Kevés, mint tőkés récében a dollár!

Sátoraljaújhely központját elhagyva szerencsére csak egyszer rontottuk el az utat. Másodszorra megtaláltuk a Széphalom táblát. A Múzeum a főúttól balra található, az utolsó pillanatban ezt a jelzést is észrevettük. Úgy tűnik, nem sűrűn takarítják ezt az utcácskát, mert keményre döngölt havon közelítettük meg a modern épületet. Itt kiderült, mádi kőből készültek a sárga falak, a közeli bányából hozták az építőanyagot. A múzeum Kazinczy gyümölcsöskertjének helyére épült. A környékre nem költöztek túl sokan az elmúlt százötven évben, a kiállítóterem parkolójából látni a síkság mögött magasodó gyönyörű hegyeket.

Az üvegajtón belépve gyerekzsivaj hallatszik. A környékbeli iskolások gyakran látogatnak el ide. A bejárattal szemben egy kis színpad van, száz székkel, profi világítással és hangosítással. A múzeumban dolgozó egyik hölgy kedvesen elmondja, hogy rendszeresen rendeznek itt konferenciákat. Persze használják a modern berendezéseket másra is, ha kell, itt volt például a karácsonyi ünnepség.

A múzeumi belépő 600 forint, a kedvezményes jegy ára 300. A bejárattól balra Lackfi János verseskötete fogadja a vendégeket. Ez jó jel, állapítom meg. Lackfi az évfolyamtársam volt, ráadásul együtt nyertük meg a sárvári diákírók, diákköltők versenyt. A jó hangulat kedvéért, „in medias res” szintén a bejáratnál olvashatunk egy furcsa ragozási sort: én ekelek, te kereg, ő gyeleg, mi nistrálunk, ti vornyáztok, ők lendeznek.

Ha még nem lett volna elég a kedves vendégeknek, következik egy újabb nyelvi poén. Két jó barát, Rom és Lom sétál az erdőben. Hirtelen rájuk támad egy varacskos disznó, és elveszítik egymást. Lom annyira megijed, hogy egy í betűt rajzol az avarba. Rom továbbmegy, és találkozik a nyuszikával, akitől megkérdezi: „Nem láttad a barátomat?” Mire a nyuszika így válaszol: „társadalombiztosítás”.

Ha a kedves olvasók nem értik a poént, nyugodtan tartsanak szünetet. Állítólag volt olyan vendég, aki két nap után jött rá a megoldásra. Még mindig az előcsarnokban álldogálva elolvashatjuk Karinthy tréfás állatmagyarázatait. Skót gorilla: zsugorilla. Szégyenlős tapír: tapirul. Híres tetű: ismertetű. Teherhordó pelikán: cipelikán. Nevető hiúz: hihiúz.

Most már tényleg elindulunk a múzeum felfedezésére. Balra egy motorba botlunk. A jármű előtt egy benzinkút makettje. Mindkettő illusztráció, ugyanis egy paravánon a töltőállomások szakszókincsét olvashatjuk. A motoron felirat hirdeti, hogy kiállítási tárgy, és hogy eladó.

Picit arrébb egy másik táblán a legszebb szavainkról olvashatunk. Sokszor próbálták ezeket összegyűjteni. Érdekes, mostanában főleg a hangalak alapján szavaznak az emberek. Szinte minden felsorolásban megjelenik a szellő és a csillag, valamint a dallam szavunk.

1933-ban Kosztolányi még főleg a jelentésük alapján választotta ki legszebb szavainkat. Elolvasva ezeket, egy lángoló várost képzelek el, ahol egymást kölcsönösen lemészárolták a szemben álló seregek, néhány áldozatot már el is temettek. Kosztolányi kedvenc szép szavai ugyanis egyebek közt a láng, a kard, a vér, a sír és az ősz.

A határon túl élő magyarok által használt különös szavakat felsoroló táblát olvasva megtudhatjuk, hogy a telecsík zöldhullámot jelent, a nanuk pedig jégkrémet. Újabb színes táblák következnek, van köztük lila, narancssárga és élénkzöld is. Vajon hányféleképpen fejezhetjük be a „Kevés vagy” kezdetű mondatot? A variációk száma nagy, néhány példa a tárlatról: kevés vagy, mint börtönben a vészkijárat, kevés vagy, mint tőkés récében a dollár, kevés vagy, mint dobostortában az ütemérzék, kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás.

Még mindig a földszinten járunk, következnek a szleng, a diákszavak érdekességei. Az elégtelen osztályzat lehet például alágyújtós, aprófa, dákó, defekt, deszka, dugó, fika, fúró, gyökér, horog, husáng.

A nyelvújítás korának szóalkotásával kapcsolatosak a múzeum következő táblái. A tudatos szóalkotás eredményeképpen léteznek ma a következő szavaink: fagylalt, féltékeny, forradalom, segély, fény, ügyvéd. A magyar szavak eredetével kapcsolatos tárlatrész után a magyar nyelv egyediségéről olvashatunk. A földszinti tárlatot egy parasztudvar zárja. A falakon különböző népies kifejezéseket olvashatunk, az előtérben pedig egy igazi szekér áll.

Felsétálunk az első emeletre. A Bábel tornya című festmény felnagyított másolata fogad minket, mellette az iskolából ismert ágrajz a magyar nyelv rokonairól. Bal kéz felé belépünk az első emeleti nagyterembe. A magyar nyelv múltjával kapcsolatos szakasz bemutatja a nyelvemlékeket. Nagyon jó ötlet, hogy egy színész előadásában meghallgathatjuk a Halotti Beszédet.

A bejáratnál tábla hirdeti, hogy a közelben, Karos mellett tárták fel az egyik legnagyobb honfoglalás kori temetőt. Bár történelmi ismereteim szerint kétséges, hogy innen irányították-e a honfoglalást, de az biztos, hogy itt járt iskolába Geleji Katona István, aki megírta a Magyar Gramatikátskát.

Ahogy visszasétálunk a terem másik oldalán a lépcső felé, a fal mellett kis asztalokon számítógépek sorakoztak. A vendégek kipróbálhatják az interaktív nyelvi játékokat. Nem csak gyerekeknek érdekes.

Néhány képvers kikísér minket, majd elindulunk lefelé, a főbejárathoz. Az egyik kedves itt dolgozó hölgy megmutatja az Akadémia-termet. Mint elmeséli, Kazinczy is tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Az egyik ülésen készített egy rajzot. Ez alapján építették meg a múzeum Akadémia-termét, az egykori ülés résztvevőinek nevét kis obeliszkekre írták.

„Megnézik a mauzóleumot is?” – kérdezi kísérőnk. Persze, hogy megnézzük. Pár lépés a hóban, és már ott is vagyunk az emlékhelynél. Kazinczy sírja nem itt van, hanem egy kicsit odébb, a parkban. A klasszicista épületben csatlakozik hozzánk a múzeum igazgatója, Nyiri Péter. Elmeséli, hogy az emlékhelyen, amelyet mindenki mauzóleumnak hív, olyan könyvek is találhatóak, amelyeket Kazinczy ükunokája készített. Ő Svédországban él, és magyarul nem tudó rokonainak fordítja le svédre híres elődjének munkáit. A Kazinczy-emlékhely létrejötte Petőfi Sándornak köszönhető. Mivel Kazinczy halála után a család eladósodott, a birtokot benőtte a gaz. Petőfi kóborlásai során járt itt, majd szólt az Akadémiának, hogy nem méltó mindez a nyelvújító emlékéhez. Már csak 26 év kellett, és megépült az emlékhely. A Magyar Nyelv Múzeumának létrejötte is a reformkort idézi. Az egri főiskola oktatója, Pásztor Emil szót kért a Kazinczy Társaság ülésén, és beszédében felvetette egy magyar nyelvet bemutató múzeum megalapításának gondolatát. Úgy fogalmazott: „a háromezer éves, a világon egyedülálló magyar nyelv” múzeumát kell megalapítani. 14 évvel később átadták a kiállítócsarnokot, melyet a megyei önkormányzat üzemeltet.

A kocsihoz tartva még megtudom: a Széphalom név Kazinczy találmánya. Régen a falut úgy hívták, hogy Kisbányácska, de Kazinczy átnevezte, és a település később hivatalosan is felvette az új nevet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!