„Kisztihánd, naccsasszony…” – hozzá enyhe meghajlás, szinte hallik a boka összecsapása is. Új politikai, közéleti módi, arccal a múlt, a K. u. K.-világ felé. Igaza van a miniszterelnöknek, amikor azt mondta, értékelve a kabinet eddigi 56 napját, hogy tabukat döntöttek le.

 
Orbán Viktor ajkai Angela Merkel kancellár ujjain

Kezdődött az egész a május 29-i eskü utáni gratulációk fogadásával. A férfiakkal kézfogás, Lendvai Ildikónak, az MSZP leköszönő elnökének viszont kézcsók. „Örökbecsű pillanatként” tartja számon egy szélsőséges politikai portál, ahol a videó máig visszanézhető. Lendvai kézfogásra nyújtott kezét Orbán Viktor felemeli, s amúgy magyarosan megcuppantja. Azóta ez járja. Hiába, egyre több a női politikus az Európai Unióban. Iveta Radičova, a vadonatúj szlovák kormányfő is kapott egyet Budapesten, a Visegrádi Négyek találkozóján. Bár a szlovák lapok olyasmit tartottak protokollellenesnek, ami nem volt az, a kézcsók Görög Ibolya nemzetközi protokollszakértő, tanácsadó szerint bizony az. Az volt szerinte az a szerdai kézcsók is, ami Angela Merkel kancellár jobbját illette. Görög Ibolya a VH-nak elmondta: Németországban a legjobb esetben is mosolyt fakaszt az ilyen cselekedet, ugyanis arrafelé ez nem szokás. Még „civil” férfi és nő találkozásakor sem, legfeljebb olykor Bajorországban, ami közel van Ausztriához. A mai kézcsók ugyanis a tegnapi Osztrák-Magyar Monarchia utódállaimainak és a keleteurópai vonzáskörzet, mondjuk Lengyelország, Románia, Ukrajna szokása. Politikuséknál azonban itt sem protokollszerű egy hivatalos találkozón. A diplomáciai életben majdhogynem tilos! Egy kormányfő ugyanis itt kollégájával, a másik miniszterelnökkel, kancellárral találkozik, azt köszönti. Még akkor is, ha az történetesen ellenkező nemű. Vla gyi mir Putyin például – aki az egykori NDK-ban dolgozott régen KGB-tisztként, nagyon ad az etikettre – soha nem csókol kezet az NDK-beli születésű Merkelnek. A protokollszakértő szerint a verbális üdvözlés kiegészítője lehet a testi kommunikáció, a meghajlás, a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés, vagy a tisztelgés. A kézcsók eredete a feudalizmusban a spanyol udvarból terjedt el, de ott nem a férfi-nő viszonyt jellemezte, hanem az alattvaló csókolt kezet a királynak, a legfőbb hűbérúrnak. A hódolat, sőt a behódolás jele volt. Napjainkban a közéletben csak a pápának csókolnak kezet – a pápai pásztorgyűrű latin neve annulum oszkulum, ami azt jelenti: „csókkal illet” –, a királynőknek és a királyi családok hölgytagjainak nem szabad kezet csókolni. Angol nyelvterületen a „köznép” között is illetlennek, de legalábbis szokatlannak tartják. A kézcsók valójában már nem igazi csók, csak egy jelkép, amellyel csínján kell bánni. Például nem szabad a nő kézfogásra nyújtott kezét felkapni, s rácuppantani. Legfeljebb a csípőmagasságban kinyújtott kezet tá - volról mellig emelni, s arra csupán ráhajolni, szájjal nem érinteni. Görög Ibolya szerint a minta Agatha Christie regényhősének – a filmsorozatban David Suchet által megformált – Poirot-nak köszönhető. De maximum neki szabad, máskülönben zavarba ejtő „figyelmesség”, bizalmaskodás. Operettszerű, mint az Eisemann Mihály dalára Békeffi István által írt szöveg: „Egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi / És csendben elmenni tovább”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!