Sokan nem is tudják, hogy amikor a fejétől megfosztott, paprikás lisztben megforgatott, majd olajban kisütött fehér húsú hekket eszik jóízűen – kovászos uborkával javallt –, nem is balatoni halat fogyasztanak. Még csak nem is magyart. Nem is európait. A Tihanyifélszigeten elterülő Sajkod kis strandjának egyik sütödéjében a pult mögött álló hölgy felvilágosít, jócskán meglepődnek a vevők, amikor megtudják, a hekk tengeri hal és igencsak messziről, Argentínából érkezik hozzánk. Már ha egyáltalán rákérdeznek, de általában nem teszik. A Balatonnál megforduló külföldiek végképp meg vannak győződve róla, magyar halat fogyasztanak a tó partján, miért is lenne ez másképp. Kedvenc strandebédünk valójában egy ragadozó, amelynek igazi neve tengeri csuka, vagy csacsihal. Az első szállítmányok a ’80-as években érkeztek az országba, amikor a balatoni és egyéb magyar édesvízi halak élénk exportja miatt hiány alakult ki az országban, és az olcsón beszerezhető, mélyfagyasztott tengeri hallal pótolták a készleteket. Az angolul hake-nek nevezett fajta a feltételezések szerint a könnyebb kiejthetőség kedvéért lett hekk, és vált gyorsan az ország kedvencévé. Hozzánk főleg a 30-40 dkg körüli példányok érkeznek, hiszen ezeket lehet kényelmesen egyben kisütni, majd két csobbanás közti könnyű ebédként elfogyasztani, szigorúan papírtálcáról. De a hekk több mint 1 méteresre és 15 kilósra is megnőhet. Nem véletlen, hogy kizárólag fej nélkül találkozunk vele, ábrázata ugyanis a ragadozó életformával járó hegyes fogaknak és kidülledő szemének köszönhetően nem túl bizalomgerjesztő.

A kérdésre, hogy miért nincs több balatoni hal a part menti sütödékben, a legtöbb árus azt válaszolja, mert nincs rájuk igazán igény. A keszeg sem található meg minden étkezdében, pedig ennek a fajtának viszonylag nagy a rajongótábora, a legtöbben mégis azt gondolják, legnagyobb tavunk halai szálkásak és túlságosan „halízűek”. A gond azonban sokkal inkább az lehet, hogy a szélesebb közönség alig találkozik minőségi, megfelelően elkészített balatoni halakkal. Az egyik sütödében dolgozó elmondása szerint, némelyik hazai halhoz közel háromszoros áron lehet hozzájutni, mint például a hekkhez, így a 350 forintos 10 dekánkénti áron értékesített tengeri halnál jóval drágábban tudnák csak árusítani. Csapody Balázs a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa szerint nem igaz, hogy nem szeretjük a balatoni halakat, az ő vendégei kifejezetten keresik az ezekből készült ételeket. A hekk azért uralhatja mégis a strandokat, mert a balatoni halakat nagyon nehéz beszerezni, Csapody szerint „katasztrofális” az ellátottság. „A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. nem látja el a feladatát, ők arra hivatkoznak: a horgászturizmust próbálják azzal elősegíteni, hogy nem halásszák le a tavat, nem gondolnak azonban a gasztronómiai turizmusra, és arra a több százezer emberre, aki a sütödékben balatoni halat akar enni, vagy esetleg haza akar belőle vinni” – mondja.

A törvényi szabályozás szerint a balatoni halakat kizárólag a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. értékesítheti, az állami cég vezérigazgatója Füstös Gábor elmondta, cégük elsődleges feladata valóban nem elsősorban a gazdasági célú halászat, hanem a horgászturizmus fejlesztése, vagyis nem érdekeltek a halászat intenzitásának növekedésében. Ennek ellenére a rendszeres megrendelőik igényeit igyekszik a cég maximálisan kielégíteni, alacsony intenzitású halászat mellett viszont nehéz a tó partján megforduló turistatömeg haligényét ellátni. Füstös Gábor szerint a hekk népszerűségéhez az is hozzájárulhat, hogy nem vagyunk elég lokálpatrióták ahhoz, hogy a hazai élelmiszereket előnyben részesítsük. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a hekk mekkora utat jár be fagyasztóládákban, mire ideér, és ez mennyivel csökkenti a minőségét a friss halhoz képest.

A tavaly megnyílt gyenesdiási halpiac és sütöde sokat javított a helyzeten, a településről már szinte kiszorult a hekk, a legtöbben a friss halakat fogyasztják. Egyelőre azonban nem tervezik új piacok megnyitását, egy mobil halsütő viszont járja a balatoni települések rendezvényeit. A halpiacok pedig már önmagukban is turistalátványosságok, elég csak a tengerparti élményeinkre gondolni, de már a Fertő-tó határon túli oldalán is találni ilyeneket. Csapody Balázs szerint lehet, hogy a helyi hal háromszoros áron szerezhető be, de a minősége akár tízszeres is lehet a hekkéhez képest. Úgy gondolja, a fogas például olyan kiemelkedően jó minőségű nálunk, hogy akár hungarikum lehetne, és legalább annyira kellene építeni rá, mint a balatoni borokra.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!