György Ádám Jakartában járt, mikor egyik zongorakurzusán találkozott egy tizenhárom éves indonéz lánnyal. Rendkívüli tehetség volt az ifjú zongorista, ehhez nem fért kétség. Már csak egy igazán jó tanárra lett volna szüksége, és persze némi gyakorlásra. Ez inspirálta a zongoraművészt: nyaranta bő egy hétig foglalkozik tehetséges fiatalokkal.

Mire a kastélyakadémia gondolata megfogalmazódott Ádámban, már a világ legnagyobb és legnívósabb hangversenytermeiben adott koncertet, számos díjat kapott munkája elismeréséül, játszott szinte mindenhol, például a legutóbbi foci Eb nyitókoncertjén. Kétlaki életet él: New Yorkban tölt két-három hónapot, ugyanennyit Magyarországon, a fennmaradó időben pedig utazik. Ázsiától Afrikáig. Koncertet ad és tanít, ifjú tehetségeket karol fel. (A jakartai kislány például az első találkozás óta már a londoni zeneakadémia tehetséges növendékei közé tartozik.)

Szóval, ez a fiatalember – alig múlt harmincéves – előadta ötletét barátainak: szeretne létrehozni egy nyári zongoraakadémiát, a helyszín pedig a pomázi Teleki–Wattay-kastély lenne. S hogy miért éppen Európa, mikor Ádám mára szinte mindenhol otthon van a világban? És miért ez a kisváros, Budapest agglomerációjában, amit már az ország távolabbi csücskeiben sem ismernek? „Azt szerettem volna, ha a diákok a klasszikus zene bölcsőjében, az öreg kontinensen fejleszthetnék zenei tudásukat, tehetségüket. Pomázra pedig rendkívül egyszerű okból esett a választás: itt születtem, itt nőttem fel.” Az első év a bemutatkozásról szólt, a cél az volt, hogy bemutassa György Ádám a koncepcióját és annak életrevalóságát.

„Nem szerettem volna, ha az anyagi gondokba ütközött volna a fiatalok okítása” – magyarázza a kastély éttermében Ádám. Körülötte több nyelven folyik a csevej, mellette a magyar diák, Medgyesi Zsolt, aki már Junior Prima-díjat is magáénak tudhat. Idén Bécsben tanult, most pedig Pomázon pihen és töltődik – szakmailag fejlődik.

Ebben az évben húsz-huszonöt hallgatót fogad a Kastélyakadémia. „Tavaly többen voltunk – magyarázza Ádám –, de szerettem volna, ha visszatérünk a gyökerekhez, és inkább kevesebb diákkal indítjuk a kurzust, minőségi szakmai munkával. Így nem vész el az a családias hangulat, ahol mindenkivel tudunk foglalkozni, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol nem a versengés az elsődleges szempont.

Kiváló tehetségek gyűlnek itt össze évről évre és alkotnak egy támogató, egymást lelkesítő közösséget.” Ádám két mesterével, Dr. Réti Balázs egyetemi tanárral és Dr. Nádor Györggyel, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorával közösen tart mesterkurzusokat. Amelyeken egyébként nem csak aktív, de passzív hallgatók is részt vesznek: a növendékeket elkísérik otthoni zenetanáraik, vagy szüleik, de lelkes komolyzene rajongók is részt vesznek az órákon. „Az idősebb úr – mutat egy másik asztal felé Ádám – például egészen Szingapúrból utazott ide. Nem zenész, de elkötelezett zenerajongó: ő a Szingapúri Nemzeti Egyetem egyik fő mecénása. Tavaly találkoztunk először, mikor az egyetemen tanítottam és Esplanade-ban koncerteztem. Nagyon megtetszett neki a játékom, azóta pedig folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és most egészen Magyarországig jött, hogy figyelje a munkámat. Amióta elkezdődött az akadémia, egyetlen tanórát sem hagyott ki, az első sorban ül. Már most fogadkozik, hogy ezentúl minden évben eljön hozzánk.”

Beethoven darabjában végül minden hang a helyére került, már jön is a következő növendék és Chopin, mi pedig halkan odébb állunk, holott egész nap elhallgatnánk, ahogyan a jövő zenész nemzedéke a világ legjobbjait játssza.

De szerencsére lesz lehetőségünk visszatérni, ugyanis július 2-án este 7 órakor adják a közönség számára is nyilvános zárókoncertet, amelyen a növendékek mellett György Ádám is fellép. Mi biztosan ott leszünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!