Goda Krisztina új filmje egy kallódó vidéki fiatalokból felállított félkatonai/neonáci/gárdista egyesületről szól, nem egy Amerikai História X, bár sokan hasonlítják hozzá. Inkább azokat az amerikai filmeket juttathatja eszünkbe, melyekben a képmutató seriff, a korrupt polgármester és a városi üzleti elit kezében van minden helyi hatalom, persze a média is, és aki nem áll be melléjük, azt véletlen baleset éri. Mint a roma edzőt, aki átlátja az önkéntes rendfenntartók valódi szándékait, és szót emel a telepiek zaklatása és a diszkó bejáratánál a faji alapú beengedés miatt.
A Czető Bernát László Kakukk című kisregényén alapuló cselekmény elemei frissek és ismerősek, bármelyik magyar településen megtörtén(het)nek. Csakhogy ez nem dokumentumfilm, erősen az érzelmeinkre akarnak hatni. Talán ez is üt vissza, nem tudnak annyira bevonni a hatalomtól megrészegülő, ártatlanból gyilkossá váló srácok lelkivilágába, mint ahogy Szász János tudott a Wittman fiúkéba.
Ifj. Vidnyánszky Attila és Klem Viktor tekintete mégis beleég a retinánkba. Törőcsik Franciska kiragyog az egyre feketébb sötétségből, és a rendőrfőnököt alakító Fenyő Iván is a legmagasabb téttel játszik eddigi legizgalmasabb szerepében.
A baljós félpillantásokban, a rozsdás fémhinta nyikorgásában és az omladozó vakolatdarabokban is rengeteg az elkapott finomság. Mégis túl gömbölyű minden, nyílegyenesen haladunk a tragikus befejezés felé.
A rendező és forgatókönyvíró társa, Divinyi Réka nem tudtak gondolatban egy lépéssel előttünk járni. Nem lüktet bennünk a baseballütővel kókuszdióként szétcsapott fej sebe, csak egyszer dobban meg a szívünk, mikor nem is sejtjük, mit reagál majd a kopasz fiú az öccse ágyából felkelő cigánylányra az éjszaka magányában. E pillanatban viszont a csontjainkban is megérezzük a látszatbiztonságunkból felriasztó, valós, eleven veszélyt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!