„Valaki szólt, hogy menjünk ki a Hajógyári-szigetre, mert van ott valami buli. Egy-két fabódét, hosszú padokat és rengeteg ismerőst tudok felidézni, viszont koncertet egyet sem” – elevenítette föl legkorábbi Sziget-emlékeit Beleznay Ibolya. A Sziget-veterán, aki az idén huszadik alkalommal fesztiválozik az óbudai szigeten, legnagyobb élményeit próbálta összegezni néhány mondatban.
Emlékezetes koncertekből már jó néhányat „begyűjtött” a Szigeten: Straglers, Bowie, John Cale, Rachid Taha, Klezmatics, Iggy Pop, Nick Cave, Ibrahim Ferrer, Goran Bregovic, Juliette Lewis, Underworld, Robert Plant, LGT, Manu Chao, Sex Pistols, R.E.M., Prince – sorolja a hosszú és impozáns listát. „És a spontán konténeres dobolások, a Luminárium, a Sziget bebarangolása a gyerekeimmel, drukkolunk a bungee jumpingolóknak, hogy leugorjanak – ezek a legjobb emlékeim. Az Afrika-faluban jó zenéket lehetett elcsípni, és nemcsak tucatszuveníreket árultak, hanem Torda Kati jóvoltából gyönyörű ghánai üveggyöngyöket is. A lányát, Senát – aki később az Irie Maffia énekesnője lett – ott hallottam először, meg is lepődtem, micsoda hangja van.” Ibolya szerint a kezdetekkor a Sziget családiasabb volt, kevesebb helyszínnel, és több baráttal. „Nem tudom, hogy csináltuk, de mobil nélkül is megtaláltuk egymást. Arra emlékszem, hogy sokszor egy-egy helyen csak vártunk és vártunk, mindig valakire. Így maradtunk le jó néhány koncert elejéről. De aztán valahogy mindig mindenki meglett. Ezt nem tudom, hogy oldanánk meg ma telefon nélkül. Viszont évek óta fogyatkoznak az ismerősök, főként a gazdasági helyzet miatt. Évről évre visszatértek az árusok, többüket ismertük, vagy összebarátkoztunk velük, például a fiamnak professzionális jojókat mindig egy szegedi srácnál, Tamásnál vettem, CD-t a Fülöpnél. Egyikük sem árul már régóta.”
Mint mindenkinek, Ibolyának is vannak igazi szigetes rituáléi. „Az első napon felkapok egy programfüzetet, megkeresem a Vető Vikit, aki a sajtóügyeket intézi, és eszem egy sült csülköt” – foglalta össze a legfontosabb teendőit. Azt viszont sajnálja, hogy bizonyos hagyományok az évek során kikoptak a Szigetről. Az egyik ilyen a Túró Rudi-papírok gyűjtése, amit már hónapokkal korábban elkezdtek félrerakni, hogy a fesztiválon alsónadrágra váltsák. Ugyanígy eltűntek a méternyi toronyba összerakott söröspoharakat cipelő egyének is, hiszen már nincs olyan akció sem, aminek keretében a „tudatos környezetvédőket” sörrel jutalmazzák, ha az eldobált műanyag poharakat összeszedik. És nem csak neki hiányzik a Milli tejbár sem.
„Hosszú évekig a por okozta a legnagyobb gondot. Amikor a Sziget nőni kezdett, egyre többen és többen jöttek, meleg volt, eltűnt a fű, a második napon már köhögtem és berekedtem. Éjféltájt én nem vodkáért álltam sorba valamelyik pultnál, hanem torokgyógyszerért az orvosi ügyeleten” – mesélte Ibolya, aki szerint az egyik legjobb dolog, ami az évek múlásával bekövetkezett, az a por megszűnése.
És hogy miért megy ki minden évben a Szigetre? „Mert »kell egy hét együttlét«. Évente egyszer, hét napon át hallgathatom, láthatom a kedvenceim jelentős részét a saját városomban. Az utóbbi években a Nagyszínpadtól eltávolodtam, és inkább a világzeneire koncentrálok. Ott sosem ért még csalódás. Idén Bebel Gilbertóra nagyon kíváncsi vagyok. A Nagyszínpadon fellépők java számomra ismeretlen, de még így is a bőség zavara lesz. (Mindig gondot okozott, hogy egy időben három helyszínen is ott akartam lenni, meg kellett tanulni, hogyan lehet leggyorsabban átérni az egyik koncertről a másikra.) Kicsit izgulok amiatt, hogy hogyan fogok tájékozódni, mert a színpadokat áthelyezik. Tavaly már úgy örültem, az volt az első olyan év, amikor nem tévedtem el egyszer sem. Hogy méltó lesz-e, azt nem tudom, de úgy érzem, jó buli lesz idén is” – magyarázta.
És hogy meddig tart még Ibolyánál a fesztiválláz? „A Szigetre járni az én koromban már fárasztó munka, de amíg nincs olyan tábla, amely tiltaná a belépést ötven fölött, addig nincs baj. Az utolsó kérdésedet tedd fel újra húsz év múlva.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
