sok szódától. A sillerbor megint más tészta. Ez valahol a rozé és a vörösbor között helyezkedik el ízvilágban és színben is, már épp nem üde, de még távol van a telt ízektől. Fröccsnek jó, de nem lettünk meggyőzve. Időközben azt is megtudtuk, ha fröccsről van szó, többnyire mindenki a már általunk is kipróbált kisfröccs-nagyfröccs-hosszúlépés háromszögben vegyíti az alkoholt a szódával. Népszerű még a 2-3 arányban kevert viceházmester is, elvétve fogyaszt a közönség házmestert (3- 2) és sportfröccsöt (1-4), de a fél liternél nagyobb kiszerelésű fröccsök már nem igazán fogynak. Számunkra is költői túlzásnak tűnik az 1 literes, fele-fele arányban kevert maflás, vagy a 10 deci bort és 5 deci szódát tartalmazó csatos, de ezek szinte soha nem kerülnek az asztalra. Minek is, hiszen rendelhetünk helyette öt nagyfröccsöt egymás után, legalább nem melegszik fel a pohárban az ital. A gyorstalpaló fröccskisokos után áttértünk az érdekesebb részekre. Merthogy a fröccsben az arányok mellett az ízkombinációk is rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Elsőként a gyöngyözőborok világában tettünk kitérőt, ezek némi szén-dioxiddal bolondított borok. Olyanok, mint a fröccs, csak nincs bennük semmi, ami hígítaná az alkoholt. Tizenkét és fél százalékos szesztartalom – bármennyire is üdítő ital ez, nem árt óvatosan kortyolni. Van belőle fehér- és rozéváltozat is, mindkettő egyre népszerűbb a hazai értő közönség körében.
Innen viszont már tényleg nagyot ugrottunk, és meggyborból, illetve fekete bodzából készült borból kértük a fröccsöt. Kifejezetten női italok kerültek a pohárba, mindkettő édes volt, bár a meggyes – a gyümölcs jó tulajdonságainak köszönhetően – egy fokkal azért savanyúbb. A frissítő érzést messze elkerültük ezzel a két választással, a szánk viszont majdnem összeragadt. És itt még nem voltunk túl a nehezén! A Városligetben találkoztunk a legérdekesebb ízkombinációval. Levendulás fröccs – lelkiismeretes tesztelőként tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Elkészítésében hasonló, mint a macifröccs (málnaszörp-bor-szóda), csak levendulaszörpöt csöpögtetnek az aljára. Az édesnél is édesebb, és bár a levendula kicsit megbizsergette az orrunkat, a rozé ízét jóformán semennyire se éreztük, viszont hatszor szomjasabbak lettünk a fröccs elfogyasztása után, mint előtte voltunk. Hasonló elvek alapján készül egyébként bodzás, epres és bármilyen más szörpös fröccs is, de készüljünk fel: ezek igazi méhcsapdák, garantáltan összeragad tőlük minden, amihez hozzáérünk.
A tesztek maradékát már inkább otthon végeztük el: olvastunk ugyanis az Újházy fröccsről, amiben a szódát a kovászos uborka leve helyettesíti – ezt határozottan nagy hiba volt kipróbálni. Bár frissen pattantunk fel az asztaltól, hogy szaladjunk a kerti csaphoz, nem a lelkesedés űzött el minket a koviubis fröccstől… A végére hagytuk a levezetést, a színészfröccsöt, ez valóban hozott némi megnyugvást az immár szörnyen terhelt pocakoknak: egy deci szóda egy másik deci (kevésbé hideg) szódával: ebből jó néhány, és egy fájdalomcsillapító estére – így legalább a reggel kíméletlenül lecsapó másnaposságot sikerült enyhítenünk egy kicsit. Amit viszont megtanultunk a tesztelés során: fröccsből bizony akármennyit meg lehet inni, függetlenül a bor minőségétől, vagy éppen mennyiségétől. A szóda ugyanis mindent ápol és eltakar. Mellékhatásként viszont súlyos közléskényszer, őszinteségi roham. Ismét bebizonyítottuk: fogyasztani csak mértékkel érdemes.
Utólag is elnézést kérünk a fotók hiányáért, de be kell látni, ennyi bor (és szóda) elfogyasztása után nem igazán voltunk szalonképesek. És – szerencsére – szomjasak sem…
A fröccs nem bonyolult ital, épp ezért könnyű elrontani, ha a két összetevőből valamelyik rossz. A bor minősége mellett épp ezért érdemes odafigyelni arra is, mi az, amivel felhúzzuk azt. Igazi fröccsfanatikusok megvetően rándítják meg a vállukat, ha palackozott ásványvíz kerül az asztalra. A fröccs ugyanis csak szikvízből az igazi. És abból is a megfelelően hideg változattal érdemes csak kísérletezni. Bár a vadregényes magyar képzelet előszeretettel koszorúzza Jedlik Ányost a szóda feltalálásáért, valójában először Joseph Priestley elegyített vizet szén-dioxiddal, még 1767-ben. Felfedezése a másik éltető nedűnek köszönhető, Priestley ugyanis egy serfőzde mellett lakott, itt figyelte meg, az erjedő alkohol felett lebegő gázt, amely nehezebb a levegőnél. Laboratóriumában pedig nemcsak előállította, de vízzel is keverte a szén-dioxidot. Az angol Királyi Természettudományos Akadémia még kitüntetést is adományozott neki a szódavíz feltalálásáért. Azért Jedlik Ányos jelentőségét sem érdemes elhanyagolni: a tudós a balatonfüredi ásványvíz helyettesítésére keresett megoldásként állított elő szikvizet, sőt a legenda szerint a fröccs feltalálása már tényleg az ő nevéhez fűződik. Úgy tartja a fáma: 1842. október 5-én Fáy András író, politikus vendégségbe hívta barátait, köztük Vörösmarty Mihályt és Jedlik Ányost is. Borkóstolásra érkeztek, de Jedlik magával hozta a szintén saját maga gyártotta szódásüvegét is, és vendégek legnagyobb meglepetésére a borba fröccsentette a szódát, amit első lendületre spriccernek nevezett el. Vörösmarty azonban nem szimpatizált a németes elnevezéssel, így fröccsnek keresztelte az italt.
Mindenki azt iszik, ami jólesik. De hogy pontosan milyenek a borfogyasztási szokásaink, az egy nemrég, a Magyar Turizmus Zrt. számára készült kutatásból derült ki. Ebből megtudtuk, hogy a magyarok többsége, ha fogyaszt, akkor még mindig inkább tisztán, fröccsként vagy üdítőkkel társítva már csak a borkedvelők nagyjából fele issza meg szívesen a borát. Csakúgy, mint a tiszta bort, a fröccsöt is főként a férfiak kedvelik, míg a kólával felöntött változat a nők körben népszerűbb, bár még így is a legkevésbé kedvelt formája a borfogyasztásnak.
Igazi matematikusoknak való feladványokkal szórakoztathatja magát, aki megpróbálja például kitalálni, hány nagyfröccs fér el egy csatosban (egyébként 5, épp kettővel több, mint amennyi egy magyar–angol, más néven Puskás-fröccs űrtartalma). Egy házmester összesen két polgármester, két kisfröccsből meg kijön egy háp-háp. De érdemes a fordított tartalmakat is szemlézni: a sóher fröccs épp ellenkezője a Krúdy fröccsnek, előbbiben borból, utóbbiban szódából van csak egy deci, pedig 1 literes korsóba öntik őket. A lakófröccs ellentettje a háziúr (1-4/4-1), az alpolgármesteré a polgármester (4-6/6-4), középen pedig a bakteranyós tanyázik, 2,5 deci bort egészít ki ugyanennyi szóda. Ha szeretjük halmozni az élvezeteket, próbálkozhatunk a Szerencsés flótással (kisfröccs felöntve kevés rummal), de ha tudatosan iszunk, a legjobban még mindig a Földtani Intézet geológusainak találmányával, a kukafröccsel érdemes kísérleteznünk: este a bor, reggel a szóda – ebből baj nem lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!