„Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon” – nyilatkozta november közepén Kertész Imre író a Der Spiegel német hetilapnak annak apropóján, hogy megnyílt a Kertész-archívum a Berlini Művészeti Akadémián.
Hazánk eleddig egyetlen Nobel-díjas írójának, aki évek óta Berlinben él, mostantól itt lesz elérhető az a 35 ezer oldalnyi, javarészt magyar nyelvű irodalmi hagyatéka, amit már 2001, tehát a Nobel-díj megítélése előtt elkezdett gyűjteni az intézmény – függetlenül attól, hogy korábban kizárólag német nyelvű anyagokra koncentrált.
Kertész azt mondta, hogy „jó kezekbe került az életműve”, és azt is hozzátette fanyar humorral, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, hiszen túlélte Auschwitzot, most pedig Németországban „mentik meg” munkásságát. A hírt és Kertész nyilatkozatát nem követte semmilyen jellegű felzúdulás, Magyarország csöndben tudomásul vette, hogy „a magyar származású” Nobel-díjas hagyatéka nem szülőhazájának, hanem választott otthonának irodalmi gyűjteményét gyarapítja, ott gondozzák, ott kutatják majd. Kertész azt is mondta, hogy részéről nem politikai döntés, hanem szükségszerűség volt az, hogy a Berlini Művészeti Akadémiára bízta irodalmi hagyatékát, hiszen Budapesten nincs sem apparátus, sem anyagi lehetőség, de mutatkozó szándék se nagyon életművének feldolgozására.
„Nagyon jó kezekben lesz az anyag – erősítette meg Kertész kijelentését Konrád György író, aki hat éven vezette a berlini intézményt. – Nagyon sokan dolgoznak ott, igen hozzáértő archiváriusok, akik gondosan kezelik a hagyatékokat. Nem állítom, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban nem hozzáértő személyek dolgoznak, ők ugyancsak kiváló szakemberek, de kívánom azt, hogy a PIM-nek is legyen olyan anyagi helyzete, olyan nagyobb létszámú személyzete, amely ezt a munkát el tudja végezni.” Ezentúl hozzátette, hogy a Berlini Művészeti Akadémia legnagyobb erénye – túl a technikai felkészültségen – a szigorú ideológiai semlegesség és tiszteletet a szerzők iránt. „Az akadémia határozott elve, hogy nem tesz különbséget ilyen meg olyan felfogású szerzők műveinek gondozása ügyében, mindegyiket kellően alaposan és respektussal kezeli.”
Hogy Kertész Imre milyen jó döntést hozott, azt az elmúlt hetek eseményei bebizonyították. A mi „művészeti akadémiánk” hazánk egyetlen Nobel-díjas írójának hagyatékát nemhogy nem gondoz(tat)ná, de még a tagjai közé sem venné fel. Világnézeti különbözőség okán – amely mostantól hazánkban a legsúlyosabb művészetkritikai vád.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!