Tavalyi arénabeli fellépése után a zenei nagyágyúkban bővelkedő Veszprémfesten csodálhatjuk meg az élő legenda jazz-zenész, zeneszerző, basszusgitáros/basszusklarinétos Marcus Millert. A dunántúli városban július 17-én lép fel hattagú zenekarával legutóbbi albuma, a Renaissance szerzeményeivel.
– Számos hangszeren játszik, melyik ön számára a legkedvesebb?
– Pár évesen kezdtem apámmal zongorázni. Minden zeneszerzőnek a zongora az alap, azon tanuljuk meg a hangok harmóniáját. Aztán úgy tízéves lehettem, amikor áttértem a klarinétra. Ez megkönnyítette számomra a szaxofon kezelését. Mint minden kamasz a környéken, én is R&B-t akartam játszani. Tizennégy éves korom körül kezdtem gitározni, ez a hangszer marasztalt a legtovább. Órákat gyakoroltam rajta. Ma is a gitáron tudom a legtöbb érzelmet generálni.
– Utolsó albuma címe Renaissance és a legkülönfélébb zenei hatásokat ötvözi az afrikai merengőtől a brazil népdalig, a new wave soultól a soul jazzig. Milyen újjászületést jelöl a cím?
– A szó szoros értelmében vett újjászületésről szól, hiszen megváltoztattam a zenei stílusomat. Öt évig messziről elkerültem a lemezstúdiókat, helyette élőben játszottam. Közben úgy érzem, a zeném letisztultabb lett, több személyes indíttatást vittem bele. Talán a kor is teszi, de újfajta tudást, szerénytelenül szólva, bölcsességet vittem bele. A Renaissance album azokból az improvizatív koncertekből merített inspirációt, amelyeket az utóbbi években adtam a zenekarommal. Tíz napig tartott a felvétele, az előző albumok több hónapos átlag időtartamához képest.
– Miles Davis végigkíséri a pályafutását, komponált neki, az utolsó jelentős munkatársa volt. Korszakos albumot készítettek együtt, a Tutut. Miben változtatta meg a vele való találkozás?
– Tagadhatatlanul több az önbizalmam amióta Miles Davistől azt hallottam, hogy szereti, amit csinálok.
– Hogyan került Miles Davis hatása alá?
– Egy egész generációra hatott, csakúgy, mint John Coltrane vagy akár Herbie Hancock (aki szintén játszott Davis zenekarában), mégpedig személyes példája által. Rengeteg srác érezhette úgy, csodálatos zenei karrier áll előtte, ha tehetséges és az egész életét a zenének szenteli. Az igazán nagyokat az jellemzi, hogy hiányzik belőlük az önelégültség. És ez a művészi hitelesség mellett mindig vonzó.
– Úgy hírlik, abból adódtak nézeteltérései Davisszel, hogy míg ő nem szeretett visszatekinteni, addig maga sokkal nosztalgikusabb alkat. Mi igaz ebből?
– Tudja, más dolog a múltra gondolni vagy a múltban hosszan időzni a jelen rovására. Miles gyűlölt visszanézni. Szerintem viszont tudni kell ránézni a régi önmagunkra ahhoz, hogy viszonyítási pontunk legyen, honnan indultunk, hová érkeztünk.
– Ennek szellemében készült a régi közös albumot újjáélesztő Tutu Revisited album és turné is?
– Vicces volt „feléleszteni” a hajdani zenét, különösen hogy megpróbáltuk nem ugyanabban a stílusban játszani, mint huszonöt évvel ezelőtt. Sikerült valami újat kihozni belőle fiatal zenésztársaimmal. Az ilyesfajta múltidézés Milesnak sem lenne ellenére, sőt. Mindig is szerette, támogatta, segítette a fiatalabb zenészeket.
– Miles Davis halálát követően volt némi elbizonytalanodás a pályáján?
– Űrt hagyott maga után, mint bárki, akivel lényegi dolgokat megélsz, megtapasztalsz. Egy ideig furcsa érzésem volt. Semmit nem akartam kibocsátani a kezemből, amire nem éreztem az ő áldását. Aztán persze hirtelen kapcsoltam, hogy de hiszen hiába várnék a reakciójára, már nincs az élők sorában.
– Kik befolyásolták még?
– Sokan. David Sanborn, akinek a basszusgitárosa voltam, Wayne Shorter, Luther Vandross. Lonnie Liston Smith, aki zeneszerzőként bátorított, és persze Ralph MacDonald producer. De legesleginkább a szüleimtől kaptam folyamatos támogatást.
– Vélhetően azért, mert ők is zenészek voltak…
– Hogyne, három generációra visszamenőleg igaz ez a családomra. Apám zongorista és templomi orgonista volt Nagyapám szintén zongorázott. Apai nagybátyám még az ötvenes években együtt zenélt Milesszal.
– Milyen inspirációt merít a saját családjából a zeneszerzéshez?
– Van miből merítkeznem négy gyerekkel, akik annyi érzelemmel látnak el, hogy az óhatatlanul is átmegy a zenémbe.
– Kísérletezik még a hangokkal, vagy beéri azzal, hogy minőségi jazzt játsszon?
– Ha arra céloz, soha nem adom fel a keresést, a változást. A jazz lényege a kísérletezés. Veszélyes dolognak tartom a megállapodottságot. Valami új létrehozása, akár azon az áron is, hogy mások nem feltétlenül értik, adja meg az alkotás valódi örömét.
– Amellett, hogy a jazz, a soul, a funk a fő csapásirány, milyen zenéket szeret még?
– Szerencsére sokféle zenei mentalitást képes vagyok befogadni. Sokáig arról ábrándoztam, milyen fantasztikus lehet klasszikus nagyzenekarban játszani. Különösen az ütőhangszerek a gyengéim a basszusklarinét mellett. Mellesleg ahány hangszeren játszol, annyiféle perspektíva nyílik meg előtted. És nem feltétlenül csak zenei értelemben. Engem nem annyira a hangszerek hangzása izgat, mint a mentalitása.
– Vannak elmaradt nagy zenei találkozások?
– Évekig siránkoztam, hogy de jó lenne George Bensonnal, Herbie Hancockkal egy színpadon állni, mígnem sikerült. Duke Ellingtont, Ella Fitzgeraldot már nem kísérhetem, Louis Armstronggal sem találkozhatom. A húszas-harmincas évek felejthetetlenek lehettek a jazz szempontjából. Ugyanakkor az a megtiszteltetés ért, hogy a hatvanas években indult „srácokat”, Herbie Hanckockot, Stanley Clarke-ot, Wayne Shortert, Chic Coreát, Jaco Pastoriust, Larry Grahamet, John McLaughlint, Stevie Wondert ismerhetem.
– Mit gondol szerzeményei utóéletéről, foglalkoztatja, hogy milyen nyomokat hagy maga után?
– Minden más művészettel szemben a zene ereje a tökéletes jelenvalóság. Egyedül a zene képes úgy a bőr alá hatolni, hogy megmásíthatatlan pillanatok emlékét rögzíti benned. Az irodalom, a színház, de még a film is túl verbális műfaj ehhez. Nekem talán az a fontos, hogy ha valaki, mondjuk, ötven év múlva meghallgatja a szerzeményeimet, eleven élményt kapjon arról, hogy milyen táncokra, zajokra, hangokra, ritmusokra forgott a világ akkoriban. Hálás vagyok azért, hogy zenész lehetek. Akár a színpadon állok, akár a stúdióban felvételeket készítek, akár zenét komponálok, olyan izgató dolog.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!