Az álmok kereséséről és az önmagunkkal való megbékélésről szól Kristóf György kedvesen emberi, abszurd humorú, meditatív balkáni roadmovie-ja, mely első filmként már nyugateurópai művészfilm minőségben készült, rögtön meghívták a Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójába.
A Dardenne fivérek realista minimalizmusa is eszünkbe juthat, mikor a középkorú Ágostont (Terhes Sándor) egy leépítés miatt kirúgják állásából a szlovák erőműtől. Egy ideig céltalanul vergődik a légüres térben és picit az önsajnálatban, együttérezve még a szardíniakonzervből rá meredő halakkal is. A halmotívum freudiánus módon végigkíséri a filmet, a pecázáshoz használt csalihal válik az álmok és vágyak szimbólumává, útja során a nagy fogás keresése a megélhetésé, egyben Az öreg halász és a tengerből is ismerős, magányos küzdelem jelképévé.
Mikor már a felesége is érezteti vele, hogy ez így nem lesz jó, Ágoston kénytelen megmozdulni, hogy újra felépítsen egy életet, szinte a nulláról.
Ehhez ki kell lépnie a komfortzónájából, ami elsőre nehezen megy, ám mikor végül munka reményében elindul az Északi-tengerhez, egyre őrültebb kalandokba keveredik, melyekben olyan különös dolgok szerepelnek, mint egy oldaltáskaként hordozott, fületlen kitömött nyúl, egy gumimatraccá operált szájú lett asszony és vérmes férje, illetve egy pucéran söröző tengerészekkel teli kocsma.
A film gondolatgazdagsága számos értelmezési szintet nyit, és nem ad előre csomagolt válaszokat. Mindehhez Pohárnok Gergely lenyűgöző képi világot is teremtett, mely ugyanígy megfigyelésre, eltöprengésre ösztönöz. Terhes Sándor pedig végtelenül szerethető Ágostonként, ritka, hogy egy film ennyi gyöngédséggel és szelíd humorral viszonyuljon esendő kis hőséhez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!