Húszezer példányban juttatja el az általános iskolákba Vigyázz, hogy sose érjen baj! című újra megjelent kötetét Nógrádi Gábor. Ha a szülők nem, a gyerekek szállnak szembe a polgármesterekkel – Kinizsi Pál vezetésével. Könyvekről és tanításról kérdeztük az írót.
– Folytatja az évtizedes hagyományt, a háztartási balesetekről szóló könyvét is ingyen juttatja el az iskolákba. Hogyan képes ezt megvalósítani?
– Mindig vannak olyan cégek, alapítványok, amelyek tudják, anyagi segítségükkel három legyet ütnek egy csapással: támogatják a magyar kultúrát, megmentenek sok gyereket a balesettől és jóindulatot nyernek maguknak.
– Hogy fogadják a könyveket az iskolák?
– Örömmel. Most az ORFK Országos Baleset-megelőzési Bizottsága viszi a kiadványokat óvodákba, iskolákba. Két évtized alatt 174 ezer példányt osztottak szét a könyveimből.
– Miért csak 35 évesen kezdett gyerekkönyveket írni?
– Előtte verseket és újságcikkeket írtam. Féltem egy 200-300 oldalas, sokszereplős műbe belefogni. A Gyerekrablás a Palánk utcában volt az első regényem, elég nagy siker lett.
– Mitől félt?
– A kudarctól, hogy csalódást okozok magamnak és a környezetemnek. Azóta tudom: muszáj kockázatot vállalni. A könyveimben jó néhány szerepet a gyerekeimről írtam. Például az első kötetemben Dávid Anti figuráját Bence fiamról mintáztam. Film is készült belőle, Mihályfy Sándor rendezte, és ami az érdekessége: Bence nagyon szeretett volna bekerülni a filmbe, mondtam neki, menjen el a castingra. Végül kiválasztották, de nem tudták, hogy az én fiam. Így saját magát játszhatta el.
– Emlékszik az első „könyves”élményére?
– Anyám ötéves koromban Adyt olvasott nekem. Érettségi után könyvügynökként jártam az országot. Bementem egy hivatalba, engedélyt kértem a vezetőtől, hogy például a Nők könyvespolca című sorozatot bemutathassam. Minden eladott könyv után tíz százalékot kaptam, szépen kerestem egy hónapig, de abbahagytam, mert utáltam és szégyelltem, hogy egy idegen közegben, a filléreket kereső munkásokra kell rátukmálnom a könyveket.
– Mivel tud kitűnni a rengeteg gyerekkönyv közül?
– Szórakoztató, humoros, de társadalmilag is fontos történeteket igyekszem írni. Húsz évvel ezelőtt 8-10 ifjúsági író volt, ma minimum száz. A gyerekekre többet költenek a szülők, mint régebben, tehát sokan felismerték, hogy ebben üzlet is van. Az a nyelv, amin írok, ma is és évtizedekkel ezelőtt is érvényes volt. A történeteimben dupla csavar van, többértelműség, okos gyerekeknek szólnak. Írtam egy regényt a ’80-as években egy olyan városvezetőről, aki ki akarja irtani a fákat, hogy felhőkarcolót építsen a helyükre. A gyerekek szülei nem mernek szembeszállni a polgármesterrel, ezért a srácok feltámasztják Kinizsi Pált, hogy ő segítsen.
– Könyvei kötelező olvasmányok az általános iskolákban. Mi a véleménye a mai oktatási rendszerről?
– Az életről keveset tanítanak, például, hogy hogyan bánjunk a pénzzel, hogyan válasszunk szakmát vagy társat. Sokkal személyiségközpontúbban, szórakoztatóbban és gyakorlatiasabban kellene a diákokat felkészíteni a felnőtt létre. Ez persze több időbe telne, de hasznosabb volna.
Nógrádi Gábor
(Nyíregyháza, 1947) író, újságíró, hang- és tévéjáték-, valamint filmforgatókönyv-író. Harmincnál is több gyerekkönyve jelent meg az elmúlt három évtized alatt. 2002-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) az év legjobb magyar ifjúsági könyvének járó díjjal tüntette ki PetePite című könyvéért. 2013-ban az IBBY életműdíjjal ismerte el írói munkásságát, elnyerte a Janikovszky Éva-díjat is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!