Valaki az ütemre, valaki a lépésekre, mások a tanárnő fenekére koncentrálnak… Emitt botladoztak, amott figuráznak, így vagy úgy, de leveszik a partnerüket a lábáról. Pénteken végigtáncoltuk az éjszakát. Nemcsak fizikailag, lélekben is közelebb jutottunk egymáshoz.
„Bal, jobb, bal, szünet. Jobb, bal, jobb, szünet. Bal, jobb, bal, szünet” – kiáltja a fejére erősített mikrofonba egy fiatal férfi, a zsúfolásig telt terem pedig megpróbálja felvenni a ritmust. Egy kezdő salsakurzuson vagyunk a Tánciskolák Éjszakáján. Próbálnánk valamilyen általános következtetést levonni a táncórán részt vevők összetételéről, de ez szinte lehetetlen. Csak az a közös bennük, hogy nagyon nehezükre esik ilyen furcsán mozogni, hiába próbálják zene nélkül a három alaplépést. Odáig még végképp nem merészkedtek, hogy párban táncoljanak.
Pedig ez itt a cél – ezért tart nyílt napot, illetve éjt több tucat intézmény. Leginkább azok boldogulnak, akik a kedvesükkel jöttek, őket soha nem érheti az a kellemetlenség, hogy egyedül kell egy figurát gyakorolniuk. Persze, velük is adódhatnak kisebb malőrök, főleg a kezdő kurzusokon. Ez történhetett azzal a középkorú házaspárral is, ahol a férj néhány perc után feladta a harcot, és diszkréten a fal mellé húzódva figyelte botladozó feleségét. Aztán vannak, akik társaságban jöttek: amott három srác próbál egyszerre a saját lábára és a tanárnő feszes fenekére koncentrálni. Kétség nem férhet ahhoz, miért jöttek el, de ahogy elnézzük, nem fognak csalódni: nemcsak ők érkeztek csapatosan.
A salsáról egy csacsacsaórára sietünk át egy másik tánciskolába. Vagy a lépéskombináció egyszerűbb itt, vagy a társaság jártasabb már a táncművészetben, de a két alaplépés bemutatása után az oktató rögtön bekapcsolja a zenét, majd nem sokkal később felszólítja a párokat, kapaszkodjanak össze. Egy egyetemista lány kiváló módszert talál arra, hogy a barátját ösztönözze: a fiú minden jól sikerült mozdulatsor után egy nagy ölelést és egy csattanós puszit kap. Az önbizalom egyre csak nő, főleg akkor, ha nem néznek balra, arra a két párra, akik profik, de valamilyen rejtélyes okból idetévedtek. Egy másik férfinak nem kell bátorítás, elkésnek a barátnőjével, de amint belépnek, biztosítják a tanárnőt, hogy bár még sohasem jártak táncórán, gyorsan fognak tanulni.
Sajnos, nem várhatjuk meg, hogy valóra váltják- e az ígéretet, mert indulnunk kell a Tánciskolák Éjszakájának újabb helyszínére, egy argentintangóórára. Már várjuk, hogy az oktatók elkezdjék a bal és a jobb szavak különböző kombinációit kántálni. Ehelyett olyan érzésünk van, mintha egy párkapcsolati terápián lennénk. Kellemes zene szól, a meleg fények visszaverődnek a tükörfalakról. „A tangó megváltoztatta az életemet” – kezdi a tanár úr, aki azt is elárulja magáról, hogy civilben villamosmérnök. Mesél a tánc kialakulásáról, és arról, hogy ez valójában séta ölelésben, ahol a nőnek feltétlenül át kell adnia magát a férfinak. Így is van, hiszen fizikailag is közelebb kerülnek egymáshoz a párok, mint a szokásos tánctartásban. Ehhez pedig lélekben is közel kell jutni – arra az öt percre. „A nők mostanában nem bíznak bennünk, férfiakban. Azt hiszem, rá is szolgáltunk erre” – elmélkedik tovább az oktató, a közönség legnagyobb derültségére. Majd kikacsint egy hatvanas házaspárra: „veletek már találkoztam, ti csodálatosak vagytok”.
Ezalatt a partnerét – aki nappal építészmérnök – kérdezem, miért éppen a tangót választotta. „Megfogott a hangulata, hogy ez nem olyan, mint a többi társastánc” – válaszolja. Hitetlenkedve kérdezem, hogy nem zavarta soha ez a fene nagy közelség. „Kezdetben, de akkor még nem volt minden a lelkemben” – mosolyodik el.
Az instruktorok leszögezik, a tánc nem a lépésekről fog szólni, a filmekből ismert bedöntős jelenetre pedig ne is számítsunk: a lelkünket kell kinyitni, hogy bizalom és tisztelet ébredjen a másik iránt. Először a tekintetével kell a férfinak a nőt irányítania. Ha ez már megy, akkor a lányoknak csukott szemmel, mozdulatlanul kell várniuk, míg valaki odalép hozzájuk, és vezeti őket. A kezdők csak lötyögnek, a rutinosabbak már sétálnak is. Sőt van, aki ezt ritmusra, tangólépésben teszi, bár ők az elenyésző kisebbség. Egy későn érkező fiatal pár csöndben hallgatja a filozófiai bevezetőt. A lánynak nem tetszik, de a fiú kérleli, próbálják meg, bízzon benne. Végül ők is beállnak a többiek közé a parkettre.
A kíváncsiság kedvéért benézünk még egy haladó salsaórára, ahol már nem a figurákat tanítanak, hanem tippeket és trükköket, hogyan lesz a mozgás elegáns és szexis. Ők tudnak már valamit: összeszokott párosok, harmonikus mozdulatok és csodálatos zene.
Hazaindulunk. A lépcsőn egy nő siet felfelé, ijedten ránk néz, vége már az órának? „Nem, mi csak újságírók vagyunk” – nyugtatjuk meg. „Az még nem kizáró ok!” – nevet egy nagyot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!