Egyszerű az időpont-egyeztetés: csak délután 5 és este 11 között tudunk interjúzni, mivel Palotai Zsolt általában délután 4-kor ébred. Merthogy átdolgozza az éjszakát: az 51 éves DJ Palotai underground zenész, az elektronikus zene hazai meghatározó alakja, az idén húszéves Tilos Rádió egyik alapítója. Húsz éve pörgeti a lemezeket, lakásában a bakelitek két szobát is elfoglalnak. Évi 250 fellépése van, pályája elején mindennap játszott. Szerinte az ember legfőbb feladata megtalálni, hogy mire születtünk.
– Ön arra született, hogy lemezeket, illetve mostanában CD-ket pörgessen hajnalig szórakozóhelyeken?
– Igen. Ennél rendesebb foglalkozás nincs is. És én speciel meg is tudok belőle élni, igaz, csak az elmúlt 12 évben, de ezt nem sokan mondhatják el magukról itthon. Húszévnyi kőkemény melóm van ebben. Az első bulinkon Sopronban negyvenen voltak, pár év múlva viszont már ötszázan.
– Mi változott a partikultúrában az elmúlt két évtizedben?
– Ma olyan művész kell, aki tudja, mit akar a közönség, és akinek nem a saját egójáról szól a fellépés, hanem a zenéről. A produktum a lényeg, azt sosem írhatja felül az ego. Most leginkább a hibrid zene a divat, amelyben az egész zenetörténet megjelenik, mondjuk, hat percben, a klasszikustól a kortársig minden és mindenféle sebességben. Régebben megvolt, hogy a hip-hop, a rap, a trance vagy a techno milyen BPM-számon (a zenei tempók mérésére szolgáló mértékegység, az egy perc alatti leütések száma – K. V.) működik jól. Ma már a legújabb zenei műfajok – mint például a trap – minden tempóban léteznek. Tehát a legnagyobb különbség egy öt-tíz évvel ezelőtti és egy mai DJ-szett között, hogy nincs bezárva saját börtönébe. A másik nagy különbség pedig az, hogy ma már a közönség diktál. Ha nem az van, amit őt akarnak, egy perc alatt üressé válik a tánctér. Nem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom: egy vidéki buliban a srác egyszer csak berakott egy sokkal lassabb, lágyabb zenét, és a szám végére egy lélek sem táncolt.
– A legújabb zenéket, gondolom, már nem a lemezboltokból szerzi be.
– Öt éve CD-ről zenélek, a bakelit szép emlék. Naponta rengeteg e-mailt kapok a legújabb zenékről, amelyeket külföldi kiadók küldenek még a megjelenés előtt. Ezeket először véleményezni kell, és csak utána tölthetjük le. Régebben hetente elmentem a lemezboltokba és bevásároltam, ma óránként akár tucatnyi új zene is érkezhet.
– Apukája lehetne a közönségének. Nem furcsa?
– Meg kell érteni és ismerni a közönséget, különben nem lehet szórakoztatni őket, ezért mindig fiatalok között vagyok. A maiaknál valahogy eltolódott minden: nagyon korán kamaszodnak, 12 évesen már partizni járnak, viszont később lesznek igazán felnőttek. A 16 éves lányom például már nem nagyon jár el esténként. Inkább tanul vagy pihen. Régebben többször eljött velem, mindig azt mondta: papa, tiéd a legjobb buli.
– Többet isznak vagy drogoznak ma egy partiban, mint régebben?
– Nem hinném. Generációs kérdés és pénztárca függvénye, hogy mit isznak és milyen drogot használnak. A dizájner drogok nagyon népszerűek most, mert viszonylag olcsók, viszont nem tudni, miből vannak. Régen a szipuzás volt ilyen elterjedt. Ha 18 év alattiaknak játszom, szinte nem fogy alkohol a bárpultnál, hiszen tilos, ezért megveszik kint. De a West-Balkán-tragédia óta jobban megnézem, hol lépek fel.
– Játszott azon az éjszaka. Mennyire viselték meg a történtek?
– Annyira, hogy megfordult a fejemben, abbahagyom az egészet.
– Idén ismét fellép a Szigeten, holott azt ígérte egy két évvel ezelőtti balhé miatt, hogy soha többet. Akkor egy biztonsági őr lezsidózta, és arra kényszerítette, hogy fejezze be a zenélését, holott még hivatalosan lett volna egy óra a buliból.
– Valóban így történt, csúnya eset volt, de a minap leültünk Gerendai Károllyal és tisztáztuk a dolgot.
– Hogyan érinti a szórakoztatóipart Vizoviczki László előzetesbe helyezése?
– Elbukni látszik a birodalom, ez vitathatatlan, kíváncsi vagyok, milyen irányba változik a helyzet. A politika az egyik legkiábrándítóbb dolog itthon, igyekszem minél távolabb tartani magam tőle.
– Valaki Nostradamusnak nevezte egyszer, miért?
– Több mágikus dolog is történt már velem a zene kapcsán. Például 2001. szeptember 11-én egy buliban Massive Attacket és arab zenéket játszottam. Hazamentem, bekapcsoltam a tévét, és nem hittem a szememnek: láttam összedőlni a tornyokat. Mintha a zenéimmel előre jeleztem volna a tragédiát. Félelmetes érzés volt.
– Nyugdíjaskorában is DJ marad?
– Addig csinálom, amíg bírom. A színpad mágikus hely, a zene pedig gyógyít és fiatalon tart. Nézze meg Jaggeréket! Nem hagynak öregedni, mert mindig a jelen fiataljainak játszom.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
