A világon élő siketközösségek egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy jelnyelvi jogaikat a hallást adó implantáció mellett gyakorolják – halljuk a hallássérültek szeptember végére eső világnapja alkalmából az általunk fölkeresett dr. Perlusz Andreától, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Hallássérültek Pedagógiája Tanszék vezetőjétől.
A hallássérült emberek csoportja nem homogén. Egymástól nagyon különböző igényeik és szükségleteik vannak. Míg egyes siket emberek számára óriási vívmány, hogy Magyarországon törvénybe foglalták a bilingvizmust, a bilingvális oktatás bevezetését, a jelnyelvet és oktatását, addig mások számára – hasonlóan a világ számos fejlett országához – a hallásjavító technológiák által elérhető legteljesebb integráció a cél, melyhez nélkülözhetetlen a hangzó beszéd mind tökéletesebb elsajátítása.
Széles körű tapasztalatok nélkül, előreláthatóan nehezen és sok extraforrás bevonása révén lesz megvalósítható a jogszabályi rendelkezés, mely alapján biztosítani kell a hazai hallássérültek speciális intézményeiben a bilingvális oktatáshoz szükséges szakembereket 2017 szeptemberéig. S hiába a 2009-ben kidolgozott szakirányú továbbképzési program, ha egyelőre nincs egységes, a hazai siketközösség által is elfogadott álláspont, hogy a bilingvális oktatás mely válfaját, módszertanát vezessék be a szülők számára választhatóan. Oktatási szakemberként ugyanis csak ennek függvényében lehet felelős és legitim képzést nyújtani, majd diplomát kiállítani a gyógypedagógusoknak – érvel dr. Perlusz Andrea.
Az sem látható, hogy ennek oktatásszervezési keretei hogyan lesznek megvalósíthatók. Hiszen Magyarországon a legfrissebb számadatok (lásd keretes anyagunkat) által bizonyítottan viszonylag kevesen és elszórtan élnek hallássérültek, másrészt az orvostudomány és a technológia fejlődésével párhuzamban, egyre többen választják a siketség állapotát segédeszközzel megváltoztatni képes, a visszajelzések szerint teljes életet biztosító implantációs műtéti beavatkozásokat (CI: cochleáris implantáció; Baha: csontba ágyazott implantáció).
Igazi áttörés zajlik e téren, még ha elsőre csodálkozunk is, hiszen a hallássérült gyerekek 90%-a halló családba születik – s ki ne akarná gyermekének a legjobb megoldást választani? Vélelmezők és kétkedők akadnak azért, mert a siket szülők közül többen a 40 évvel korábbi hallókészülékes technológia hiányosságai miatt nem tudják elképzelni a mai vívmányok nyújtotta előnyöket.
A választhatóság valóban nagyon fontos, magyarázza a szakember, hiszen ez korábban nem volt meg, ám az implantáció és más hallásjavító technikák térnyerése megállíthatatlan, mivel ma már rutinszerűen végzik ezeket a műtéteket, az implantátumok bizonyítottan kiállták az idő próbáját, az implantáltak többsége több nyelvet is jól beszélő, diplomás ember lesz. (Persze a műtétet követő pár éves intenzív gyógypedagógiai terápia nem kihagyható.) Ráadásul a jó képességű, hallássérült gyerekek többsége (64%) integráltan, halló társaikkal együtt tanul.
Jóllehet a jelen állás szerint még nem mindenki műthető, de egyre szűkül azoknak az eseteknek a száma, ahol nem lehet javítani a halláson. Perlusz Andrea hozzáteszi: azon az úton kell haladni, amely minden tekintetben egyenrangúvá teszi a hallássérülteket a hallókkal, nem elválasztja őket a többségtől, hiszen egyazon világban élünk. Egyenrangúvá – nyelvi szint, iskolai végzettség, tapasztalat, elfogadottság tekintetében, ami nem zárja ki a saját közösség védelmét. Erre kiválóan alkalmas az integrált oktatás-nevelés, ahol az inspirálóan gazdag beszélt nyelvi környezetben, halló gyermekek közt tanulhatnak a hallássérült gyermekek. A jelek szerint erre nagy igény mutatkozik.
A 2011-es magyarországi népszámlálás során összesen 71 585 fő vallotta magát hallássérültnek, közülük 63 014 fő nagyothalló (60%-uk idős kori hallásvesztés miatt), a siketek száma: 8571 fő. (Forrás: KSH)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!