Kovács Patrícia másfél éve a Vígszínház tagja, előtte Egerben főszerepeket játszott. A legtöbben azonban még mindig bankreklámból, és olyan sikerfilmekből ismerik, mint az S.O.S. szerelem! vagy a 9 és 1/2 randi.
– Hát igen! Ilyen értelemben hazataláltam.
– Tragikus hősnőnek, netán veszélyes bombázónak tartotta magát?
– Tele volt akkor a fejem görög hősnőkkel, ilyen alakokat vittem a felvételire, meg Adyt és a legkeményebb Szabó Lőrincverseket. Ascher azt mondta, lehet, hogy ez bennem van, de most nem fog kiderülni, erre ráérek majd húsz év múlva.
– Most milyennek látja magát?
– Most sokféleség van bennem. Mindjárt Maszat Jankát játszom majd a Túl a Ma szathegyen előadásában. Ő egy 12 éves rossz kislány, de van szép-szomorú énekes szerepem a Hegedűs a háztetőnben. Elkényeztetett amerikai lány vagyok Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátékában, és megmaradt a Radnótiban Térey Asztalizenéjében Delfin szerepe. Szóval most sokfélét, de többnyire harsány szerepeket játszom.
– Zsámbékon az önről készült előadásból az derült ki, hogy nagy pofájú, beképzelt, hazudós, időnként elviselhetetlen perszóna, akit azért szeretnek az egykori osztálytársai.
– Voltak többen, akik csak ezt látták, de nem ez a lényeg, azt akartuk megmutatni, hogy egy ember ilyen sokféle, és igen, ilyen is vagyok/voltam: tessék, ide lehet lőni.
– Nyilván nagyon mélyről fakadt fel önből, hogy alkoholproblémákkal küzdött az édesapja, emiatt nem volt jó vele a viszonya, és ettől sokat szenvedett.
– Igen, de az apámmal kisimult azóta a viszonyunk, ezért könnyebb volt vállalnom azokat a pillanatokat a gyerekkoromból, amiket, ha ez nem így alakul, biztos eltitkoltam volna. Azokkal a történetekkel, amiket megmutattunk rólam, már rendben vagyok, azért is tudok róluk beszélni.
– Egerben rengeteget játszott. Ott a szakma megismerte, de országosan nem volt ismert. Még most is jellemző, hogy az egyik kereskedelmi csatornában azt mondták önről, hogy „reklámszínésznőből is lehet sztár”. Ilyenkor idegbajt kap?
– Ezeken nevetek! Ha egy csomó ember azért eljön színházba, mert látott reklámban vagy azokban a filmekben, amelyekben Fenyő Ivánnal szoktam csókolózni, akkor az jó. És miután láttak színpadon, akkor talán mást is gondolnak rólam.
– A nyári esküvőjéről Gusztos Péterrel tele voltak a bulvárlapok és a kereskedelmi csatornák. Adott interjút, nem zárkózott el.
– Valamilyen módon megpróbálom kezelni a bulvárt. Ha én nem mondok el egy-két dolgot, akkor le fognak írni olyasmit, amit egyáltalán nem akarok, ami netán teljes hazugság. Egyébként a kép csalóka, nyilatkozol két újságnak és még húsz átveszi.
– Gusztos Péterrel közösen létrehozták a Suhanj! Alapítványt. Mozgáskorlátozott és fogyatékkal élőkkel megosztják a mozgás örömét.
– Igen, Péterrel együtt megkaptam csomagban a futás és úgy egyáltalán a mozgás örömét. Csodálatos külföldi példákat láttunk, hogy sérültekkel és fogyatékkal élőkkel megosztják ezt. Elhatároztuk, hogy létrehozunk itthon is valami ilyesmit.
– Olyan klasszikus, vörös bársony függönyös, polgári színházba vágyott, mint amilyen a Víg. Ez révbe érés?
– Másfél éve vagyok a Vígben. Most a Mikve próbái közben éreztem először otthon, komfortosan magam. Két hónapon keresztül 9 nő volt összezárva. Mindenki fölkészített arra, hogy majd kikészítjük egymást, de az összes rosszindulatú elképzelést megcáfolta a társaság. Nem locsifecsiztünk, hanem figyeltünk egymásra, és ebben a koncentrált helyzetben nagyon elengedtem magam köztük. Vonz a Víg népszínház jellege, emlékeztet a vidéki éveimre. Tetszik a történelme, a szellemisége, szeretem a stílusát, de tulajdonképpen csak most jöttem. Néha úgy érzem, hogy még mindig leng a kalapom a fogason.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!