Kincsesbánya a történelem

 A bemutató tette aktuálissá annak a szerzővel töltött április végi napnak a felidézését, amikor bejártuk a katedrálist, felmásztunk a toronyba, és a délutáni tea mellett arról beszélgettünk, hogy a történelem máig kiaknázatlan kincsesbánya. Ken Follett legújabb, a 20. századi történelemmel foglalkozó családregényének első kötete szeptemberben jelenik meg, 14 nyelven, így magyarul is. – Mi adta A katedrális ötletét? – Sétáltam valamelyik katedrális körül, és azon törtem a fejem, hogy kerül ide ez a monstrum. Hatalmas, gyönyörű, 800 éves. Vajon ki és miért akarta felépíteni? Mi váltotta ki az emberekből, hogy ekkora fába vágják a fejszéjüket? Ezt írtam meg A katedrálisban, hogy építészetileg, anyagilag, erkölcsileg, mennyi vért izzadtak érte, és ott csúcsosodik ki a dráma, amikor a katedrális elkészül. – Miután a könyv világsiker lett, nem törte a fejét, miért kell ez a regény a mai embereknek? – Gőzöm sincs. Eleve népszerű könyvet akartam írni. De álmomban sem gondoltam, hogy ily gyökeresen megváltoztatja az életemet és tévésorozatot csinálnak belőle. – Ön és Dan Brown mesterien lovagolják meg a középkori legendák konjunktúráját, mert sokak szerint a mai világvégehangulatban mindenki kapaszkodókat keres. – Igaz, a történelem bőséggel kínálja a kincseket, a rejtélyeket, a végső válaszokat és a vámpírokat, de A katedrális valami másról szól. Itt egy város fog össze, hogy együtt alkosson valamit, s a közös élmény során sorstársakká válnak. – Ez az a közösségi élmény, ami ma hiányzik. – Hacsak nincs meg hozzá a kellő helyzet. Minden társadalom összerázódik, ha egy ország háborúzik, vagy ha a nemzeti csapata eljut a világbajnokságra. Az én képzeletbeli katedrálisom pontosan ilyen mozgósító és egyesítő erő. Mindenki egyért, mert a miénk fontosabb, mint az enyém. Igaza van, ez ritka történelmi pillanat. – Főleg manapság, amikor egyre elszigeteltebben, magányosabban és önzőbben élünk. – Fogjuk rá, hogy ezért írtam meg ezt a regényt, vagy ez ellen. Hogy kizökkentsem a magányból az embereket, hátha egy közös ügy összesodorja és összetartja őket. – Írók mondják, sokszor 7-8 évbe is beletelik, mire összegyűjtik egy regény hátteréhez a szükséges dokumentációt. Ön egyedül végzi ezt a kutatást vagy segítséggel? – Van egy állandó munkatársam, aki évente 2-3 hétig csak nekem gereblyézi az anyagokat, szedi össze a könyveket, régi térképeket és hajtja fel az interjúalanyokat. Az interjúkat mindig én csinálom. Aztán átolvasom az egész paksamétát. A katedrális esetében a latin munkaszerződéseket és egyéb dokumentumokat – mert voltak! – lefordíttattam, és még a korabeli bibliákat is átböngésztem a munkaeszközök, ruhák, felszerelések pontosítása kedvéért, mert Bábel tornyát ugyanúgy ábrázolták a középkorban, mintha egy katedrális lett volna. – Dan Brown regényeiből film készült.  Ön miért érte be a televízióval?  – Mert Brown regényei filmre valók,  az enyémek meg tévére. Csak egy regényemet  filmesítették meg, a Tű a  szénakazalbant. A Sasok szárnyán és a  Kaland Afganisztánban csapnivalóan  sikerült, mert a producerek első lelkesedése  hamar kifújt és már annak is örültek,  hogy elsózták tévéfilmnek. Az író  nem szólhat bele, hogy facsarják ki a  könyvét és melyik szerepre kit szerződtetnek.  Ezért ugrottam most, mikor  Ridley Scott lecsapott A katedrálisra,  mert tudtam, hogy végre jó producer  kezében leszek.  – A következő regényével a középkorról  átváltott az orosz forradalomban játszódó  családregényre?  – Szívesen folytattam volna a  középkorral, amiről az utolsó könyvem,  az Idők végeztéig szólt, de a  műfaj nagyon időigényes. Három-négy  év, mire megírom. Viszont hasonló  nagy lélegzetű regényt akartam írni,  így lyukadtam ki egy családregénynél,  mely áthúzódik a huszadik századon.  Három könyvben öt családról szól, egy  orosz, egy német, két angol és egy  amerikai. Azért kezdődik a nagy orosz  forradalommal, mert ez volt a huszadik  századik első nagy mérföldköve, és az  egész világra kihatott. Az orosz forradalom  gyökeresen megváltoztatta az  európai közgondolkodást.  – És elmegy odáig, hogyan változott  meg az „orosz rém” megítélése Európában  az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas  években?  – Két regénnyel már kész vagyok, a  harmadik szól majd a hidegháborúról.  Filozófiailag az izgat, miért tartott  olyan sokáig megfejteniük az európaiaknak,  hogy miről is szólt a nagy orosz  forradalom.  – Mitől lesz bestseller egy regény?  – Attól, hogy mennyire tudja érzelmileg  megfogni az olvasót. Ha sikerül,  akkor az olvasó nyakig belemerül, hogy  ki-miért-mitől aggódik, izgul, ugrik, öl,  hal vagy szeret. De ha ez nincs, akkor a  kutyának se kell!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!