A mozgáskorlátozottaknak épített három lejáróból egy állítólag működik Balatonfenyves két szabadstrandján.

 
Nem könnyű lejutni a vízhez...

Ennek ellenére egyhetes nyaralásunk alatt hiába próbálkoztunk használatba venni a város honlapja szerint bruttó 80 millió forintos – részben pályázatokból finanszírozott – strandfelújítás so rán létesített lejárókat. Bár a szezonra elkészültek az igényes, új gyermekjátszóterek, a pe len kázós vécé, a strandzuhanyzók, értékmegőrzők, és a Nagystrandon van WIFI is, akadálymentes illemhelyre nem gondoltak. Talán úgy vélték, aki lejut a vízhez, majd ott megoldja?

Az egyszerű ülőliftként működő lejárót bottal megközelíteni sem egyszerű, hát még kerekes székkel. Hepe hupás gyepen vagy mély salakban gázolva, egy méteres vizesárkot kikerülve lehet lejutni a partra a legközelebbi, 2-300 méterre lévő parkolóhelytől. Itt jön még egy akadály: jókora betonperemről kell lelépni vagy leugratni az amúgy kellemesen széles mozgáskorlátozott bejáróhoz. Csakhogy a szertehagyott papucsoktól lépni is alig lehet, a törülközők úgy lógnak rajta, mint egy strandkarácsonyfán.

A következő kihívás rájönni, hogy ki kezeli a lejáró szerkezetet. Sehol egy tábla. A helyiek szerint a vízi mentőknél van a kulcs (kurbli?), többet ők sem tudnak. A Csalogány közi szabadstrandon az elsősegélynyújtó két fiatal lány csak a fejét rázza, ők nem tudják elindítani. A halsütő szerint a strandgondnok lesz az emberünk, de ő csak hatig van, így ebből fürdés legfeljebb másnap lesz. Másnap délelőtt munkaidőben keressük a strandfelügyelőt. Az ajándékboltos még rá is telefonál, hogy itt várunk, végül hiába. Vagy mi adtuk fel túl hamar, mert egy óra körül hazaoldalogtunk. De hiába is vártuk volna: délután az önkormányzattól telefonon megtudtuk, a három lejáróból kettőnél gond van az emelőszerkezet bowdenjével. A Csalogány-strandon lévőt már fel sem lehetett húzni – emiatt áll a víz alatt az iszapban, algásodik-rozsdásodik, látszólag már jó ideje. „Holnapra talán megjavítja a lakatos, ha tudja. Nekünk legalábbis ezt ígérték” – mondja a telefonba a műszaki osztály munkatársa.

Addig is próbálkozzunk a Nagystrandon, de ott is csak a keleti végén lévő lejárónál, és a vízi mentőktől kérjünk segítséget. „Tavaly még náluk volt a kulcs” – tudjuk meg közben a Balatonfenyvesi Turisztikai Egyesület segítőkész munkatársától. Nem is hallottak róla, hogy a Csalogány-strandi lejáró tönkrement, talán megrongálták. Visszahívást is kapunk: az idén a vízibicikli-kölcsönzőktől kell a kulcsot kérni. Nyaralásunk utolsó napján még egy kísérletet teszünk, hogy „vízre bocsássuk” a két évvel korábbi stroke miatt bal oldalára lebénult, nehézkesen, de saját erejéből már bottal evickélő nagyinkat. Kiérünk a lejáróhoz, szaladnék a kulcsért, ám a vízibiciklikölcsönzős aznap a szeles idő miatt nem jött ki…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!