Felújítanak, válnak, költöznek (elsősorban külföldre), a nagymama bútorait őrzik kegyeletből – raktárakban. Vajon nálunk is vannak olyan tárolókra szakosodott kincsvadászok, mint az egyes népszerű amerikai realityshow-kban, vagy itthon nem érdemes mások elhagyott értékeire üzletet alapítani?
Rejtett kincsekre vadásznak – a valóságra alapozott tv-sorozat karakterei (a Dél-Kaliforniában zálogüzletet működtető második generációs régiségkereskedő Allen Lee Haff és tetoválás-, valamint fegyvermániákus tettestársa, Clinton „Ton” Jones) a megrendezett részekben sok ezer dollárt érő régiséget, gyűjtőknek való különlegességet keresnek. Az itthon a Discovery csatornán futó Licitvadászok (Auction Hunters) szereplői sokéves tapasztalataikat vitték filmre, megmutatva, miként lehet üzletet csinálni elhagyott raktárhelyiségek tartalmának aukciós megvételéből és eladásából. Hasonló lelkesedéssel figyelhetjük a Raktárvadászok (Storage Hunters) sorozatot, ahol a Bernier házaspár, Brandon és Lori küzd a szerencsével és a konkurenciával Sean Kelly aukcióvezető részvételével. Mert kell ott lennie valami értéknek – biztatják magukat, miközben mások személyes holmijaiba túrnak. A több éve sikerrel futó szériák valóban a kincskeresés izgalmát nyújtják.
Éppen négy éve indult az első magyar, magánszemélyek számára tárolóhelyiségek bérlését lehetővé tevő családi vállalkozás itthon. Harsányi Dániel ügyvezető igazgató gyorsan kiábrándít: „A magyar jogrendszer ugyan lehetővé teszi a raktáraukciók tartását, ám a zálogjog átruházása miatt olyan procedúrák árán, ami mind anyagilag, mind idő tekintetében jelentősen megnehezíti ezek véghezvitelét.” De nemcsak a több hónapos, felszólító levelek kézbesítését és értékbecslő foglalkoztatását jelentő, költséges ügymenet miatt ódzkodnak az árverésektől – nem is volt példa ilyenre náluk. A bérlőeltűnések főleg akkor fordulnak elő, mikor a tárolóban tartott érték alatta marad a bérleti díjnak. Az elhagyott limlomok – szerződésben rögzített – megsemmisítése pedig ismét csak költséggel jár. „Így erre sem volt még precedens, külön tároljuk a jegyzőkönyvezett lakatlevágás után a hátrahagyott holmikat” – mondja az ügyvezető. A ’60-as évekből leselejtezett panelházi bútoroknak, mosógépnek, személyes iratoknak inkább a lomizók, semmint licitvadászaink örülnének, fegyvert és ékszert pedig eleve nem találnának a tárolás feltételei miatt. Bár a bérbeadók nem tudhatják, mi lapul a tárolóegységekben, kirívó esetben antik bútorokat, festményeket is elszállásolnak itt átmenetileg. Azon ritka alkalommal, amikor valódi értékre bukkannak a szigorúan őrzött, temperált helyiségekben, próbálják fellelni a hozzátartozókat. Például egy két és fél évre felszívódott ügyfél tízmilliós hangtechnikai berendezéseit is megőrizték, mígnem újra feltűnt a tulajdonos, igaz, csak átmenetileg. Kiderült, nem sokkal börtönből való szabadulása után ismét elkövetett valamit, mire újra lakat alá került, így családtagjai válthatták ki lefoglalt holmiját.
A három budapesti, összesen 15 ezer négyzetméternyi, 1100 tárolót rejtő telephely kihasználtsága 90% feletti (5,5 hónapnyi tárolási átlagidővel) – hiába, a fővárosi bérházban lakóknak nincs kertje, garázsa használatai tárgyainak elhelyezésére: elsősorban lakásfelújításkor, költözéskor, s váláskor. Társadalmi szempontból érdekes, hogy a költözködő, jobbára fiatal bérlők az utóbbi másfél évben sokszor külföld felé veszik az irányt, szerencsét próbálni, míg a bérlések 8-10%-a válás miatt történik. Egy egész „élet” elfér 40 köbméteren.
Pénzzé tehető nagy fogásra tehát nálunk nem számíthatna egyik amerikai páros sem, annál inkább feltérképezhető sorsokra – amelyeken valahol azért talán ott a kincset jelölő x…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
